Itt a kórház, de kié a kórház?
Kellemetlen történet van kibontakozóban a nagykárolyi önkormányzat és a Szatmár Megyei Tanács között: utóbbi ugyanis 2014-ben saját tulajdonába telekkönyveztette a nagykárolyi kórházat.
A szerdán megtartott nagykárolyi tanácsülés keretében a Nagykárolyi Városi Kórház épületének tulajdonviszonyairól is szó esett. Egy hivatalos értesítés érkezett a kórház képviselőihez még januárban, s ennek kapcsán derült fény arra, hogy bár 2010-ben a nagykárolyi önkormányzat egy protokoll révén birtokba vette az épületet és a területet, amin a kórház ingatlanjai találhatók, ezt a lépést megkerülve mégis a Szatmár Megyei Tanács nevére telekkönyveztették azt 2014-ben.
Ez a tény komoly hatással bír, hiszen a hatalmas anyagi ráfordítással működtetett intézmény fejlesztésére nem tud pályázati pénzalapokat lehívni a nagykárolyi önkormányzat.
„Azt szeretnénk, ha a megyei tanács elnöke, Pataki Csaba aláírná azt az okmányt, mely visszaadja nekünk a kórházunkat. Volt egy kormányhatározat, egy megszövegezett protokoll és egy megyei tanácsi határozat is erre vonatkozóan, amiket még Csehi Árpáddal, az akkori megyei tanácselnökkel írtunk alá. Akkor még nem is volt kész a kórház, nagyon költséges lett volna a telekkönyveztetés, nem foglalkoztunk vele, megelégedtünk a szerződéssel. Erre most azzal kell szembesülnünk, hogy a kórházunk nem is a mienk. A lépés okaira és miértjeire vonatkozó kérdéseimre nem kapok választ, azonban a tényen ez nem változtat: a megyei tanács 2014-ben megyei önkormányzati tulajdonként telekkönyveztette a területet, az épületeket, gyakorlatilag eltulajdonította azt tőlünk” — jelentette ki felháborodottan Kovács Jenő polgármester.
„Olyan helyzet alakult ki a kórház kapcsán a nagykárolyi önkormányzat és a Szatmár Megyei Tanács között, melyet nagyon nehezen tudnék kommentálni. Csak remélni tudom, hogy a megyei tanács vezetősége rövid időn belül megtalálja a módját annak, hogy ezt a helyzetet korrigálni tudja, hiszen mindez csak rajta múlik. Eddig kértem szóban, hogy hozzák helyre mindezt, hamarosan írásban is fogom kérvényezni, hogy adják ide nekünk teljes egészében a kórházat, mert ez egy faramuci helyzet. Arról nem is beszélve, hogy van egy HU-RO-s projektünk, amelyik a levegőben lóg, viszont a projekt készítésekor mi azt nyilatkoztuk, hogy a kórház a mienk” — fejtette ki Kovács Jenő.
Nagykároly polgármestere értetlenül és felháborodottan áll a kialakult helyzet előtt. Mint mondta, az intézmény korszerűsítését célzó beruházásaik is kérdésessé válnak, amennyiben nem sikerül tisztázni ezt az ügyet.
„Ilyeneket már nem is mondok, hogy a poliklinika felújítása óta semmiféle támogatást nem kaptunk a felszerelések megújítása céljából. Ennek pedig már több mint öt éve. Nekünk terveink vannak az intézménnyel: elsősorban pénzt kell szereznünk, akár kölcsön révén is, hogy korszerűbb gépeket vásároljunk. A legsürgetőbb egy röntgengép, de van egy listánk, amely 700 ezer eurós összegre rúg, s olyan gépeket tartalmaz, melyek nélkül a korszerűbb orvoslás esélytelen. Ha nem lesz más mód, akkor év végén el kell gondolkodnunk azon, hogy kölcsönt vegyünk fel a kórház fejlesztésére. Természetesen csak akkor tehetjük meg mindezt, ha a tulajdonunkba kerül a kórház, mert előbb-utóbb az orvosok sem fognak tudni dolgozni az elavult felszereléssel. Értsük meg: a város áldozni fog az intézményre, de előbb rendezni kell ezt az ügyet a megyei tanáccsal” — mondta Kovács.
A kórház ügyével kapcsolatban megkerestük Pataki Csabát, a megyei tanács elnökét is. Pataki kifejtette, hogy szóban már történtek egyeztetések a nagykárolyi polgármesterrel, azonban konkrétumokról, hogy mégis mikor kaphatná vissza a nagykárolyi önkormányzat, nem tudott szolgálni a megyei tanácselnök. Mint mondta, ez több tényezőtől is függ. Azt azonban kihangsúlyozta, hogy ezt a helyzetet elődjének, Adrian Stefnek „köszönheti”.
Nem csak a kórházzal kapcsolatban van rendezetlen ügye a nagykárolyi önkormányzatnak. A város nevében kéri ugyanis Kovács a Bobáld régészeti telepet és az ott található ingatlant is.
„Bobáldot régen a nagykárolyiak vásárolták meg, egész pontosan az akkor Hajdúvárosként ismert részben élő nagykárolyiak. Én úgy érzem, az egy ősi nagykárolyi hely, ezért kérni fogom a megyei tanácstól, hogy a megyei múzeum összes, általa Nagykárolyban használt ingóságát és ingatlanát adja át nekünk. Mi akarjuk működtetni mindezt, a kastélytól kezdve egészen Bobáldig, mivel létre akarunk hozni egy nagykárolyi múzeumot. Lejárt az a projekt, aminek kapcsán ők bebútorozták azt a pár termet a kastélyban. Nagyon szeretjük a megyei múzeumot, nagyon szeretünk velük együttműködni, továbbra is várjuk őket Nagykárolyba, de úgy gondoljuk, hogy egy önálló nagykárolyi múzeumnak is létre kell jönnie. A megye kulturális és turisztikai központja Nagykároly, és a jövőben komolyabb pénzeket szeretnénk arra fordítani, hogy a város kulturális és történelmi értékeit kiaknázzuk. Készül a projekt, hogy a cselédházakból helytörténeti múzeumot hozzunk létre, de ehhez először az szükségeltetik, hogy leltárilag adják át nekünk a kastélyban lévő tárgyakat, a bobáldi telepen lévő dolgokat. Protokollt írunk a megyével, hogy amikor akarnak, jöhetnek, áshatnak, de ennek az ügynek a végére pontot kell tennünk” — mutatott rá Kovács Jenő.
Tőtős Tímea
