Irodalmi-történelmi kirándulás

Augusztus 4-én, pénteken 17 órától a sződemeteri református templom udvarában rendezik meg a XXVIII. Kölcsey-megemlékezést, melyre a Kárpát-medencén kívülről is érkeznek vendégek. Előtte egy irodalmi-történelmi kirándulást szerveznek, amelyen bárki részt vehet.

— Milyen újdonságokat tartogat az idei Kölcsey-megemlékezés? — kérdeztük Muzsnay Árpádot, a rendezvény főszervezőjét.

— Tovább folytatjuk, amit elkezdtünk tavaly, vagyis a Kárpát-medencén kívüli magyarságot, annak képviselőit és a problémáival foglalkozókat kívántuk megszólítani. Már maga a cím — Kölcsey tengeren innen és túl — jelzi, hogy meglehetősen távoli vidékekre, Európán, a tengereken túli földrészre, Európából pedig a Kárpát-medencén kívül élő magyarságra igyekeztünk figyelni, Kölcsey nemzetegyesítő imáját idézve velük is törődni. Legtávolabbról érkező vendégünk Szenthe Anna, aki a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke és a világ magyarsága művelődési kérdéseit koordináló, úgynevezett Diaszpóra Tanács társelnöke. Kanadában, ahonnan ő érkezik, nagyon komoly magyar kulturális tevékenység folyik — a Partium és Erdély sok magyar fiatalja választotta második hazájaként azt az országot. Szülőföldjükkel, a Kárpát-medence magyarságával való kapcsolattartásukra szép példa a Szentegyházi Gyermekkórus nemrég zárult nagy sikerű és messzire visszhangzó ottani turnéja. Itt lesz a sződemeteri Kölcsey-megemlékezésen a Svédországban letelepedett Tar Károly, aki a Bukarestben megjelent Ifjúmunkásnak volt egykoron belső munkatársa, jelenleg pedig a magyar, a svéd és a román írószövetségek tagjaként ismert kontinensünkön. Többek közt neki is köszönhető, hogy a messzi Svédországban olyan kulturális tevékenységek zajlanak — elsősorban könyv- és lapkiadás terén —, melyek az összmagyar irodalom szempontjából is jelentős értékeket képviselnek. Úgy érzem: a magyar egység nevében a keblünkre kell fogadnunk a közelből és távolból érkező vendégek mindegyikét, hiszen Kölcsey személye és az általa írt Himnusz az egyedüli olyan irodalmi alkotásunk, amelyik a bennünket sokszor megosztó politikai és egyéb nézetkülönbségek ellenére és dacára a magyarság egységének szükségességét és megteremtésének lehetőségét hirdeti. Feltétlenül törődnünk kell és segítő kezet kell nyújtanunk mindazoknak, akik büszkén vallják származásukat, meg akarják ismerni és kötődni akarnak őseik kultúrájához. Azokra is gondolnunk kell, magunkhoz kell ölelnünk őket, akik esetleg második vagy harmadik nemzedékként gyatrán beszélnek ugyan magyarul, de mégis büszkék magyarságukra. Tavaly a kisinyovi magyarság képviselői voltak a vendégeink. Sződemeteri szereplésük, az ott és akkor tapasztaltak eredményeként tavaly ősszel több mint hetven résztvevővel magyar nyelvtanfolyam indult a moldovai Bălţi városában. Azt hiszem, nem kell kommentálnunk ennek jelentőségét…

— Az idei program meghirdetését követően is voltak jelentkezők, akik részt óhajtottak vállalni a sződemeteri műsorban. Van lehetőség bizonyos fokú programmódosításra?

— Szervezés közben, de még az utolsó pillanatban — sokszor sajnálatos módon is! — közbejöhetnek nem várt módosulások. Idén is van rá példa, de az most csak a rendezvényünk javára szolgál. Ez esetben elsősorban nem arról van szó, hogy eredeti elképzelésünk valóra váltásából valami elmarad, hanem arról, hogy programunk szerencsésen és sokak örömére, remélhetőleg megelégedésére is színesebb lesz. Jelentkezett például, és örömmel fogadtuk a sokunk által ismert szatmári tárogatós, Zágoni Mihály ajánlatát, aki a hungarikumként számon tartott hangszerével tevékenyen és szervesen be akar kapcsolódni az idei Kölcsey-megemlékezés programjába. Ő nyitja a megemlékezést, és a koszorúzáson is megörvendeztet játékával. Kölcsey nagyon sok versében idézte a kuruc kort; indokolt, hogy a tárogató ezen az ünnepségen megszólaljon. Rajta kívül — eredeti elképzeléseinket színesítve — Kárpátaljához kötődő vendégeink is érkeznek. Így körünkben köszönthetjük Tóth Istvánt, a nemrég nyugdíjba vonult beregszászi magyar főkonzult, valamint Vraukóné Lukács Ilonát, a magyar kultúra lovagját, aki a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány alapítója, és kuratóriumi titkáraként sokat tesz az ottani magyar oktatás színvonalas életben tartásáért.

— Az eddigiekhez képest újdonságnak számít az irodalmi-történelmi kirándulás is. Ennek mi a forgatókönyve?

— A sződemeteri megemlékezés délelőttjén, valamint az ünnepséget követő késő délután már évek óta irodalmi-történelmi kirándulást szervezünk a távolról érkező vendégeinknek. Szatmárnémetitől Sződemeterig és onnan vissza meg- és bemutatjuk vidékünk gazdag örökségét. A Szatmári Római Katolikus Püspöki Palota és az ott található Petőfi-oltár mellett a majtényi síkot, Nagykárolyt, Kaplonyt, Ady szülőfaluját, Tasnádot, majd hazafelé pedig Ákost és Erdődöt látogatjuk meg, hiszen — büszkék lehetünk rá, s ha lehet, akkor világgá kell „kürtölnünk”! — nem csak Kölcsey Ferenc kötődik a Partium e vidékéhez. Ezen a kiránduláson idén részt vehetnek mindazok a szatmáriak is, akiknek idejük és lehetőségük van rá, akik négyen-öten összeállva személygépkocsival pénteken reggel csatlakozni tudnak hozzánk. Akik ezt megtehetik, reggel 9 órakor legyenek Szatmárnémetiben, a püspöki palota bejáratánál, az „idegenvezetés” nem csak a távolról érkezőkhöz szólhat.

Elek György