Jutalomkiránduláson a Dél-Alföldön

Június tizenkilencedikétől huszonegyedikéig 48 kölcseys diák jutalomkiránduláson vehetett részt, az úti cél Szeged és Ópusztaszer volt. Három napot tölthettünk a Dél-Alföld legnagyobb városában, illetve ellátogattunk az ópusztaszeri nemzeti parkba is.

Csütörtök délelőtt tíz óra körül már minden diák izgatottan várta, hogy véget érjenek a díjazások, búcsúbeszédek, és elkezdődjön a nagybetűs Vakáció. Amikor záróakkordként feleresztették a lufikat az égbe, a Kölcsey diáksága egy emberként ujjongott fel: szabadság! Akiknek a kirándulás volt a következő napirendi pont, még hazamehettek ebédelni, aztán útnak indulhattunk.

A hosszú és kissé fárasztó út után este végre megérkeztünk Szegedre, elfoglaltuk szállásainkat, és élvezettel nyújtóztunk el a buszban való hosszas üldögélés után. Mindenki aludt, mint a bunda, és izgatottan várta a következő napot.

Péntek reggel, miután bőséges reggeli fogadott minket, indulhattunk is Ópusztaszerre, amely valóban egy olyan hely, melyet minden magyarnak látnia kell egyszer életében. A Nemzeti Park első állomása a Feszty-körkép volt. Egyetlen szóban összefoglalva: lélegzetelállító. Mindegyikünket lenyűgözött a különleges festmény szépsége, többször is körbejártuk, megnézegettük, illetve meghallgattuk a hozzá tartozó magyarázatokat, hangeffekteket. Biztosak lehettünk azonban abban, hogy órák hosszú sora nem lenne elég ahhoz, hogy kigyönyörködjük magunkat, így tovább folytattuk utunkat a parkon belül. Az ezután következő lovasbemutató időutazásként szolgált a múltba, az őshazába.

A következő napirendi pont múzeumi foglalkozás volt, ezért a csoport két részre oszlott. Bár nem úgy indult a program, ahogy elképzeltük, mégis az egyik csoport rendkívül jól szórakozott, hiszen kipróbálhatta, milyen íjjal lőni, a másik csoport pedig láthatta az egész parkot felülről, hiszen eljutott az egyik dombra. Ezután lehetőségünk volt meglátogatni az ópusztaszeri Csillag labirintust, amely ugyanúgy, mint a többi látványosság, emlékezetes élményben részesítette a látogatókat. A park területén belül található kisebb múzeumokat, kiállításokat is megtekintettük, majd visszaindultunk Szegedre.

Itt végre volt időnk körülnézni a városban, sétálgatni a széles utcákon és megtekinteni a Tiszát a késő délutáni napsütésben. Senkinek nem akaródzott visszatérni a szállásra, de hát előbb-utóbb vissza kellett mennünk.

A szombati nap is érdekes látnivalókat tartogatott. Utunk a szegedi Agórába vezetett, amely kulturális és tudományos központként működik a városban. Itt szerencsénk volt két előadást is meghallgatni, az egyiket egy fizikai kutatással, az optikai mikromanipulációval, a másikat pedig az informatika történelmével kapcsolatosan. Az itt eltöltött három óra alatt senki sem unatkozott, mindannyian érdekesnek találtuk a hallottakat-látottakat.

Végül egy rövid bevásárlás után felültünk a buszra, és fájó szívvel hagytuk magunk mögött Szegedet. Összességében mindegyikünk rengeteg élménnyel gazdagodott, és remélem, hogy a jövőben is lesz lehetőségem ilyen szórakoztató, de ugyanakkor tanulmányi jellegű kiránduláson részt venni.

Farkas Henrietta X. E