„Istennek célja volt ezzel a nemzettel”
A hagyományokhoz híven Halmiban a református és a római katolikus egyházközség közös ünnepség keretében emlékezett a 13 aradi vértanúra. Bár ez a vidék nem volt vérrel áztatott, de a régi Ugocsa vármegye 3000 katonát adott a szabadságharcnak.
Az ugocsai emlékünnepségnek helyet adó halmi református templomban Szatmári Elemér tamásváraljai lelkipásztor igehirdetése alapjául János evangéliumának egyetlen mondatát választotta, mely akár az aradi tizenhárom, akár valamennyi, a szabadságharc ügyét felkaroló s azért életét is feláldozó jelmondata is lehetne: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” „Október a magyar ember számára fájdalmasan gyönyörűséges. Nem lehet örömteli hónapnak nevezni, bár a természet sok gyönyörű szépségét tárja elénk, ám mindeközben ott van történelmünk két olyan eseménye, amely visszafordítja gondolatainkat a természetről az ember felé, és onnan Isten felé. De mi az, ami egyszer csak azt mondatja az emberrel, hogy elég? 1848-ban egyféle oka volt a forradalomnak, 1956-ban másféle, s talán mindegy is, mi volt a kiinduló ok — valami megmozdult az emberekben. Amit addig meg- és eltűrtek, azt tovább már nem akarták. Annyira nem, hogy életüket is feláldozták, mert volt egy cél, egy eszme, ami éltette őket — nincs rá földi magyarázat, mi megy végbe a lélekben” — fogalmazott a lelkipásztor, rámutatva arra is: október 6. nem a csatazaj napja, nem a hevületeké, hanem a mártírok emlékünnepe.
„Akiket október 6-án kivégeztek, katonák voltak. Olyanok, akik jó előre felvállalták a sorsukat, hiszen a katonaember tudja: életével tartozik adott pillanatban fizetni. Az aradi tizenhárom között alig-alig találunk magyar embert — különböző nemzetek fiai álltak össze egy eszme mellett, egy zászló alatt, barátokként. Volt családjuk, volt veszíteni valójuk, lett volna miért utolsó pillanatban gyávává, árulóvá válniuk. De az aradi vértanúk nem tettek engedményeket — még az sem, akinek zsebében volt a császári kegyelemről értesítő levél. Katonák voltak, a szó igazi, nemes értelmében s tudták, mit jelent a becsület, a barátság. Az ő barátaik ezen az oldalon állnak, nekik a barátaikért szenvedni kellett és életüket adták a barátaikért. Csak így van mindennek értelme, ha úgy tekintünk egymásra: barátok vagyunk egytől egyig — ez jelenti a nemzetet, az együvé tartozást. Istennek célja volt ezzel a nemzettel, akire nagy dolgokat bízott s talán a jövőben is fog. S Jézus szava a mérce: 'Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.'”
Az igehirdetés után az általános iskola diákjai — Papp Erika magyartanárnő felkészítésével — különösen szép verses-zenés irodalmi-történelmi összeállítást adtak elő, majd Elek Arnold halmi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket — köztük kiemelten Kala Noémi lelkésznőt, aki szeptember 1-től lett a túrterebesi és túrterebeshegyi református hívek lelkipásztora. Ő a Máté evangéliumából választott igei köszöntőt követően úgy fogalmazott: ezek a katonák olyan harcba indultak, melyről eleve tudták, hogy vesztes lesz, mégis hitük vezette őket és Isten segítségével végigvitték azt. „Nekünk is azt kell tennünk, amit ők tettek: visszatalálni Istenhez és engedni, hogy Ő vezessen bennünket” — mondta.
A templomi ünnepséget követően a két egyházközség, illetve az RMDSZ képviselői megkoszorúzták a templomkertben lévő helyi világháborús hősök emlékművét, majd a temetőbe zarándokoltak a 13 tujafa előtt álló kopjafához. Itt Turos Lóránd szenátorjelölt ünnepi beszédében kiemelte: minden gyász a reményt is magában hordozza, s bár nemzeti ügyeink ma is áldozatot követelnek, harcok helyett mindennapi csatákat kell megvívni, a mindennapi helytállás a feladatunk. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult, s hagyomány szerint ezt követően mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.
Szabó Kinga Mária
