Isten hozta a bakator bor hazájában!

Jó bornak is kell a cégér — bár a piros, kék, tüdőszínű bakator szőlő igencsak jó borrá változik, népszerűsítésére első alkalommal szervezték meg a Bakator Fesztivált Avasújvárosban, melynek határában most már különleges tábla is köszönti az arra járót.

Első ízben szervezték meg a Bakator Fesztivált Avasújvárosban, méghozzá kettős céllal: egyrészt, hogy a település és Szatmár megye turisztikai vonzerejét növeljék, másrészt pedig, hogy ezt a különleges illatú és zamatú, ősi szőlőt — melynek sokáig Avasújváros volt a végvára — s a belőle készült bort népszerűsítsék. Maga a szőlő története is érdekes, ugyanis az Érmelléken „keletkezett” (valószínűleg a XVI. században Nápoly vidékéről hozták az első venyigéket, s az olasz bacca d'oro, aranybogyó kifejezésből eredhet a neve is), s később egész Erdélyben, majd a Dunántúlon, Badacsonyban is elterjedt, és nevezetes fajta volt a Buda-sashegyi borvidéken is, amelyből ugyan keveset termeltek, neve mégis fönnmaradt, mert ekképpen örökítették meg azt: „A Budavára pedig oly szép és magos,/Sziklamelle Bakatortól csillagos”. Avasújvárosba az 1870-es évek legelején került, amikor az akkori földművelésügyi miniszter földmintát kért minden szőlőtermő vidékről, olyan fajtát keresve, amely ellenállóbb a filoxérával szemben — az újvárosi gazdák pedig nem csak telepítették, de nemzedékről nemzedékre megőrizték a tőkéket, olyannyira, hogy az Érmellékről időközben teljesen eltűnt fajt hat évvel ezelőtt Bihardiószegen innen „mentették vissza”. „Savas, nőnemű szőlő, egykor a járdoványt tették hozzá megporzónak, és egy testes, nagyon kellemes zamatú bor készül belőle, amely 'igazi ízét' négy-öt évesen adja, ekkor érik be igazán” — magyarázza az avasújvárosi Bakator Hegyközség legfiatalabb tagja, Butka Sándor, a fesztivál ötletgazdája.

A rendezvény szombati napján a Tata és Tatabánya közötti Vértesszőlősről, a Badacsonyból, Bihardiószegről érkezett küldöttségek, valamint Szatmár megyei borászok a majd' 200 hektáros újvárosi szőlőhegyen járták végig a nem összefüggő bakatorültetvényeket, s mint a testvéregyesületté lett Vértesszőlősi Hegyközséget vezető Biczó Sándor fogalmazott, „az újvárosiak vendégszeretete csodálatos, és csodálatos a vidék, ahol olyan termeléseket láttunk, amilyeneket még nem ismertünk”. Vasárnap délben Avasújváros bejáratánál leleplezték azt a hatalmas táblát, amely a bakator bor hazájába érkezőket köszönti, különlegesen szép légi felvételt mutatva a szőlőhegyről — de különlegességben a rendezvény fő helyszínén sem volt hiány, ahol 250 literes üstben rotyogott a gulyás, és 320 kilós, „nemzetközi” ökör forgott a nyárson a vásárosnaményi Szilágyi Sándor, valamint a beregszászi idősebb és ifjabb Varga Csaba felügyelete alatt, akik szombaton délutántól pácolták, csomagolták, öntözték s majd szeletelték a finomságot. Arrébb, igazi borfesztiválhoz illően az újvárosi gazdák, Bakator hegyközségi borászok, a badacsonyi Málik Pincészet és a bihardiószegi Heit Pince kínálta nedűit. A hivatalos megnyitón Ludróczki Sándor elnök köszöntötte a jelenlévőket, nyomatékosítva: ebből a fesztiválból — amely nem csak a mulatságról, de az újvárosiakra örökül maradt szőlőről szól — hagyományt szeretnének teremteni. „Gratulálok a kezdeményezéshez, és kívánom: 100 év múlva is itt legyünk a fesztiválon — persze ahhoz, hogy ezt elérjük, jó sok bakator bort kell inni” — fogalmazott a magyarországi Bakator Szövetség tagja, a Bakator Zenekar vezetője s nem mellékesen a szőlőfajta érmelléki újratelepítője, Heit Lóránd.

Hasonló jókat és hosszú életet kívánt mind a szervezőknek, mind a fesztiválnak Majláth Gábor polgármester is, hiszen ez a fesztivál is egy kapu arra, hogy Európa megtudja: létezik a bakator és létezik az avasújvárosi szőlőhegy, amelyet érdemes felkeresni. Leiher Géza pedig a Szatmár Megyei Borászok Egyesülete elnökeként elismerő oklevelet nyújtott át az avasújvárosi Bakator Hegyközség tagjainak a bakator bor és szőlő kultúrájának újraélesztésében és népszerűsítésében végzett tevékenységükért.

Szabó Kinga Mária