Isten szeretete kimeríthetetlen forrás

Az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete - mondta homíliájában Nm. és Ft. Dr. Cserháti Ferenc vasárnap a Jézus Szíve Búcsún, mintegy ötezer ember előtt.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsújára már órákkal a kezdés előtt gyülekeztek a Székesegyház előtti téren a zarándok hívek, akik táblákkal, zászlókkal érkeztek az egyházmegye számos pontjáról, de távolabbról, Erdély és Magyarország településeiről is. A 11 órától tartott Jézus Szíve Búcsúra mintegy ötezren jöttek kifejezni hódolatukat és közelíteni saját szívüket a szeretet forrásához. A Székesegyház bejáratánál elhelyezett oltárnál Nm. és Ft. Dr. Cserháti Ferenc a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a legszentebb áldozatot Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspökkel, Nm. és Ft. Cornel Damian bukaresti segédpüspökkel, aki aznap nyolc órától a Kálvária templomban román-, Marius Taloș SJ. román jezsuita régió elöljáróval, aki fél tíztől német nyelven celebrált szentmisét, valamint az egyházmegye papságával.

Az áldozatbemutatás elején Schönberger Jenő püspök három nyelven köszöntötte a meghívott celebránsokat és a híveket, megemlékezve Szent Péter és Pál apostolok ünnepéről is, kérve pártfogásukat  és imádkozva Ferenc pápáért, hogy Jézus Szent Szíve szerint vezesse Krisztus egyházát. Cserháti Ferenc papi jelszavával vezette be gondolatait: "Jézus Szent Szíve ünnepe Isten lényegére, a Szeretetre, a Szeretet végső győzel­mére irányítja figyelmünket, egészen papi jelszavamnak megfelelően: Caritas omnia vincit - Isten, a szeretet mindent legyőz! A hitbeli meggyőződés, hogy 'az Isten szeretet' egyáltalán nem valamiféle légből kapott emberi vágyálom, hanem tapasztalati tény: Isten nagy tettei, cselekedetei a történelemben, és főleg Jézus Krisztus élete, tanítása egész működése megmutatták, hogy Isten nem egy eszme, nem egy elvont princípium, nem egy könyörtelen abszolútum, nem egy monstrum, hanem Isten eleven, élő való­ság, akinek hozzánk hasonlóan szíve van, olyan mint egy jó pásztor, aki szeret és kész föláldozni magát értem és mindenkiért (vö. Gal 2,20)."

Szentbeszédében Isten szeretetének végtelenségéről, kimeríthetetlen voltáról beszélt: "Jézus Krisztus élete, tanítása, minden csodája gyógyí­tása, egész működése annak bizonyítéka, hogy Isten, a sok más látszat ellenére is, feltételek nélkül szereti saját teremtményét, az embert; nem azért, mert szeretetre méltó, hanem minden ok és alap nélkül szereti, és hűséges hozzá (vö. M Törv 7, 9). (...) Krisztus Urunk földi élete, értünk vállalt szenvedése, kereszthalála és feltámadása, mind azt mutatja, hogy Istennek szív­ügye az ember boldogsága, és ezért semmitől sem riad vissza, kész odaadni, feláldozni önmagát. (...) Azt akarja, hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeretett, mert ahol az emberek befogadják a Szeretet Lelkét, az Úr Lelkét, a Názáreti Jézushoz ha­sonlóan élnek, gondolkodnak és cselekszenek, ott hamarosan megtapasztalják a Lélek gyümölcseit: 'a szeretetet, az örömet, a békességet; megtapasztalják a tü­relmet, a kedvességet, a jóságot; megtapasztalják a hűséget, a szelídséget, az önfegyelmet' (Vö. Gál 5, 22-23), mindazt, amire valamennyien vágyakozunk: megtapasztaljuk lelkünk nyugalmát és boldogságát. (...) Ma a Szent Szívet tiszteljük, Isten szeretetének legszemléltetőbb kifejezését, a szeretet kimeríthetetlen forrását, amelyből olyan isteni erő, csodatevő víz és vér ömlött, amely mindmáig öntözi, virágba borítja, igazzá, szebbé jobbá teszi a világot, hiszen az Úr ma is eljön közénk az emberek által, akikben láthatóvá válik szeretete; eljön Igéje és a szentségek által; eljön a szentmisében és az egyház szeretetszolgálatai által, mindenütt, ahol felismerjük, észrevesszük, megtanuljuk szeretetét, és szeretettel válaszolunk Annak, aki elvette betegségeinket és ba­jainkat hordozta (Mt 8, 17)."

Idén is hívek tömege áldozott a város szívében, hiszen az átváltoztatott ostyát a tér számos pontjára elvitték a papok, majd megindult a körmenet, amelyben részt vettek azok a hívek is, akik addig a park fáinak árnyékában bújtak meg a tűző nap elől. Az Oltáriszentség mögött felsorakozva majdnem teljesen körbevette a hívek lánca a parkot. Visszaérkezve idén is felcsendült a Jézus Szíve litánia, amely minden alkalommal az egyik legérzelemteljesebb momentum, a búcsút pedig az előírt imákkal és a himnuszokkal zárták. A levonulás előtt Cserháti Ferenc püspök áldását adta a szélrózsa minden irányában a pódiumot körülfogó híveknek, akik közül sokan még a szentmise után is imájukkal és énekükkel töltötték meg a városközpontot.