Jogok és érdekek

A Las Vegas-i merénylet minden eddiginél nagyobb figyelmeztetés a világnak, hogy a terrorizmus sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint ahogy azt eddig hittük. Ha a világ legnagyobb katonai hatalommal rendelkező országban, az Amerikai Egyesült Államokban, melynek a belső és külső hírszerző szolgálata a világon a leghírhedtebb, megtörténhet egy olyan terrorcselekmény, ami különleges gondolkodásra készteti a világot, megkérdőjelezi, hogy milyen szinten van ma az emberek biztonsága. Mint minden terrorcselekmény után, most is elítélik az országok vezetői a terrorizmust, és megígérik, hogy mindent megtesznek majd annak megelőzése érdekében. Donald Trump, az USA elnöke és felesége is keserű arccal rótta le kegyeletét az áldozatok emléke előtt. Így történik ez mindig az utóbbi évek terrorcselekményeit követően: a politikusok szomorú képet vágnak, ígéreteket tesznek, majd minden megy tovább.

Ahhoz, hogy valódi eredmények legyenek a terrorizmus elleni harcban, szemléletváltásra lenne szükség a világpolitikában, ami abban állna, hogy a gazdasági érdekek ne írják felül a morális érdekeket, hogy a nagyhatalmak ne csak azokban az országokban teremtsenek békét, rendet és demokráciát, ahol az érdekeik úgy kívánják, hanem mindenhol, ahol nincs béke, rend és demokrácia.

Demokrácia. Egy nagyon hangzatos és tartalmas, sokszor már elcsépelt, közhelynek nevezett szó, ami szépen mutat a kirakatban, de egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a betartása érdekfüggő. A folyton demokráciát, az emberi jogokat és az önrendelkezés biztosítását követelő Európai Bizottság is kettős mércével kezeli ezeket a problémákat, mindig valamilyen érdeknek megfelelően. Itt van például a katalán kérdés. Fegyveres erők próbálnak megakadályozni egy szabályosan és törvényesen előkészített népszavazást, amelyen egy népcsoport fel akarja mérni, hogy hány százalék akar önrendelkezést. Ismerjük a dolgok hátterét. Ha a legtöbb kisebbségi jogokkal, az egész világon mintaként emlegetett katalánok elnyerik önállóságukat, akkor példák lesznek majd a kisebbségi jogokkal csak papíron rendelkező közösségek számára, amelyek szintén vágynak az autonómiára. A szabadságvágy ott él minden emberben a teremtés óta. Európa népei szabadságot reméltek, amikor elkezdett kialakulni a határok nélküli Európa, mert azt hitték, hogy ott mindenki számára érvényesek lesznek a sokat ígért egyéni és közösségi jogok. Főként azokban az országokban volt ez ígéretes, ahol többször változtak az etnikai arányok: többségből kisebbség lett, kisebbségből többség. Most már tudjuk, hogy minden a hatalmi érdekektől függ, az érdekek pedig nem az emberek érdekei, hanem érdekcsoportokéi.