Jubileumi borversenyt tartottak Mezőfényen
„Meg kell mondjam, az elmúlt húsz év folyamán ilyen jó borokkal még nem találkoztunk” — fogalmazott Komáromi József nagykárolyi borász, a zsűri elnöke az immár 20. alkalommal megtartott Mezőfényi Borversenyen, szombaton a helyi kultúrotthonban.
Szombaton a helyi kultúrotthonban tartották meg a rendezvényt, amelynek erősségét az is jelzi, hogy az ítészek sokat gondolkodtak az úgynevezett nagyarany odaítélésén, mi több, a pontegyenlőség okán ismét megkóstolták a két legjobbnak találtatott mintát: Czier János királyleánykáját, illetőleg Vadai Tamás leányka borát.
A jubileumi verseny Mezőfény Község Polgármesteri Hivatala és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete helyi szervezetének együttműködésében jött létre. A háromfős zsűri, Bencze Zoltán, Umhauser Valéria és Komáromi József (elnök) közel kilencven mintát ízlelt meg és osztályozott. Komáromi József elnök érdeklődésünkre elmondta, hogy szemmel látható az eltelt két évtized során végbement változás. Annak idején műanyag pillepalackokban vitték a nehezen értékelhető bort, olykor kukoricacsutkát használva dugóként — ezzel szemben „most szép kiállású, szépen címkézett, 'nyakkendőzött' borok állnak előttünk”. Elmondta, hogy voltak ugyan olyan borok, amelyek alig vagy egyáltalán nem érték el a megkívánt színvonalat, „de ez elenyészően kevés ahhoz képest, ami máskor volt vagy másfelé előfordul”, mutatott rá. Beszámolt arról is, hogy újra kellett osztályozzák a legjobbakat, hiszen pontegyenlőség alakult ki a zsűri osztályzatai alapján. „Ez egy gyönyörű dolog az én meglátásom szerint, és úgy látom, hogy a fényi bortermelők nagyon sokat fejlődtek, átérezték azt, hogy a bor az életünknek egy része, a természetnek egy ajándéka. És azt is átérezték, hogy a borkészítés nem csak abból áll, hogy szüretelünk, kipréseljük, aztán lesz, ami lesz, hanem bele kell tenni szívet-lelket… Mellé kell állni, és kezelni kell a bort azért, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell” — nyilatkozta. Hozzátette: „A borversenyek alkalmával ne arról beszéljünk, hogy mikor szüretelünk, meg hogyan szüretelünk, hanem arról, hogy miként áll hozzá az ember lelkileg, a szívében érzi-e, hogy az ő szíve együtt lüktet a borral, a hordóval. Legyen egy elképzelt borvilága, és azt próbálja megvalósítani. És úgy látom, hogy ez most nagyon-nagyon sikerült” — hangoztatta a nagykárolyi és vidékbeli borszakértők doyenje, neves szakíró.
Komáromi József zsűrielnök megemlítette, hogy a szabályzat szerint a versenyre nevezett borok harminc százaléka lehet okleveles bor, és abból is egy bizonyos százalék kaphat arany minősítést. „De hát itt ezt nem lehetett betartani. Ami jó, az jó, nincs mit tagadni rajta” — indokolta meg a sok kiváló pontszámot.
Megkérdeztük a neves szakembert annak kapcsán, hogy arányait tekintve is jelentős számban voltak jelen a fiatalabb nemzedékekhez tartozók, azaz harminc-negyven éves borászok. „Érdekes módon régebben a korosabb gazdák domináltak itt. És most nagyon sok a fiatal. Azt nem tudom, hogy valóban ők készítették-e azt a bort, vagy a kedves apjuk, rokonuk, de feltűnő, hogy itt vannak, nem mennek el, nem mennek a diszkóba, nem mennek más szórakozóhelyekre. Inkább eljönnek ide. A bor vonzza az embereket, a jó bor a jó embereket vonzza halomba, csomóba. És ez (mármint a verseny — a szerző megj.) nem ér véget egyhamar, éjfélig se talán, itt nagyon szépen elmulatnak, énekelnek… Részt vettem ilyeneken is, úgy tűnik néha, mintha előre begyakorolták volna azokat a nótákat, annyira összeszokott, jó társaság van. És ez dicséretre méltó” — nyilatkozta Komáromi József zsűrielnök.
Nem lehet rossz hordóba jó bort betenni
Mint utóbb megtudtuk, a zsűri egy fiatalabb és egy korosabb gazda bora között tanakodott. Végül, hajszálnyival ugyan, de a nagyobb tapasztalattal rendelkező Czier János királyleányka mintájának ítélték oda a nagyaranyat. A mezőfényi borász szerint a siker titka „a hordónak a tisztaságában rejlik”. „Mindig figyelni kell arra, hogy a hordók tiszták legyenek. És a kénezést meg kell adni a hordóknak... A szőlőt frissen kell szüretelni, nem nagy melegben, ahogy lehet, le kell hozni, és rögtön le kell engedni a hordóba” — fogalmazta meg a legfőbb tanácsokat érdeklődésünkre. Mint mondta, a vörösborral nincs ennyi baj, ellenben neki olyanja nincs. Harminchat árnyi szőlőst művel, van tehát munkája… De nyugdíjas emberként ráért. A családdal gondozzák a szőlőst, míg a permetezésről a társulás gondoskodik. Az utánpótlás kapcsán kevésbé volt optimista, mint a zsűrielnök, mint mondta, egyre kisebb a szőlős Fényen. Érzése szerint kár lenne, ha abbamaradna a szőlőművelés: „Folytatni kell valakinek, a fiataloknak folytatni kell.” Érdeklődésünkre elmondta azt is, hogy a korábbi versenyeken is jól szerepeltek a borai, többször volt aranyérmes. Most persze különösen boldog annak okán, hogy az ő borát találták az ítészek a legjobbnak.
A jubileumi kiadásra való tekintettel a szervezők a kiemelkedő helyezést elért borok gazdáinak ajándékcsomagot adtak át, mégpedig a borászatban ténylegesen felhasználhatót. Mint a zsűri elnöke megjósolta, igen sokáig elhúzódott az egyébként is hangulatos rendezvény, az immár 20. alkalommal létrejött fényi borverseny.
Megyeri Tamás Róbert
