Jobban élni, együtt

Nemrég városatyáink megszavazták egy 60 méter magas zászlótartó rúd és román lobogó felállítását, valamint egy Stefan cel Mare-t és egy Avram Iancut ábrázoló szobrot, cserébe II. Rákóczi Ferenc fejedelem szobrának felállításáért. Az alapkérdés viszont az, hogy mi a célja egy szobor felállításának, mit jelképez az számunkra, szatmári magyarok, románok, más nemzetiségek számára? Miért zavarja ennyire a románságot egy II. Rákóczi Ferencet ábrázoló emlékmű, hogy válaszul rögtön egy gigantikus méretű román zászlót akarnak kihelyezni? A többségüknek fogalma sincs arról, ki volt Rákóczi, mindössze annyit tudnak róla, hogy magyar volt. Pedig a nagy fejedelem alakja, személyisége példaértékű lehetne bárki számára, sokunk szemében a szabadság iránti harcot jelképezi, amikor magyarok és románok együtt harcoltak az osztrák elnyomás ellen. Ez a szobor a szatmári lokálpatriotizmust erősíthetné, nemzetiségtől függetlenül.

Furcsa, hogy most, amikor már a csapon is a multikulturalitás szlogenje folyik, városatyáink nem beszélnek egyetlen olyan szobor, vagy emlékmű felállításáról sem Szatmárnémetiben, amely a nemzetek közötti barátságot, közeledést jelképezné. Pedig számos példát vehetnénk történelmünkből, amikor magyarok és románok összefogtak, együtt harcoltak egy közös cél érdekében. Ha már egymás mellett kell élnünk, akkor azt egymás értékeit megismerve, egymást tisztelve kellene tegyük. Az már más kérdés, hogy előbb a saját értékeinkkel kellene tisztába kerüljünk. Csakhogy a román történelemkönyvek a mai napig is az elszenvedett sérelmeket hangsúlyozzák, és láthatólag nem veszik figyelembe a régiók sajátos történelmét, kultúráját, ami a nemzetiségek együttéléséből fakad. Hiszen bármilyen nyelvet beszélünk is, a legtöbben arra vágyunk, hogy jobban érezzük magunkat ott ahol élünk, mondjuk egy rendezettebb, tisztább városra, és azt a kevés pénzt ne gigantikus lobogókra költsük, hanem például arra, hogy biztonságosabban sétálhassunk az utcán, nem folyamatosan hajléktalanokba és kóbor kutyákba ütközve. Jobb legyen a közlekedés, és még sorolhatnám... hiszen gyakran az alapvető igények kielégítésére sincs pénz, mondogatják városatyáink.