Ismét találkoztak a magyar orvosok

A Partiumi Magyar Napok egyik érdekes programja a Fiatal orvosok találkozója, amire csütörtökön került sor. Olyan témák voltak napirenden, mint a munkahelykeresés és a kivándorlás.

A Partiumi Magyar Napokon minden évben megrendezésre kerül a Fiatal orvosok találkozója, ezt a rendezvényt ebben az évben a Szent-Györgyi Albert Társaság a Magyar orvosok találkozójává bővítette ki, ami jó ötletnek bizonyult, ugyanis nagyon sok fiatal és idősebb orvos jelent meg a hosszan elnyúló beszélgetésen és tanulságos eszmecserének lehettünk tanúi. Eljöttek orvostanhallgatók, végzős orvosok, a szakmában már tapasztalatot szerzett orvosok és többen eljöttek a Kölcsey Ferenc nővérképző posztlíceum végzősei és jelenlegi hallgatói közül is. A beszélgetést dr. Vass Zoltán, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke irányította, aki elmondta, hogy mennyire fontosak az ilyen találkozók, hiszen orvosok és egészségügyi káderek mennek el az utcán egymás mellett, mert nem ismerik egymást. A résztvevők elmondták, hogy milyen problémák vannak a szatmári egészségügyben. Egyre kevesebb a magyar orvos, vannak olyan osztályok, ahol egyáltalán nincs magyar orvos, ami nehézségeket okoz — főként az idősebb betegek számára — az orvos-beteg kapcsolatban. Dr. Tallián Ferenc, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnöke úgy tudja, hogy Romániából húszezer orvos vándorolt ki, ezek között nagyon sok a magyar orvos. Egy orvos képzésébe a román állam százezer eurót fektet be, a fiatal orvosok nagy része pedig külföldön hasznosítja az itt szerzett tudását. Nagyon sokan később megtapasztalják, hogy bár többet keresnek fejlettebb országokban, de az életük nem lesz jobb, sokan gondolnak arra, hogy visszajönnek, de nehéz számukra beismerni, hogy rossz döntés volt a kitelepedés. Sokat lehet vitatkozni azon, hogy mennyire értékelik azt az orvost, aki azért marad itt, mert szülőföldjén akarja gyógyítani a betegeket. Az idősebb orvosok közül többen dolgoztak külföldön, de nagy öröm volt számukra, amikor visszatérhettek. Valóban nem könnyű elhelyezkedni Szatmár megyében még azon a területen sem, ahol orvoshiány van. A politikusok választások előtt mindig szóba állnak az orvosokkal, füzetnyi feljegyzéseket visznek magukkal a találkozókról, de utána semmi sem változik, a következő választások előtt újra megígérnek mindent. A jelen lévő fiatal orvosok azt állítják, hogy ők szívesen vállalnának munkát itthon, de továbbképzési lehetőségek csak nyugati nagyvárosokban vannak, ami nagyon sokba kerül, ahhoz pedig, hogy egy Szatmár megyei kórházban munkát kapjon, szintén anyagi áldozatokat kell hozni. Van még egy lehetőség, mégpedig magánrendelőt működtetni, de ezt nem minden szakon lehet megtenni. Egy fogorvos működtethet magánrendelőt, ha a szülei olyan anyagi helyzetben vannak, hogy tudnak áldozni a rendelő beindítására. Egy nőgyógyász, egy sebész vagy sok más szakorvos képtelen magánrendelőt működtetni, mert ahhoz szükség van több szakorvos együttműködésére, laboratóriumra stb. Arra a kérdésre, hogy milyen fiatal orvosnak lenni Szatmár megyében, eltérő válaszok érkeztek. Volt, aki azt mondta, hogy van szakmai elégtétel és lehetőség a fejlődésre, mások azt mondták, hogy bizonyos szakorvosok számára a minimális feltételek sem biztosítottak. Ahhoz, hogy egy fiatal orvos munkát kapjon, pénzre vagy kapcsolatokra van szüksége. Az induláshoz be kell kerülni az állami rendszerbe, ami csak akkor lehetséges, ha fizet, vagy ha van valaki, aki előre tolja. Az orvosi hivatásban — mint minden más területen — fontos az, hogy az illető nevet szerezzen magának, hogy ismertté váljon, fontos, hogy amikor elhangzik a neve tudják, hogy kiről beszélnek. Ezt egy innen külföldre települt orvos nem tudja elérni. Lehet külföldön pénzt keresni munkával és tudással, de egy idő után a pénz nem ér semmit. Rádöbben, hogy nincs senkije, nem veszik figyelembe.

Szó esett arról is, hogy a betegekkel anyanyelvükön kell beszélni. Az orvosok elmondták, hogy nagyon sok román kollégájuk van, akik igyekeznek megtanulni magyarul, de ugyanolyan kötelességük a magyar orvosoknak is megtanulni románul.

Elek György