Iskolakezdés, nagy reményekkel

Milyen jó az, hogy az iskolába induló legkisebbekben olyan nagy az öröm, amikor először lépnek be az iskola udvarára, az osztályterembe, ahol először találkoznak a tanító nénivel, akire úgy néznek fel, mint valami csodákra képes személyre, aki bevezeti őket az ismeretek, a tudomány világába. Az iskola akkor töltené be igazán a szerepét, ha ezt a hitet egészen az érettségiig meg tudná őrizni a gyerekekben. Ha ezek a kisiskolások felnőttként úgy távoznának az iskolából, hogy onnan magukkal vigyék a csodát. Mert a mai diákok azok, akik a jövőt fogják irányítani. Közülük kerülnek ki azok, akik az országot vezetik majd. Akik a gazdaságot irányítják, akik gépeket terveznek, vagy dolgoznak velük. Ők lesznek azok, akik növényeket gondoznak és állatokat nevelnek, hogy legyen mindenki számára biztosított az élelem. A mai diákok azok, akik előbb-utóbb átveszik a társadalom irányítását, ők döntik el, hogy békés vagy fegyveres úton fogják majd megoldani a konfliktusokat. Ehhez azonban az előző generációnak kell átadnia felhalmozott ismeretanyagát, visszafogni a túl erős ifjonti hevességet, kitartásra nevelni a rá bízottakat. Az iskolának tudást kellene adnia, és nem csak diplomát. Mostanában a középiskola és az öt év egyetem után újabb öt év kell ahhoz, hogy a diplomás fiatal megtanulja, hogy valójában mi is a dolga. Közben az iskolákban és egyetemeken a vezetőséget elsősorban az foglalkoztatja, hogyan tud gazdálkodni a pénzzel. Ez egyrészt az intézmény hibája, mert közben elfelejti a valódi feladatát, másrészt a rendszer hibája. Hogyan lehetne megfelelő szakembereket képezni, ha nem a munkaerőpiac diktál a képzési helyek meghirdetésekor, hanem a jelentkezők száma? Azért természetesen vannak ellenpéldák is. Vannak, akik valóban a tudást adják át, akik saját példájukkal nevelnek. Nem is ritkaság az ilyen. Csak az a baj, hogy közülük sokan rövidesen nyugdíjba mennek. Lesz-e, aki átvegye tőlük a stafétabotot? Szerintem nem csak nálunk és nem csak az oktatásban van így. Általánosságban nem azt látom, hogy a suszter maradna a kaptafánál. Mert azzal senki nem járna jól, ha én csinálnám a cipőket, mert nem értek hozzá.

 Elek György