Itt állok, másként nem tehetek

Az utóbbi két évtizedben sokat beszélünk a vegyes házasságokról és az ökuméniáról. Gödri Alpár evangélikus-lutheránus lelkész is vegyes házasságban él, felesége, Réka református lelkész, így ez a család ökumenikus is.

— Hadd kezdjük azzal, ki Gödri Alpár és honnan származik?

— A Brassó megyei Négyfaluban születtem, barcasági csángó családban. Ott nőttem fel, ott érettségiztem, onnan mentem felvételizni 1997-ben a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet evangélikus-lutheránus karára. Miután lelkésszé szenteltek, két lehetőség adódott számomra, hogy lelkészi állást kapjak: az egyik Kolozsvár, a másik Szatmárnémeti-Nagykároly. Ketten végeztünk abban az évben, mivel két hely volt, a püspökség ránk bízta a leosztást, azt mondták egyezzünk meg, hogy ki hová megy. Kollégám ragaszkodott Kolozsvárhoz, mivel ott volt a barátnője, mivel engem nem kötött semmi oda, Brassó környékére nem mehettem, azt mondtam, megyek én Szatmár megyébe. Sokan kérdezték és kérdezik tőlem, hogy nem hiányoznak-e a hegyek és az erdők? Erre azt válaszolom, hogy hiányoznak, de a síkvidéknek is meg vannak a maga szépségei, azokat is meg lehet szeretni.

— Most, amikor annyit beszélünk a vegyes házasságokról és az ökuméniáról, hadd kérdezzem meg, hogyan jött létre és hogyan működik egy evangélikus-lutheránus lelkész és egy református lelkésznő házassága?

— Viszonylag érdekes útja és története van ennek a házasságnak. Szilveszter Aba, a sógorom — azaz Réka bátyja, aki Olthévizen református lelkipásztor — évfolyamtársam volt. Ők Sepsiszentgyörgyön születtek. Abával együtt felvételiztünk, három évig egy szobában laktunk, jó barátok voltunk, sokat tudott mesélni rólam a húgának. Rékát hamar megismertem, hiszen időközönként meglátogatta bátyját. Amikor negyedéves voltam, valahogy úgy hozta a sors — ha lehet ezt így mondani —, hogy egymásra találtunk. Ekkor már Réka is másodéves teológus volt a református szakon. Ő lelkész családból származik, hiszen anyai nagyapja és apja is lelkész volt, és lelkész a bátyja is. Miután én Szatmárnémetibe kerültem, egyfajta távkapcsolat volt közöttünk. Hét közben nekem sok volt itt a dolgom, hétvégén voltak az istentiszteletek, nem tudtam Kolozsvárra utazni, így inkább Réka udvarolt nekem.

— Mikor történt meg a házasság, és milyen szertartás szerint?

— A templomi esküvő a négyfalui evangélikus-lutheránus templomban volt mind a két egyház szertartása szerint. Mi tudtuk és tudjuk, hogy közel áll egymáshoz a két felekezet, fel sem merült az, hogy vallási kérdéseken vitázzunk. Rékának kerestünk egy helyet Szatmár megyébe, ez az Atyai Református Egyházközség lett, ahol jelenleg is lelkészkedik. Mivel ő az Erdélyi Református Egyházkerülethez tartozott, kérte és meg is kapta az áthelyezését. Azóta született két gyerekünk, most várjuk a harmadikat.

Gyerekek, közösség

— A gyerekek milyen vallásúak?

— A gyerekek evangélikusak. Arra gondoltunk, hogy itt egy nagy református tömb van, és csak harmincnégy evangélikust számlálunk, erősítsük a kis evangélikus közösséget. A gyerekek itt nőnek fel az evangélikus-lutheránus parókián, de Réka gyakran elviszi őket a Németi templomba a délutáni istentiszteletekre. Az egyházi nevelés még nem kezdődött el igazán. Az alapimádságok ugyanazok mind a két felekezetnél.

— Felnőtt korukban nem lesz a gyerekekben egy kis zavar?

— Nem valószínű, hiszen mind a két egyház protestáns, szolgálati és úrvacsorai közösségben vagyunk, ami azt jelenti, hogy a református lelkipásztor prédikálhat evangélikus szószéken, az evangélikus pedig a reformátuson. A két egyház között, csak dogmatikai különbségek vannak. A lutheri reformáció abból állt, hogy Luther bevezette a német nyelvű istentiszteletet és lefordította a Bibliát német nyelvre, hogy azt mindenki megértse. Ő azt vette ki a katolikus miséből, ami nem volt benne a Szentírásban.

— A lelkésznek egyik fontos feladata a közösség formálás. Ez akkor sikerül, ha a lelkész egy jól működő családi közösségben él. Mennyire eredményes az önök közösségformáló tevékenységük?

— Tíz év lelkészi munka után úgy gondolom, hogy a kis egyházközösségek sokkal barátságosabbak, családiasabbak, mint egy nagy gyülekezet, melyben két-háromezren vannak. Egy kis közösségben a lelkésznek lehetősége van megismerni a közösség minden tagját, ismer minden családot, a gyerekeket, azt, hogy a családok hogyan élnek. Az egyháztagokkal kialakul egy szorosabb kapcsolat. Így van ez a családban is. Minél többet vannak együtt a családtagok, annál összeforrottabb, összetartóbb a család. A lelkész számára fontos, hogy ismerje azokat az embereket, akikből közösséget kell formálnia.

— Nagyon fontos az, hogy férj-feleség segítse egymást munkájában. A Gödri-házaspárnál ez hogy működik?

— Sok esetben tudunk egymásnak segíteni. Én kitalálok valamit, például a gyülekezeti délutánt, Réka segít ötletekkel, hogy úgy rendezzük meg, hogy az sikeres legyen. Ugyanúgy segítem én őt az atyai gyülekezeti napon, de tudjuk egymást helyettesíteni istentiszteleteken is. És ezt a hívek mindkét oldalon teljes mértékben elfogadják.

Elek György