×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
15 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Vidék

Kaplonyban maradt a Fodor-Romász Kupa

2018.05.07 - 11:09
Megosztás:
Kaplonyban maradt a Fodor-Romász Kupa

Az élő sportlexikon Romász János és a talán utolsó klasszikus riporter Fodor István életének és legendás barátságának egyik alapköve volt a labda — természetes hát, hogy „focis főhajtással” emlékeztek a tragikusan fiatalon elhunyt újságírókra.

Az emlékezés mindenki számára mást jelent és másként is éli meg, de az igazi emlékezés milyensége elválaszthatatlan az elhunyt személyiségétől — tragikusan fiatalon elhunyt barátaink és kollégáink, Fodor István és Romász János számára közös örök szerelem volt a foci, és a foci szeretete volt közös azokban is, akik szombaton a kaplonyi sportteremben pályára léptek a második alkalommal megszervezett Fodor István – Romász János Emléktornán.

A nyolccsapatos teremfoci-torna a címvédő (s ha a „jogelődnek” számító Fodor István Emléktornát is figyelembe vesszük, akkor sokszorosan címvédő) Pusztadaróc és a házigazda Kaplony mérkőzésével kezdődött — s jó pár óra múltán, jó pár meccset követően ugyancsak e két csapat összecsapásával végződött is, de persze akkor még senki nem sejtette, mit hoz a jövő. Azt azonban „borítékolni” lehetett, hogy lesznek érdekes pillanatok — például amikor apa és fia állt szemben egymással a kapukban. Ugyanis az FC Sajtó örök és nagyszerűen vetődő kapusának fia, Csajkos Márton, aki mindeddig a sajtócsapatot erősítette, most úgy döntött: saját vállalkozásba kezd és megszervezte a kálmándi csapatot, amelynek tagjai olyan lelkesedéssel és energiával kergették a labdát, ahogyan azt csak a 16-17 éves lábak bírják — a sajtósok becsületére legyen mondva, igyekeztek tartani a lépést és a mérkőzés első félideje pörgős játékkal telt, aztán kicsit fogyott az inkább tollforgatáshoz szokottak energiája (vagy már eldöntötték: tartják magukat haladó hagyományaikhoz és az utolsó helyezésnél nem adják elébb). S apropó sajtócsapat: bár számukra teljesen természetes, de mégis elismerésre méltó, hogy a román nyelvű újságíró kollégák ugyanúgy „egy emberként” húzták magukra a mezt és kergették a labdát, mint ahogy az augusztusi emlékmérkőzéseken sem „derogáló”  számukra soha a részvétel, hiszen szeretett és nagyra értékelt barátok emlékének adóznak.

A kétcsoportos meccsek bővelkedtek gólokban, kihagyott helyzetekben, cselekben, szögletekben, szabadrúgásokban, felvillanó sárga lapokban, de még pirosban is — és adomázgatásban, hiszen a szünetekben, beszélgetés közben rengetegnél is több régi, vidám történet került elő az emlékek tárházából. A csoportmeccsek eredményei: Kaplony – Pusztadaróc: 3 – 0; RMDSZ – Halmi: 3–1; Mikola – Kálmánd: 1–1; Református Papok – FC Sajtó: 4–3; Kaplony – Halmi: 4–1; Pusztadaróc – RMDSZ: 4–0; Kálmánd – FC Sajtó: 3–0; Mikola – Református Papok: 3–1; Pusztadaróc – Halmi: 7–0; Kaplony – RMDSZ: 4–0; Mikola – FC Sajtó: 5–1; Kálmánd – Református Papok: 2–2. Az elődöntőknél már szinte forrt a levegő a sportcsarnokban, s nem csak a kinti hőség miatt: nagyon szoros mérkőzésen Kaplony 1 – 0-–ra legyőzte Kálmándot, míg egy nem kevésbé szoros, de heves indulatokban annál inkább bővelkedő meccsen Pusztadaróc 3–1–re „verte” az örök rivális Mikolát, a helyosztók keretében pedig Halmi nyert az FC Sajtó ellen, az RMDSZ pedig a Református papok csapata ellen. A kisdöntőben Mikola Kálmánddal csapott össze és nyert is 2–1–re, a döntőben pedig Pusztadaróc – Kaplony viaskodott, s a házigazdák nagyon „oda tették magukat”, mert nem kevesebb mint 4 gól rúgtak, míg a pusztadaróciaknak egyet sem sikerült. Végeredmény: 1. Kaplony, 2. Pusztadaróc, 3. Mikola, 4. Kálmánd, 5. RMDSZ, 6. Református papok, 7. Halmi, 8. FC Sajtó.

A torna végén elsőként Mosdóczi Vilmos polgármester köszöntött mindenkit, megköszönve a szervezőket, amiért helyszínválasztáskor Kaplonyra gondoltak, s mint mondta, bármikor máskor is szeretettel várnak mindenkit egy jóízű focizásra. Magyar Lóránd nem képviselői, hanem baráti minőségben pillantott vissza a 2000–es évek elejére, amikor megismerkedett „Jani báttyával” és egy-egy sör mellett nagyokat beszélgettek sportról, fociról. „Nem is gondoltam volna akkor, hogy pár év múltán emléktornán hajtunk főt és emlékezünk — de biztos vagyok benne, hogy onnan fentről látják és lélekben ma is itt voltak – vannak velünk.” – mondta, majd a nyertes csapat átvette a vándorserleget, István és János hozzátartozói pedig emléklapokat adtak a csapatoknak, s kezdetét vette az ízletes babgulyásos, sztorizgatásos kellemes harmadik félidő.

Szabó Kinga Mária