×
2024. 03 19.
Kedd
József, Bánk
4 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.56 RON
100HUF = 1.26 RON
Olvasó hangja

Isten az, aki megszólít

2018.02.20 - 15:01
Megosztás:
Isten az, aki megszólít

Az elmúlt hetekben Beszélgetés a természetfeletti világról témához kapcsolódó olvasói levelekre szeretnék reagálni az alábbiakban.

VAGYOK — így jelentette ki a Mindenható magát mintegy 3500 évvel ezelőtt Mózesnek (2 Móz 3:14). A héber szót nem lehet pontosan lefordítani, jelentése: voltam, vagyok, leszek. A zsidókhoz írt levél első fejezetéből tudjuk, hogy az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által. Ez nem befejezett múlt, hanem ma is így szól. Az a tény, hogy Isten kivonult a látható világból, nem jelenti, hogy azt a következtetést vonhatjuk le, mint a deisták, miszerint Isten nem létezik, vagy érdektelenné vált a teremtményei felé. Jézus többször — mint például a szőlőmunkások vagy a talentumok példázatában — is utal arra, hogy a gazda elmegy. Bármennyire is furcsának tűnhet első olvasásra, de ez a kivonulás is Isten szeretetéből és kegyelméből fakad a mai korban. Ennek az az oka, hogy a szent és a profán között ne jöjjön létre találkozás mindaddig, míg az emberiség nem kap egy újabb utolsó ajánlatot a Mindenhatótól. Ezt az időszakot nevezik kegyelmi korszaknak, ami körülbelül 2000 évvel ezelőtt kezdődött Jézus Krisztus által, akiről az írás azt mondja, hogy „teljes volt kegyelemmel”, akinek a fő küldetése abban állt/áll, hogy megbékélést hozzon létre Isten és emberek között. Bár Jézus is elment, nem hagyta egyedül az övéit, hanem pünkösdkor elküldte a megígért Szentlelket, akit az írás Kegyelem Lelkének is nevez, akiről János evangéliumában (14, 17) azt mondja Jézus, hogy Igazság Lelke, nem látható, „de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik és bennetek marad”.

Az örömhír Európába is eljutott. Az Apostolok Cselekedetei 15. fejezete mutatja be az első apostoli zsinatot, amelyben elbeszélik a nemzetek (pogányok) között történt eseményeket, amiről Péter úgy érvel, hogy „a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nekik a Szent Lelket, miként nekünk is”. Ez a kinyilatkoztatása Istennek ma is zajlik az egész világon, így jöttek/jönnek létre olyan közösségek, amelyek személyes megtapasztalásaik és a Szentlélek bizonysága által formálódnak közösséggé, az egyetemes egyház részévé. Jézus mennybemenetele után körülbelül 30 évvel Pál írta az efézusi gyülekezetnek (1, 17–19), „hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét az Ő felismerésében, hogy fény hatoljon szívetek szemébe, és tudatosuljon bennetek, mi az Ő elhívásának reménysége, és milyen a Tőle származó örökség dicsőségének gazdagsága a szentek körében, és hogy milyen mérhetetlenül nagy az Ő ereje irántunk, akik az Ő hősies erőfeszítésének munkája folytán lettünk hívőkké.” (Szent Pál Akadémia fordítás)

Tisztelettel,

Molnár Csaba lelkész, Hit Gyülekezete