Jöszte ki!

Ottót kétségbeesett apósa költögette éjjel, hogy még mindig nem volt széklete, szegény öreg agyában góccá vált az ürülésre várás. A szorulás, vagy székrekedés civilizációs betegség, mely 30–35%-os gyakoriságával mára az időskor (de nem csak) egyik réme, a nyugdíjaskluboknak pedig a kedvenc témája lett. Szép magyar szó ez, de megannyi emberi megpróbáltatás gyűjtőkosara, melyek mind nagyobb gyakorisága miatt időszerű lenne már akár székrekedész vagy szorulász doktorok képzése is. Székletünk növényi rostokból, állati szövetmaradványokból, zsiradékokból, keményítőből, valamint elpusztult bélflórából és vízből áll, és a vastagbélben nyeri el végső színét, formáját és állagát. Ha összegyűl 100 grammnyi anyag, reflexesen megindul a belek féregszerűen gyűrűző mozgása, mely a bélsárt a végbélig tolja, ahonnan aztán a székelési reflex folytán a külvilágba kerül. E kiürülés akadályozottságának vagy nehéz voltának székrekedés a neve, ami lehet heveny vagy idült, az utóbbi pedig oka szerint lehet elsődleges (idiopátiás), vagy más betegségek kísérőjeként másodlagos — epe-, bél-, végbél-bajokat, hasfal-betegségeket, idegi és hormonzavarokat, a cukorbajt stb. lehet itt megemlíteni. Ez a néhány sor csak az idiopátiás székrekedésről szól, mert a többi formája már a doktorok dolga. Székrekedésről akkor beszélünk, ha háromnál kevesebb széklet van hetente (vágyódás), ha a székletnél erőlködni kell (nyögés), ha a széklet kemény és száraz és akár kézzel kell kifejteni (jajongás), és ha végeztével nincs meg a kiürítettség érzete (csalódottság). Egykori tanárunk azt mondta, hogy aki még nem látott szülést, az nézzen végig egy nehéz székelést. Mai ismereteink szerint a székrekedés legfőbb oka a mozgáshiány, a hasfal gyengesége és az ülő életmód, a belek így eltunyulnak és romlik a vérellátásuk. Az időskor lelassulással jár, ezért a székrekedés mind nagyobb gond a kor haladtával, és még nagyobb a tolószékben élőknél. A székrekedés másik oka az elégtelen rost- és folyadékbevitel, főleg ott, ahol kevés a széklet mennyisége. Mennyiségi székletnél a rostfogyasztást nem előnyös fokozni, rostot fogyasztani pedig kellő folyadék nélkül egyenesen káros. A rossz stresszek, a rendetlen étkezés, a reggeli hiánya, a helytelen táplálkozás, az elfojtott vagy elodázott székelési ingerek hivatalból székrekedéshez vezetnek, és ha a bélsár a végbélben ácsorog, az ürítési reflex akár le is bénulhat, a pangó massza pedig bélsárrögökké vagy bélsárkövekké keményedhet. Számtalan gyógyszer is lassítja a bélműködést, hogy csak a kodeint, vízhajtókat, hörgőtágítókat, savkötőket, vérnyomás- és idegi szereket, altatókat, vasat vagy hosszan szedett hashajtókat említsük. Székrekesztő a környezetváltás, utazás, szálloda, kórház, pláne gondozatlan, koszos vécékkel, de a sok alvás és a reggeli szex is. Az idült székrekedés szövődhet aranyérrel, sipollyal, berepedéssel, végbélkicsúszással, de a vastagbél gyulladásos bajaival, fekélyeivel, polipjaival is. Egy nagy bélsárrög elzáródást okozhat, az erőlködéstől sérv keletkezhet, a bél kóros ingerülete pedig daganathoz vezethet. A bélben tespedő bélsár gyengíti a bélflórát és a bélfal dús immunhálózatát, a belőle felszívódó bomlástermékek pedig önmérgezést okoznak állandó rossz közérzettel. Ősi bölcsesség, hogy a halál a belekben lakozik. A kínlódások, de a szövődmények miatt is a székrekedés ellen tenni kell! Tudatos ember ezért végiggondolja tételesen a lehető okokat, mert csak azok helyretételével várható valós eredmény. Az idiopátiás székrekedésnél nem ajánlott semmilyen hashajtó tartós szedése, bármit is harsognak a pénzéhes reklámozók, és a beöntés is csak alkalmi eszköz lehet. Érdekes, hogy ez utóbbit, de még a bélmosást is, akár a még a jól székelő angolok és amerikaiak is igen kedvelik, maga a királynő is gyakran kényezteti így magát. A többség szerint azonban ez ügyben a vastagbél a macskához hasonlít, vagyis a mosást még csak bírja, de a facsarást (itt hasfali dögönyözés, préselés, masszírozás) már nem. Ha józanságunk folytán már rendszeresen mozgunk és étkezünk, táplálkozásunk pedig kiegyensúlyozott, folyadék- és rostdús, még egy egész sor házi praktikához is folyamodhatunk a várva várt jövevény nógatására. Reggel, éhgyomorra egy nagykanál extraszűz olívaolaj nagyon hasznos lehet, de csak ha nincs epekövünk! Igyunk utána egy pohár langyos alma- vagy szilvalevet, ez citrommal és 2–3 kanál Aloe zselével még hatásosabb. A reggeli kávé és zöld tea is mozgósító lehet. Szeressük a lenmagot és az étkezési korpát, utóbbit akár 40 grammig is naponta, beáztatva, sok folyadékkal. Együnk naponta 10–12 szem aszalt szilvát. Igyunk gyömbér- és pitypangteát, káposztalevet, bélflóránk izmosítására pedig élőflórás joghurtot. Mazsolázzunk száraz fügét, datolyát és mazsolát, együnk sok szőlőt és savanyú káposztát. Olaj, vaj, margarin legyen beleinkben, de nem sülve, hanem nyers állapotban. Együnk rebarbarát és spárgát is, így aztán bőven van miből válogatni. Kerülni kell viszont a fehér lisztet, a sok rizset, csokoládét, de az áfonyát, somot és birsalmát is. Sokak szerint előnyös, ha a szorulásos ember felguggol a WC kagylóra (nem árt egy fogantyú!), mert így hamarabb érheti siker, talán mert így eggyel kevesebb a kanyar. A mai kusza világban már a fiatal nemzedékeknek is gondot okozhat a székrekedés, jó lesz hát vigyázni, ifjak, és utánajárni a dolgoknak, mert egy egyvécés lakásban harmincéves házastársi háború gerjedhet, ha az egyik fél szorulásos, a másik meg hasmenésre hajlamos.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós