Jubileumi iskolaünnepség

Június 7-én ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját a 10-es Számú Általános Iskola. A mostani tanárok és diákok mellett nagyon sok nyugdíjas pedagógus és véndiák is jelen volt az eseményen.

A jubileumi ünnepség — a szatmárnémeti 10-es Számú Általános Iskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából — Románia nemzeti himnuszának és az iskola himnuszának eléneklésével kezdődött tegnap, majd a mazsorettek piros, sárga, kék lufikat engedtek a magasba, Nicoleta Cuibuş tanárnő román és Fehér Mónika tanárnő magyar nyelven ismertette az iskola ötvenéves történetét. „Ezen az ünnepi eseményen megnyitjuk a múlt kapuit, közben megpróbálunk előre is nézni — fogalmazott Pataki Zoltán, az iskola jelenlegi igazgatója ünnepi beszédében. — Az iskola pedagógusai diákok generációi számára adták át azokat a szellemi kincseket, amelyek máig szóló értékes útravalót jelent számukra. Az iskola az elmúlt ötven év alatt teljesítette feladatát, most új feladatokat tűz ki maga elé.” Ressler István, aki huszonkét évig volt az iskola igazgatója, az egykori pedagógusok nevében szólt a jelenlévőkhöz. Az iskolának mindig sikerült azon az úton haladni, amit az első igazgató, Valer Matişan kijelölt. Az évek során bebizonyosodott, hogy semmi sem lehetetlen, amit az ember akar, azt meg tudja valósítani, ha a megfelelő úton halad. Ressler Madách Imre szavait idézte: „Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni — ez az élet”. Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes, aki az iskola igazgatójaként több nyertes pályázatot készített, azt hangsúlyozta, hogy értéke van ennek az iskolának, ami az eredményeknek köszönhető. Ez abban mérhető, hogy nagyon sok pedagógus szeretne itt tanítani, és nagyon sok szülő szeretné ebbe az iskolába íratni gyermekét. A továbbiakban Mariana Roman főtanfelügyelő, Marcela Papici, Szatmárnémeti alpolgármestere, Fógel László városi tanácsos, az iskola vezetőtanácsának tagja és Kazamér Tibor, a csengeri Makovecz Imre Általános iskola (a 10-es iskola testvériskolája) igazgatója mondott beszédet. Kazamér hangsúlyozta, hogy az ünnepnap mindig más, mint a többi. „Holnap lesz hat éve — mondta — hogy Csengerben Ressler Istvánnal aláírtuk a testvériskolai szerződést, azóta számos közös rendezvényünk volt. Mivel születésnap van, egy kis ajándékot hoztunk. Egy festményt, amely a csengeri XIV. századi templomot ábrázolja.” Beszédét egy Kodály-idézettel zárta: „Csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, s csak ezekből lehet boldog ország, boldog nemzet.” S e boldogság kulcsa a pedagógusok kezében van — tette hozzá a csengeri igazgató.

A beszédek után leleplezték azt az emléktáblát, amit az elhunyt pedagógusok és diákok emlékére állítottak. Az ünnepi esemény rövid kulturális műsorral folytatódott, majd következett a szabad program, amikor összekoccanhattak a poharak, lehetett falatozni, és egy-egy beszélgetés során felidézni a múlt emlékeit. Az iskolának jelenleg 691 tanulója van, hetven százalékuk magyar. Az ünnepi beszédeknek tegnap azonban csak harminc százaléka hangzott el magyarul, s a műsor is többnyire román nyelvű volt. „Útkeresés és kezdeményezés” — ez volt a Pataki Zoltán igazgató beszédének a mottója. Valóban meg kell keresni az utat ahhoz, hogy Szatmárnémeti egyik elit iskolájából ne űzzék ki a magyar szót. Hogy kik legyenek a kezdeményezők? A szülők, a magyar nyelven tanító pedagógusok, a városi tanács RMDSZ-frakciója, de egész érdekvédelmi szervezetünk, mert bár választások idején a magyar oktatás ügye mindig szép szólamként szerepel, tegnap mégis kevesen voltak kíváncsiak arra, hogy mi a helyzet a 10-es iskolában…

Elek György