Kárpótlás-ügyben interpellált Günthner

Günthner Tibor RMDSZ-es szenátor szerint egy módosító sürgősségi kormányrendelettel újra hatályba lehetne helyezni a kommunista diktatúra idején politikailag elítéltek kárpótlását szabályozó, sokakat érintő törvényt.

Günthner Tibor szenátor, a Szenátus RMDSZ-es frakciójának titkára tegnap interpellációt juttatott el Victor Ponta miniszterelnökhöz az 1945. március 6. ás 1989. december 22. között politikailag elítéltek kárpótlását szabályozó 221/2009-es törvény módosítására vonatkozóan. A törvénytervezetet a Tăriceanu-kormány idején dolgozta ki a parlament 2007-ben, és 2009-ben lépett hatályba. Körülbelül másfél évig alkalmazták; azok, akik idejében benyújtották kérelmeiket, meg is kapták a kárpótlást. Ez a törvény tulajdonképpen egy módosított változata volt az 1990-ben megjelent 118-as törvényerejű rendeletnek, melyben rögzítve volt, hogy a bíróság dönti el: a meghurcoltak az éveknek megfelelően milyen kárpótlási összegben részesülhetnek. Mivel nagyon sokan visszaéltek a törvény adta lehetőségekkel — egyeseknek eurómilliókat ítélt oda a bíróság —, 2010 januárjában sürgősségi kormányrendelettel módosították a törvényt, azaz tízezer eurónál nem lehetett nagyobb összeget odaítélni, az elsőfokú rokonságban levők 5000, a másodfokúak 2500 euróig részesülhettek kárpótlásban. A kárpótlási törvényt az ENSZ által elfogadott alapelvek alapján dolgozták ki, viszont az Alkotmánybíróság az 1358/2010. október 21-i Határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a törvény 5. cikkelyének 1. bekezdését. Megindult a jogi huzavona, és jelenleg sok-sok bírósági per van befagyasztva amiatt, mert a bíróság nem tudja alkalmazni az ide vonatkozó törvényt.

Javaslat

— Azért juttattam el az interpellációmat Victor Ponta miniszterelnökhöz — mondta el érdeklődésünkre Günthner Tibor szenátor —, mert a kormány bármikor hozhat egy sürgősségi rendeletet, ami azonnal hatályba léphet, és így alkalmazhatóvá válik. Véleményem szerint ha a törvényben, a „kártérítés” (despăgubire) fogalmat „jóvátétel”-re (compensaţie) változtatják, az lehetővé tenné az erkölcsi normák jogi érvényesítését. Ehhez csak a kormány jóindulatára lenne szükség. Ha a kormányfő (egy-két hét alatt) nem ad pozitív választ az interpellációmra, benyújtok a parlamentbe egy törvénymódosító javaslatot. Ennek megvitatása, elfogadása és életbe léptetése egy hosszabb folyamat, de nem lehet megengedni azt, hogy két olyan személy közül, akik ugyanazon a helyen, hasonló módon szenvedtek, az egyik részesül kárpótlásban, mert gyorsabb volt, a másik viszont nem, mert később kérelmezte a kárpótlást.

Elek György