Izgalmas nap a Mircea Eliade iskolában

Szélesre tárt kapuk, mosolygó pedagógusok várták a diákokat, köztük az örök megújulást képviselő előkészítősöket. A Mircea Eliade iskolában 37 osztályban 876 diák kezdte meg az új tanévet.

Kora reggeltől vidám zsibongás töltötte meg élettel Szatmárnémeti egyik legnagyobb létszámú iskolájának, a fél évszázadon is túllépett Mircea Eliade Általános Iskolának a környékét és udvarát, ahová már 8 órától nagy csoportokban érkeztek a szebbnél szebb bokrétákkal „felfegyverkezett” diákok — itt ugyanis a megszokottól eltérően 8 óra 30 perckor csengettek be. A legmegilletődöttebbek természetesen a legkisebbek voltak, a „kis” ovisokból „nagy” iskolásokká lett előkészítő osztályosok, akik szüleik, nagyszüleik kíséretében, bizonytalanul lépkedve, kíváncsi-riadtan néztek körül egy-egy ismerős arcot keresve, s ez csak akkor engedett fel valamelyest, amikor felsorakoztak tanítónénijük mellett csoportjuk jelvényével — tarka pillangókkal, katicabogarakkal és kis koronákkal. „Talán nincs is örömtelibb pillanat, mint amikor ennyi gyermek vesz körül nem csak bennünket, pedagógusokat, de az iskolát, s a hónapok óta csendes termek és folyosók újra megtelnek zsivajjal és nevetéssel” — üdvözölte az egybegyűlteket, az 57 fős tanári kart és az idei tanévet 37 osztályban kezdő 876 diákot Sălăgean Mariana igazgatónő. Köszöntő gondolataiban Szőcs Péter városi tanácsos sikeres tanévet kívánva úgy fogalmazott: a város egyik legjobban felszerelt, erős iskolájában minden lehetőség adott számukra a tanuláshoz, nem a tanárok vagy szüleik kedvéért, hanem önmaguk érdekében. Gyökös Ferenc aligazgatótól megtudtuk: bár az Eliade még mindig Szatmárnémeti egyik legnagyobb létszámú általános iskolája, a lakónegyedekbeli iskolák „rossz szelleme” hozzájuk is elért: négy nyolcadik osztály búcsúzott júniusban, s most csak három (két román és egy magyar tannyelvű) előkészítő osztály indult — a diáksereg 876 fős létszáma, a 26 román és 11 magyar osztály komoly aggodalomra ugyan még nem ad okot, de nagyon elgondolkodtató. Az üdvözlő szavakat, gondolatokat követően — a hagyomány szerint — az előkészítő osztály apróságai az udvar közepére álltak, mintegy „bemutatkozva”, majd az elsősök tartotta virágalagúton vonultak osztálytermeikbe, és kezdetét vette a tanítónők ígérete szerinti „nagy kaland, melynek során megtanultok írni, olvasni, számolni”.