Itt az idő, most vagy soha

Amióta a Szociálliberális Szövetség átvette a hatalmat, egyfolytában a koalíció bukásáról beszélünk. A nyilvánosságra került árulások és a más pártokba való átlépések miatt elkezdett csökkenni a kormánypárt képviselőinek és szenátorainak a száma. Ez is igazolja, hogy Romániában semmi sem elképzelhetetlen, minden megtörténhet, mint ahogy mindennek az ellenkezője is. Magunkat ámítjuk azonban — mint már annyiszor —, amikor hisszük, hogy Ponta, Băsescu vagy bármely más román politikus mosolya igaz, hiszen ez olyan, mint egy önös érdekből elcsattanó Júdás-csók. A román pártok — tegnap, ma vagy akár holnap — jól tudnak adni a látszatra. Az RMDSZ–szel való kapcsolat fenntartása számít a kormány nemzetközi megítélésében, azt is jól tudják a román politikusok, hogy az RMDSZ-re szükségük lehet még. Bármikor bekövetkezhet a sokat jósolt változás: hatalomból könnyen át lehet menni ellenzékbe, a magyar politikai formáció pedig — kormányzati pozícióban — eddig nem hagyta cserben koalíciós partnereit. Az RMDSZ-nek viszont fel kell ismernie, hogy nem elég a parlamentben keresni az érdekérvényesítés útját. Az RMDSZ-kongresszuson elfogadott dokumentumok és célkitűzések megvalósulására csak akkor lehet esély, ha a Szövetség vezetői végre tudomásul veszik: a régióátszervezés, az autonómiatörekvések ügyében szövetségeseik nemcsak a bukaresti román pártok, hanem az erdélyi magyar szervezetek és az erdélyi magyarok. A nyolc irányelv, melyek között a legfontosabbak a székelyföldi területi autonómia, az alkotmánymódosítási javaslatok, a régiós átszervezéssel kapcsolatos elképzelések, európai kisebbségvédelem vagy a szórvány megerősítése, kétségtelenül megalapozott, fontos és hasznos politikai célok. Az autonómia-programot már 1992-ben, a Kolozsvári Nyilatkozatban elfogadták, azóta pedig több mint két évtized telt el, és továbbra is célkitűzés-szinten maradt. Az alkotmánymódosítás és a régiók átszervezése is évek óta terítéken van a romániai politikai porondon. Az RMDSZ, amikor a PD–L-kormányzás idején a mérleg szerepét töltötte be, nem tartotta fontosnak az autonómiát, azzal magyarázva, hogy a 2012—2016–os parlamenti ciklusban azt törvényes módon fogja kivívni. Itt az idő, most vagy soha. Még van három év.

Elek György