Játszott az idő a véndiákokkal

Az elmúlt hét végén megrendezett huszonnyolcadik Véndiáktalálkozón változékony volt az időjárás, de a találkozó résztvevői ennek ellenére jól érezték magukat, és szép emlékekkel tértek haza.

A hagyományokhoz híven az elhunyt tanárok és diákok emléktáblájának a megkoszorúzásával vette kezdetét a huszonnyolcadik Véndiáktalálkozó. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium aulájában Gönczy Gábor, a Véndiákszövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Szilágyi Czumbil Judit, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium aligazgatója szólt a résztvevőkhöz. Kiemelte, hogy megemlékeznek ugyan az elhunyt tanárokról és osztálytársakról, de a találkozó nem a szomorúság, hanem az öröm találkozója kell hogy legyen. Imát mondott Merlás Tibor, aki negyvenéves érettségi találkozójára érkezett haza, majd a résztvevők egymás kezét fogva mondták el a Miatyánkot.

A távolról érkezettek megtekintették az iskola felújított épületét, majd átvonultak a Dinu Lipatti Filharmónia termébe, ahol Tóth Géza, a Véndiákszövetség alelnöke nyitotta meg a rendezvényt, és Kruzlics János elmondta a tanárköszöntőt. Ezután ünnepi műsor következett. Blatniczki Blanka Dóra mezzoszoprán, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia hallgatója énekelt Savian Corina zongorakíséretében. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjai, Besenyődi Judit és Lázár Ruben Boldizsár Péter Félálmaink című színművét adták elő. A diákokat Csorján Árpád történelemtanár készítette fel. A színvonalas produkciókat könnyedebb műfaj követte, Pesek Attila, a Szatmári Friss Újság sportszerkesztője beszélgetett Gyenes Emánuel (Mani) motorversenyzővel eddigi sikereiről.

Szombaton az évtizedes hagyományokhoz híven a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvarán folytatódott a Véndiáktalálkozó. A véndiákok az iskola udvarán gyülekeztek, a kerek érettségi évfordulót ünneplő osztályok megtartották az osztályfőnöki órát, felidézték a múltat, elmesélték, milyen utat tettek meg legutóbbi találkozásuk óta. A becsengetést követően elkezdődött a véndiákok bevonulása. A legidősebb véndiák idén Asztalnok Gábor volt, aki hetven évvel ezelőtt érettségizett, és most már csak egyedül vonult fel, hiszen osztálytársai közül már csak ő van az élők sorában. A további felvonulók között többnyire az idősebb korosztályok képviselői vettek részt.

Gönczy Gábor ünnepi beszédében kiemelte, hogy az iskolában töltött idő a múltunk része, amihez hozzátartoznak diáktársaink és tanáraink. A Véndiáktalálkozón a múltat idézik mindazok, akik részt vesznek ezeken az alkalmakon. Huszonnyolcadik éve minden évben egyszer újra becsengetnek, amikor a véndiákok egy napra átélhetik az egykori iskolai évek varázsát, beülhetnek az iskolapadokba, és lélekben megfiatalodhatnak. Diákokból szülők lettünk, szülőkből nagyszülők, de soha nem szűnünk meg diáknak lenni, fogalmazott.

Póti Eduárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója arról beszélt, hogy vannak, akik a szomszédból, és vannak, akik a világ másik végéről érkeznek ide azért, hogy társaikkal beszélgessenek, megosszák az emlékeiket és olyan dolgokat, amelyek fontosak mindannyiunknak. Akár a szomszédból, akár a világ másik végéről érkeznek ide a véndiákok, egy utazás során jutnak el ebbe a közösségbe. Egy bölcs azt mondta, nem az a lényeg, hogy valaki milyen messzire utazik, hanem hogy közben mennyire él — mondta Póti.

Szilágyi Balázs református lelkipásztor és Merlás Tibor római katolikus misszionárius lelkész bibliai igék alapján a hit és a szeretet megtartására intették a jelenlévőket.

Magyar Lóránd parlamenti képviselő egy olyan rendezvénynek nevezte a Véndiáktalálkozót, ami része lett Szatmárnémeti kultúrájának. Ez az az alkalom, amikor kiderül, mennyi értékes személyiséget adtak a szatmári iskolák a nagyvilágnak, hiszen akárhova is sodorta a végzősöket a sors, mindenhol megállták a helyüket, fogalmazott Magyar, majd hozzátette: jó látni, hogy sokan vannak, akik fontosnak tartják, hogy visszatérjenek a közösségbe, amely szorgalomra, tisztességre és becsületre nevelte őket.

A találkozó keretében köszöntötték a legidősebb pedagógusokat is, az elismerést ezúttal Tóth Elvira és Boór Béla vehette át.

A találkozó ünnepi pillanatai után a tornateremben kiállításmegnyitók és könyvbemutatók várták az érdeklődőket. Bemutatták a Véndiák I. kiadványt, a 60 évre emlékezünk című kötetet, majd Ábrám Zoltán Buenos Airestől Rio de Janeiróig című, vetített képes előadása következett. Sok érdekességet tartogatott a díszteremben megtartott, Székely József tanítványa voltam című találkozó.

Délután már a szórakozás került előtérbe. A színpadon műsorok váltották egymást, az asztaloknál pedig ételek és italok mellett folytak a beszélgetések. Huszonnyolcadik alkalommal is bebizonyosodott, hogy van igény a Véndiáktalálkozóra, de lehetne újítani, változtatni is a programokon.