Jó ütemben halad Hám János boldoggá avatási ügye

Dr. Jakkel Károly posztulátor szerint kisebb-nagyobb akadályokkal ugyan, de halad Hám János ügye a boldoggá avatás felé. A feladatok római szakaszának hivatalos intézője nyilatkozott arról, hogy milyen stádiumban van jelenleg a boldoggá avatási eljárás.

Március 7-én hagyta jóvá Jakkel Károly szatmári származású római káplán posztulátori kinevezését a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja. Attól kezdve ő Hám János boldoggá avatási ügye római szakaszának hivatalos intézője. Megkérdeztük többek között arról, milyen stádiumban van jelenleg a boldoggá avatási eljárás, és mik a teendők. Józsa Jánosnak, a Szatmári Egyházmegyei Média Iroda médiareferensének interjúja.

— Mikor érkezett önhöz a felkérés, hogy legyen Hám János boldoggá avatási ügye római szakaszának posztulátora?

— Én az egyik római plébánián vagyok segédlelkész, és nyaranta jövök haza. Ilyenkor meglátogatom a püspök atyát is. Ő már két éve megkért, hogy végezzem el a posztulátori kurzust, ez pedig tavaly január és május között megtörtént. Ahhoz, hogy valaki a római szakasz posztulátora lehessen, Rómában is kell hogy lakjon, mert sokszor kell a hivatalokba látogatnia. Egy ideig Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási ügyének posztulátora látta el ezeket a feladatokat, ő végezte a római fázis első részét, azzal a megkötéssel, hogy addig folytatja, amíg Schönberger Jenő püspök nem talál valaki mást, alkalmas személyt Hám János ügyéhez.

A posztulátori kurzusom három részből állt: a történelmi, a teológiai és az egyházjogi részből. Ugyanezen a kurzuson megtanították, hogyan zajlik egy boldoggá avatási eljárás egyházmegyei, majd a római szakasza. Sok laikus ügyvéd is elvégzi ezt a kurzust a papok és a szerzetesek mellett.

A kinevezést tehát megkaptam a püspök atyától, majd március 7-én a bíborosok és püspökök összeültek tanácskozásra, és megszavazták, elfogadták a kinevezésemet. Ekkor lettem hivatalosan az ügy posztulátora.

— Milyen stádiumban van Hám János boldoggá avatási eljárása?

— Ugye 2016-ban a püspökség elküldte a kongregációnak az eljárás egyházmegyei szakaszának dokumentumait, de a kongregációtól pótlásokat kértek; Hám János megjelent írásait, a személyes leveleit, valamint a róla megjelent könyveket igényelték. Ezekből kiválasztottuk a legfontosabbakat, lemásoltuk és elküldtük még márciusban, majd április 29-én jött a hír, hogy a vizsgálat érvényes, eljárásának megadták a dekrétumot. Na most meg kell írnom olasz nyelven az úgynevezett Positiót. Positio super Vita, virtutibus et fama sanctitatis, vagyis élete, erényei és életszentsége — ez egy legfeljebb 500 oldalas könyv, ami bizonyítja majd, hogy Hám János szentéletű ember volt, hősies módon élte meg az erényeket. (A sarkalatos — okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség —, teológiai — hit, remény, szeretet —, és mert papról van szó, az engedelmesség, tisztaság, szegénység, alázatosság erényeket is vizsgálom.) Hám János esetében kevéssel a halála után elvégezték a tanúkihallgatásokat. Ők vallottak az erényeiről.

A Positio tartalmaz még egy rövid életrajzot, tárgyalja az ő jelentőségét, illetve az ügy történetét és előmenetelének akadályait. Még Meszlényi Gyula (1887–1905) püspök idejében elkezdték az ügyet, de a világháborúk miatt abbahagyták, és a kommunizmus ideje alatt sem haladt előre. Amikor pedig újraindították, azt kérték, hogy folytassuk le újra az egyházmegyei szakaszt. Tehát indokolnunk kell, miért most kérjük a boldoggá avatását, ha már 1857-ben meghalt.

A Positio legfontosabb része az „információ”, amelyben nekünk be kell bizonyítanunk, hogy Hám János hősies módon gyakorolta az erényeket. Végül pedig kibontjuk, hogyan maradt fenn halála után, és hogyan él ma is az emléke. Bizonyítani kell, hogy emléke folytonos.

Ezt követi a Summarium testium, a kihallgatások összefoglalója, amely tartalmazza a tanúk listáját és a nyilatkozatok kivonatát. A Summarium documentorum pedig tartalmazza a személyes dokumentumait, leveleit, a nem publikált és a kiadott írásait és amit mások írtak róla.

A dokumentált életrajzában szerepel a születési bizonyítványa, valamint a keresztelési, elsőáldozási és bérmálkozási dokumentuma.

Az utolsó fejezetben szerepel az egyházmegyei szakasz történelmi bizottságának jelentése — ez tárgyalja Hám János jelentőségét a maga idejében — és a teológusok bizottságának jelentése. Végül pedig szerepel benne egy nyilatkozat, amely kimondja, hogy Hám Jánosnak még nincsen helyi kultusza. Nem szabad boldogként vagy szentként tisztelni valakit, csak akkor, ha a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja ezt kimondja. Személyes indíttatásból bárki imádkozhat közbenjárásáért, és kérhet az ő segítségével kegyelmeket Istentől.

Ha készen lesz a Positio, leadjuk, és a teológusokból álló nyolctagú (plusz az elnök) bizottság elolvassa, mind írnak róla egy-egy összefoglalót, elmondják a véleményüket. Ha a többség a boldoggá avatás mellett van, a Positio továbbmehet; ha nem, kiegészítést kérhetnek vagy visszautasíthatják. Közben ugye megírjuk a második Positiót (Postio super Miro), ami a csodát dolgozza fel, ami alapján a boldoggá avatást kérjük. Ezt a bíborosok és püspökök testülete vizsgálja meg. Ők is szavaznak róla, és úgy kerül az ügy a pápához, aki meghozza a végső döntést. És ha a pápa is jóváhagyja, boldoggá avathatjuk, ami azt jelenti, hogy helyi szinten övezheti kultikus tisztelet Hám Jánost. Egy esetleges szentté avatás az egész világra kiterjeszti a tiszteletét.

Itt jegyezném meg, hogy a kereszténység első századaiban nem volt ilyen körülményes a szentté avatás. Közfelkiáltással történt, a „Vox populi, vox Dei” elv alapján, és a pápa hozta meg a végső döntést. V. Sixtus pápa 1588-ban megalapította a kongregációkat, így a Szenttéavatási Ügyek Kongregációját is — azóta rájuk bízta az első szakasz lebonyolítását.

— Milyen érzésekkel vállalta el a posztulátori feladatot?

— Nekem nagyon nagy megtiszteltetés, örülök, hogy jobban megismerhetem Hám János életét, és ezáltal segíthetem is az egyházmegyémet, ahonnan származom. Fontos nekem, hogy ne szakadjak el teljesen az egyházmegyémtől, és valamit visszaadjak abból, amit kaptam.

— Mit kapott az egyházmegyétől?

— 1976. január 20-án születtem Szatmárnémetiben, katolikus családba. A Hildegárda-plébániához tartoztam, gyermekkorom óta templomba jártam, és abban az időben, amely fejlődésem szempontjából meghatározó volt, Láng Pál volt a plébánosom. Schönberger Jenő volt a káplán, amikor elsőáldozásra készültem, és nála gyóntam először. Ott „nevelkedtem”, a Hildegárda-plébánián a bátyámmal, eljártunk az ifjúsági misére, mi voltunk az első csoport, amelyik gitárokkal kísérte az énekeket, már az új káplán, Reszler Mihály irányításával. Ebben a környezetben nőttem fel, és minden vasárnap ministráltam.

— Mi történt az életében később, hogyan lett pap?

— Aztán ezt a közösséget kinőttük, a fiatalok elmentek egyetemre, dolgozni, én a Faipari Líceumban folytatott tanulmányaim után főiskolára. Féltem a katonaságtól, ezért főiskolára iratkoztam. Épp abban a két évben ismertem meg a neokatekumenális közösséget. Meghívtak, elmentem, és megtetszett. Sok fiatal volt ott, jó kis csapat alakult ki, ottmaradtam. A székesegyház-plébánián Láng Pál atya vezetése alatt fejlődtem. Egyszer megkerestem, és megkérdeztem tőle, vajon miért érzem én azt, mintha bizonyos olvasmányok az igeliturgiák alkalmával megszólítanának engem. Egy vonzást éreztem. Ő azt mondta, lehet, hogy azért, mert Isten engem a papságra hív. Mindig elhessegettem ezt a gondolatot, el is mentem Brassóba, a faipari egyetemre, de utolsó évben már kiírtam a bentlakási szobában a falra: „Miért is vagyok én itt?” Néztem a feliratot, és gondolkodtam: én tényleg ezt akarom csinálni? Mi lesz ebből? Brassóból persze én minden szombaton lejártam vonattal Sepsiszentgyörgyre, a neokatekumenális közösségbe.

Aztán hazajöttem Szatmárra, és elkezdtem bútortervező mérnökként dolgozni. Most is tervezek, készítgetek még bútordarabokat liturgikus térbe — tegnap is lakkoztam…

Bár jól kerestem, elgondolkodtam rajta, hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Közben Szatmárnémetiben továbbra is jártam a neokatekumenális közösségbe, és továbbra is úgy éreztem, hogy az igék megszólítanak. Láng Pál atya vezetésével elvégeztem egy hivatástisztázót, ami két évig tartott, és úgy döntöttem, válaszolok Isten hívására, elmegyek egy missziós szemináriumba. A jelentkezők nevét és a lehetséges célállomásokat egy kalapból húzzák ki a neokatekumenális közösség szemináriumválasztásán, nekem Róma jutott — de juthatott volna Kolumbia vagy ennél merészebb hely is, például Afrikában… Akkor 80 Redemptoris Mater Missziós Szeminárium volt szerte a világon, most már 117 van, köztük ugye 2013-tól Szatmárnémetiben is. Rómában tanultam két éven keresztül filozófiát, majd három éven keresztül teológiát, de minden nyáron misszióba küldtek minket, így mentem az első nyáron Chilébe, ahol megtanultam spanyolul, majd Spanyolországba. A harmadik nyárra esett az ifjúsági világtalálkozó, a negyedik évben pedig Elefántcsontparton töltöttem három hónapot. Az ötödik évben befejeztem az egyetemet, két évre úgynevezett pasztorális évre mentem Strasbourgba, ahol vicerektorként segítettem egy Redemptoris Mater szemináriumot. De gyakorlati dolgokat végeztem, papírokat intéztem, könyvelést végeztem… A két pasztorális év után visszatértem Rómába, hogy megszerezzem a licenciátusomat. Három éven keresztül a Pápai Keleti Intézetbe jártam, diakónussá szenteltek. Kihelyeztek egy plébániára Ostiába, Róma egyik tengerparti kerületébe, majd pappá szenteltek, és öt éven keresztül ott voltam káplán. De azóta áthelyeztek már egy másik római plébániára, a Santa Maria delle Grazie-plébániára — ez a Szent Péter-bazilika mellett van. Szintén segédlelkész vagyok, szeptembertől pedig plébános leszek a Stella Maris-plébánián. Rómában az a szokás, hogy nyolc-tíz évet kell segédlelkészként szolgálj, és legalább két plébánián, mielőtt kineveznének plébánosnak. 330 plébániából 113 szerzetesplébánia — Rómában majdnem minden szerzetesrendnek van plébániája és háza is, de ez változóban van.

— Visszatérve a boldoggá avatási folyamatra, újra jó ütemben halad az előkészítés.

— Igen, már dolgozom a Positión, már kértem relátort, egy, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által kijelölt tisztviselőt, aki felügyeli a munkámat, és jóváhagyja majd, mielőtt nyomdába kerülne. Ha a Hám János életéről és erényeiről szóló Positiót (Positio super Virtutibus) megírom, elkezdem a csoda feldolgozását — ezt ugye külön Positióban (Positio super Miro) adom le. A csoda egy budapesti kórházban történt, ahol a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szolgáltak. Egy halálos betegnek sikertelen műtéte volt, az orvosok lemondtak róla. Végnapjain Hám Jánost ajánlották figyelmébe, buzdították, hogy imában kérje Hám János közbenjárását. A beteg csodás módon meggyógyult. Rendelkezünk az orvosi dokumentációval is, amelyben az orvosok leírják a beteg helyzetét előtte s a gyógyult állapotát utána, valamint kijelentik, hogy tudományos eszközökkel nem tudják megmagyarázni a gyógyulást.

Tehát jól haladunk, és ami tőlünk telhető, megtesszük. De persze határidőt nem tudunk, nem lehet megjósolni, hogy meddig fog tartani az ügy, és hogy mikor lesz majd a boldoggá avatás.