Isten embereket küld a szenvedők segítésére
Hol van Isten a szenvedésben? Mit tesz Isten válaszként a szenvedésre? — gondolkodtak el a kérdéseken az önkéntes beteglátogatók idei első találkozásukon a Szent Alajos Konviktusban.
Az új esztendővel új képzést indított a Szatmári Római Katolikus Püspökség kórházpasztorációs irodája. Az önkéntes beteglátogatói képzés során azonban nem kell tankönyvekből tanulni, nem kérik számon szóról szóra a megismert információkat, nem adnak jegyet. Sokkal inkább a keresztény látásmódot nyitják, a betegekhez való viszonyulás módját mutatják meg, érzékenységre vezetnek. Mindenki saját maga érzi, dönti el, mikor tud már a kórházakba, a betegekhez elmenni, és vannak, akik abban teljesítik ki önképzésüket, hogy saját életükre vezetik a megismert gondolatokat, értelmezve, értékelve saját szenvedésüket. Hiszen minden ember megtapasztalja ezt élete során.
Ezt a belső fejlődést segítik a témák, és azok alapján a havonta felépülő előadások. Január 25-én, a Szent Alajos Konviktusban Isten szerepét vizsgálták a szenvedésben és viszonyulását a szenvedőhöz. Ahogy Ft. Veres Attila egyházmegyei kórházlelkész előadásában rámutatott a rossz, a szenvedés nem Istentől jön. Az ő szerepe sokkal inkább abban a közösségben van, amit a szenvedőkkel vállal. A keresztény közösségek feladata tehát, hogy ők maguk is jelen legyenek a szenvedők mellett. A szemlélődés nem egyirányú: egyrészt a velünk sorsot vállaló Istent lássuk a betegekben, de láttassuk velük is a gondoskodó Teremtőt. Isten a fájdalmuk enyhítésére, válaszként embereket küld.
Miközben azonban mások fájdalmával foglalkozunk, kell tudnunk érzékelni és kezelni a saját érzéseinket is — fontos megvizsgálni, mit élünk meg magunkban. Önmagunk vizsgálatában, a beteg szeretetében és a vele való foglalkozásban mind elengedhetetlen forrás az Istennel eltöltött idő, az ima. Benne az Úr elé vihetünk minden örömöt és fájdalmat, az Istennel való jelenlétünkben élhetjük az embertársainkkal vállalt közösséget. A szentségek ugyanakkor megerősítők, így azzal, hogy a szenvedő szentáldozáshoz és a betegek szentségéhez járul — ez utóbbi nem csak a haldoklók számára lehetőség —, az Istennel való még mélyebb közösségbe léphet.
Ft. Veres Attila előadásához kapcsolódóan a hallgatók megosztották tapasztalataikat, Gáspár Annamária a beteglátogatók feladatairól beszélt, majd végül képelmélkedéssel mélyítették el az üzeneteket. Az elmélkedés a Krisztusnak kendőt nyújtó Veronikát jelenítette meg, az ő példáján buzdított a Krisztus-arc felfedezésére azokban a betegekben, akikkel nap mint nap találkoznak.
