Ismerjük fel a jeleket, uraljuk az agressziót!
Dr. Bartha Krisztina nagyváradi pszichológus, egyetemi tanár kedd esti előadásával zárult a nagykárolyi Kalazanci Szent József líceum által szervezett Szülők Akadémiája sorozat.
Bizony a cukortartalmú ételek fokozzák az agresszivitásra való készséget. De számos egyéb okra vezethető vissza ez az amúgy alapvető emberi viselkedés, ami velünk született, ugyanakkor a környezet — és egyebek mellett az étrend — is hatással van rá. A kedd este a Szent László Közösségi Ház dísztermében megtartott alkalmon arról beszélt dr. Bartha Krisztina nagyváradi pszichológus, hogy miként viszonyuljunk az agresszió különféle megnyilvánulásaihoz. Konkrét eseteket is felsorolt, és szó esett a bullying fogalmáról is, különösképpen a középiskolásainkra óriási veszélyt jelentő cyber bullyingról, azaz a világhálós, közösségi felületeken történő, egyenkorúak közötti agresszivitási megnyilvánulásokról.
A Pro Calasantius Egyesület és a Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum még tavaly, az év végén előadás-sorozatot indított Szülők Akadémiája elnevezéssel. Kedden tartották meg az utolsó alkalmat.
Ezúttal is a nagykárolyi felekezeti iskola igazgatója, Kocsis Aliz üdvözölte a szépszámú közönséget. Az előadó rögvest tisztázta, hogy felettébb tág az agresszió fogalma, korántsem mindegy az, hogy alkalmi a megtestesülés, avagy sorozatos. Mielőtt a szülő, a pedagógus közbeavatkozik, javallott értékelni a szándékosságot. Például előfordulhat, hogy a játék hevében jelentkezett — értelemszerűen akkor kevéssé okszerű közbelépni. Azt a legfontosabb megállapítani, hogy a düh, a harag kifejeződése-e. A nagyváradi szakember számos egyéb, a nem pedagógus jelenlévők számára is hasznosítható fogalmat tisztázott. Például bizony az is agresszió, ha mint beosztott bólogatok a főnökömnek, hogy rendben, elvégzem a kiszabott feladatot, ellenben nem teszem meg, és ezzel akadályozom adott esetben az egész közösség munkáját. Tulajdonképpen ebben az esetben sem tartom be a normákat. Nem árt azzal is tisztában lennünk, hogy valójában a pletyka is agresszív viselkedés. Persze kevésbé súlyos, ha nem rosszat, álhírt terjesztünk valakiről, hanem csak úgy mesélünk róla.
Bartha Krisztina nyomatékosította, hogy maga az agresszió nem rossz. Ez egész egyszerűen velünk született, ösztönös cselekedet, egy alapérzelem. Ilyeténképpen testi jelekkel is párosul, azaz kinek görcsbe rándul a gyomra, amikor agresszivitás éri, vagy ő maga cselekszik agresszíven, kinek izzad a tenyere stb. A szakember szerint az a fontos, hogy felismerjük ezeket a jeleket, és derítsük ki azt is, miként tudjuk levezetni, elkerülni, hogy „robbanjon”, magyarán a szokásosnál hatványozottabban testesüljön meg, amikor is mindennemű önkontroll nélkül tombol.
Nagy mértékben a kortól függ, miként is jelenik meg az agresszió. Sokszor abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, a gyerekek másként működnek, pedig nem, őket is ugyanazok az érzelmek vezérlik, ellenben például az agressziót kevésbé tudják tudatosan levezetni. Ennek megfelelően a legfiatalabb korban nem is feltétlenül célirányos tevékenység ez a részükről. Előfordul, hogy a gyerek egész egyszerűen úgy fejezi ki nemtetszését, hogy megüti az édesanyját. Nyilván nem ártani akar neki, hanem még nem tudja kezelni az érzéseit, de nincsen benne ártó szándék. Kisiskoláskorban már megjelenik az önérzetet célzó agresszió, amikor is a társukat fizikálisan vagy szóban „piszkálják” megjelenése, viselkedése okán. Az előadó hangoztatta, hogy a szülőnek, a tanárnak célszerű megneveznie a gyerek érzését: „te, lányom, azért vagy dühös, mert… Ezt hogy oldhatjuk meg?”
Az agresszió genetikai alapú, de a látott viselkedésmintákat is kölcsönözzük. Tanulmányok garmadája igazolja, hogy például a tévéműsorok, a negatív jelenségeket a középpontba állító médiafelületek közvetlenül növelik az agresszivitásra való hajlamot. Egész egyszerűen azt látjuk, hogy mások úgy oldják meg a számukra rossz, váratlan helyzeteket, hogy például megütik az „ellenfelüket”, így előbb-utóbb nálunk is felmerül ez mint alternatíva. Vagy legalábbis immunisakká válunk, mint a túlzott agressziónak teret adó virtuális játékokat használók. Valójában természetessé lesz a szemükben a halál, a bomba stb. Kevésbé lesznek képesek az áldozat, adott esetben a saját áldozatuk megsajnálására.
Az előadás során sok szó esett a bullyingnak nevezett fogalomról, azaz arról, milyen agresszivitási megnyilvánulások történnek egyidősek között, illetőleg arról, hogy a közösségi felületek okán ez már nem korlátozódik például csak az iskolai időszakra, hanem egész napossá lehet. Avagy akár álnéven is megtörténhet, de eleve kevesebb „bátorság” kell ahhoz, hogy egy diák egy társát megbélyegezze egy hozzászólással, mintsem a szemébe mondja. A szakember szerint nagyon fontos odafigyelnünk a virtuális élet ezen részére, hiszen az ifjak rendkívül sebezhetők. Célszerű a szülőnek különösen nagy hangsúlyt fektetnie erre, hiszen egyébként már csak a nagyon súlyos stádiumban veheti észre, amikor már sokkal nehezebb közbeavatkoznia.
Megyeri Tamás Róbert
