Karácsonyi Pásztorlevél: Krisztusban szeretett Híveim!
Utoljára módositva: 2014-12-24 11:36:13

Karácsonyt ünneplünk. Megelevenednek előttünk a karácsonyi képsorok, és halljuk az angyal híradását, amikor megjelent a pásztorok előtt, s beragyogta őket az Úr dicsősége. „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2,11)

Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök

A választott nép Isten utáni sóvárgására, a bűn éjszakájában botorkáló emberiség kimondhatatlan vágyakozására megérkezett a válasz Isten részéről: Megszületett a Messiás Betlehemben. Nem királyi palotában, még csak nem is a városban, hanem egy város széli istállóban. Az angyal azt adta meg jelként a pásztoroknak, hogy gyermeket találnak majd, pólyába takarva és jászolba fektetve. A pásztorok számára, akik Isten fényes ragyogását látták a legelőiken, elég ez a jel. Nem ingatja meg hitüket a Messiás külső szegénysége, ők már belülről látnak. Azt látják, hogy amit az angyal mondott, igaz. A pásztorok így örömmel térnek vissza. Magasztalják Istent, és dicsérik őt azért, amit hallottak és láttak.

De Karácsony története nem csak arról beszél, hogy Isten emberré lett, hanem születésének körülményei is tanítanak. Ma úgy mondanánk, mélyszegénységben, a városból kitaszítottan, idegenben, egy szánalomra méltó helyen, istállóban születik, hogy ezzel is kifejezze, éppen a szegényekkel, a kitaszítottakkal, az elfelejtett és bűnös emberekkel vállal testvériséget. Több ez, mint olcsó vigasz. Vajon nem azt akarja-e nekünk üzenni ezzel, látva az egyre több és egyre jobban elszegényedő családot, az egyre több elfelejtett és magára maradt időst, az egyre több hontalant, otthont kereső embert, hogy ez a mi világunk az, amelybe ő újra bele akar születni? Merthogy ilyen messze megy el az Isten jósága és szeretete. Ő még azt is felvállalta, hogy „a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). Vajon ma is úgy járna, mint az első Karácsonykor? Azóta már tudjuk, hogy „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne”. (Jn 1,12)

Elnézem a felületességre hajlamos világunk karácsonyi forgatagát, a rohanó embereket, és elgondolkodom, hogy vajon mi űzi, hajtja őket, hogy annyi fáradságot és áldozatot vállaljanak az ünnepi készületért? Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, nem más, mint egy titkos vágy az igazi szeretet és béke után. Hogy legalább egy pár napra legyen más, mint egyébként lenni szokott. Ó, bárcsak megértenénk, hogy napjaink karácsonyára is még mindig ez a bibliai válasz: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában”. (Lk 2,11) Igen, titkos kívánságunk, hogy valami egészen más történjék velünk, annyira jogos, hogy Isten maga is komolyan vette ezt, és egyetlen Fiát mint Messiást a világba küldte, azzal a küldetéssel, hogy aki befogadja, az átalakul, jobb emberré válik és eltölti az igazi szeretet és béke.

Olvastam valahol, hogy egy kisgyerek milyen döbbenetes átalakító hatást gyakorolt a züllött aranyásókra. Ezek az aranyásók különböző helyekről összeverődött kalandorok voltak. Köztük olyanok is, akik már megjárták a börtönt. Többnyire iszákosak, a társadalom aljára került emberek. Állandó volt közöttük a káromkodás és a veszekedés. Valóságos poklot hordoztak a lelkükben… Egyszer az egyikük egy épphogy tipegni tudó kisgyermeket talált az erdőben, és magával vitte a telepre. Egyesek azt kérdezték tőle, hogy miért nem fojtotta meg, vagy miért nem hagyta elpusztulni? De többen védelmükbe vették, és elhatározták, hogy felnevelik. Lassanként mindannyian beletörődtek ebbe. Amint múlt az idő, rendbe hozták nyomorúságos kunyhóikat, sőt virágot is ültettek köréje. A gyermek előtt már nem mertek hangoskodni, és így egyre ritkábban káromkodtak és civakodtak. A gyermek jelenléte öntudatlanul átalakította őket.

A kis Jézus számunkra egy ilyen gyermek, aki — ha befogadjuk — minket is átalakít, és jobbá tesz.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet.

 

Szatmárnémeti, 2014 Karácsonyán, † Jenő püspök

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
  • Nincs kapcsolodó cikk
APRÓHIRDETÉS
Állás
Gyakorlattal rendelkező sofőrt keresünk nyergesvontatóra, uniós munkára, egygazdás,...
Tovább >>>
Állás
Németországi munkalehetőség Bayern-Nürnberg környékén. Beteggondozót, házi ápolót keresünk...
Tovább >>>
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
Szoktál-e adventi koszorút készíteni?
Igen, minden évben közösen készítünk adventi koszorút
Nem készítek, inkább megveszem az üzletből
Megvan tavalyról ezért nem készítek/vásárolok újat
Nincs adventi koszorúnk
Egyéb, leírom hozzászólásban
Szavazok
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2017. november 20.)


    KONYHA
    Hozzávalók: 1 db sütőtök, 2–3 db cékla, olívaolaj, só, bors, 1 nagy marék dió, frissen reszelt szerecsendió, 4 szelet ...