„Isten kenyere”

Páskándi Géza születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából koszorúztak a költő szobránál Szatmárhegyen.

A költő szatmárhegyi szülőháznál tett főhajtás után este a Fő utcai mellszoborhoz vonultak az emlékezők, ahol Páskándi verseket szavalva, visszaemlékezéseket téve elevenítették fel a Kossuth-díjas magyar költő emlékét.

Szűcs Szabolcs szatmárhegyi polgármester a költő gyermekkorára emlékezett vissza, felszólalásában rámutatva arra mennyire kitartó, konok és ragaszkodó volt a „Páskándi-gyerek”. Páskándiné Sebők Anna, a költő özvegye ahogyan az emlékháznál, úgy a szobornál is megköszönte a falubelieknek, hogy életben tartják férje emlékét, annak egy visszatérő mondásával járult hozzá maga is ehhez, hiszen szerinte ez nagyon is jellemző volt az életet szerető költőre, aki sokszor és sokatmondóan emlegette mindig: „A játék Isten kenyere mibennünk!”

Nagyon szomorú, mutatott rá egyik átvezető felszólalásában Muzsnay Árpád, a megemlékezést szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke, hogy Páskándi szülőfalujában csak egy mellszobor és egy utca neve emlékeztet a költőre, kívánatos lett volna, ha a kultúrotthon és a könyvtár is az ő nevét viselje Szatmárhegyen.

Kereskényi Gábor RMDSZ-es parlamenti képviselő Páskándi életerejét és minden mélységből a felszínre törő alkotóerejét méltatta, amikor rámutatott, hat év börtönben és kényszermunka táborban töltött év után néhány évvel már világirodalmi jelentőségű abszurd drámákat írt. Páskándi hűségre és tisztességre tanít minket, az ember és a magyar szeretetére, tette hozzá.

A több száz megemlékező részvételével zajló műsor záró és egyben legszebb momentuma volt, amikor Gál Ágnes szavalata után Fejér Kálmán zenetanár által megzenésített Páskándi-verseket mutatott be az Egyesített Ökumenikus Kórus.

Princz Csaba