Ismerni kell a gombákat!

Butaság, hogy a mérges fajok „átporozzák” az ehetőket, vagy hogy a szálló spórák révén a fogyasztható gombák mérgezőkké válnak. A mérgezést szenvedettek nem ismerik eléggé a gombákat.

A napokban történt mérgezések kapcsán kikértünk megyénk egyetlen gombaszakértőjének véleményét, aki szerint badarság azzal magyarázni az eseteket, hogy a mérges gombákról átszállt spórák következtében az ehető fajok ártalmassá váltak. Iuliana Lostun, aki a szatmárnémeti Szamos piacon árul, kifejtette: a magyarázat nagyon egyszerű, azok, akik megbetegedtek, mérges gombát ettek, és mivel ismereteik hiányosak, összetévesztették ezeket ehető fajokkal. A szakértő ismételten felhívta a figyelmet: csakis olyan vadon termett gombát fogyasszunk, amit biztosan felismerünk. Érdeklődésünkre elmondta, a héten kórházba szállított 14 mérgezéses eset hátterében is minden bizonnyal a felületesség áll. Iuliana Lostun szerint a problémát okozó gombát begyűjtők valószínűleg a finom lila pereszkét (Lepista nuda) keresték, az őszi illatos csemege azonban még nem jelent meg vidékünkön. Megtalálható viszont erdeinkben a hozzá hasonló mérgező hagymatönkű pókhálósgomba (Cortinarius traganus). A dolgot bonyolítja, hogy szedhető egy, a hagymatönkű pókhálósgombához igen hasonló faj is, a fogyasztható sötétlila pókhálósgomba (Cortinarius violaceus) is. A szakértő hangsúlyozta: nagyon oda kell figyelnie a gyűjtőnek, a mérges pókhálósgomba ugyanis idősebb korában könnyen téveszthető össze termetes sötétlila rokonával, fiatalabb korában pedig a karcsúbb tönkű lila pereszkéhez hasonlít. A veszélyes fajt egyebek mellett visszataszító, dohos szaga különbözteti meg a fogyaszthatóktól. Október végén és novemberben egyébként egyszerre lesz jelen az erdőkben mindhárom említett faj. Kezdő gombagyűjtők jelenleg összetéveszthetik emellett az ehető piruló galócát (Amanita rubescens) a mérgező párducgalócával (Amanita pantherina), mivel a két faj színben és termetben is nagyon hasonló, világosan megkülönböztethetőek azonban a pirulás miatt, ami a fogyasztható fajnál elsősorban a férgek által átjárt tönk aljában figyelhető meg, míg a párducgalóca húsa sérülést követően is hófehér marad. Potenciális veszélyt jelenthet a tapasztalatlan gyűjtőkre nézve a hánytató galambgomba (Russula emetica) is, melyet az ehető vöröstönkű galambgomba (Russula olivacea) helyett szedhetnek össze, tehát nem árt erre is figyelni. Iuliana Lostun fontosnak tartotta ismét kihangsúlyozni, hogy egyrészt nincs felhatalmazása más gyűjtők gombáinak bevizsgálására, másrészt pedig nem is akar ilyesmivel foglalkozni. Elpanaszolta: szabályosan zaklatják az amatőr gombaszedők, akik néha gorombáskodnak is vele, ha visszautasítja őket. „Attól tartok, hogy ha egyszer azt mondanám egy hozzám hozott gombára, hogy ehető, majd az illető hasonló, ám mérgező fajt szed össze, utólag azt állítja majd, hogy én vezettem félre” — indokolta a szakértő, hogy miért idegenkedik a más által gyűjtött gomba felülvizsgálatától. Hozzátette: azt ajánlja, mindenki kizárólag olyan gombafajokat gyűjtsön, melyeket teljes bizonyossággal felismer.

Nem alkalmazzák a törvényt

Romániában egyébként létezik törvény a vadon termett gomba árusítására vonatkozóan, mely szerint a piacokon kizárólag szakértő által átvizsgált gomba kínálható. A jogszabályt ezelőtt nyolc évvel dolgozta ki egy sepsiszentgyörgyi civil szervezet, a László Kálmán Gombászegyesület, azonban nem lehet gyakorlatba ültetni, mivel a szükséges kiegészítő jogszabályok, az úgynevezett alkalmazási útmutató a mai napig sem készült el. Ez kellene hogy tisztázza például azt, hogy milyen végzettséggel, diplomával rendelkező személyek alkalmazhatók gombaszakértőkként, a gombabevizsgáló ugyanis jelenleg nem szerepel a romániai szakmák jegyzékében. Bár az említett egyesület, mely Erdély-szerte több száz személynek nyújtott gombaismereti szakképzést az elmúlt években, folyamatosan szorgalmazza, hogy mozdítsák ki az ügyet a holtpontról, előrelépés nem történik, mindössze annyi, hogy az egészségügyi, a környezetvédelmi, illetve a mezőgazdasági minisztérium minden alkalommal egymásra hárítja a feladatot és a felelősséget.

Babos Krisztina