Katonának szép a neve, de keserves az élete

Katonabállal elevenítették fel Pusztadarócon a falusi élet egykor kiemelkedő eseménynek számító, mára már teljesen eltűnt mozzanatát, a katonaságba való besorozást és a hozzá kötődő szokásokat — a rendezvény külön színfoltjaként a Sárándi Férfikórus is nótára fakadt.

Valamikor egy férfi, egy fiatalember életében sorsfordító esemény volt a katonaság, s különösen így volt ez a falusi közösségekben, ahol a katonaságba való besorozás kiemelkedő eseménynek számított, rengeteg szokás kötődött hozzá (például a búcsúztató bál, a fiatal kikísérése a falu határáig, keserves dalokat énekelve, vagy a berukkolást megelőző hajvágás), külön viselkedési illemkódexe lett az otthon maradt kedvesnek, s annak ellenére, hogy a besorozott legények erejére a mezőgazdasági munkákban feltétlenül szükség volt, a családban fájó szívvel, de ugyanakkor büszkeséggel is engedték útjára a fiatalt. A közösségben az számított „igazi férfinak”, akit besoroztak katonának, és ki is szolgálta két- vagy háromévnyi idejét — nem véletlenül, mert a mundérban eltöltött évek emlékei, az idegenben átélt élmények, benyomások, az ott tapasztalt szokások aztán az egész falu közös élményévé váltak. A laktanyákban megtanult, más tájakra jellemző népdalokat nem is említve, hiszen ezeket kocsmában, mulatozások közepette énekelte a volt katona, ezzel is megkülönböztetve magát a „civil”, azaz be nem sorozott férfiaktól. Mindezeket a mára már teljesen eltűnt szokásokat elevenítette fel szombaton a Pusztadaróci Hagyományőrző Egyesület, annál is inkább, mivel „nemcsak névileg vagyunk hagyományőrző egyesület, hanem a szó valódi értelmében is; próbáljuk a régi, az akkori emberek mindennapjaihoz tartozó, évszakokhoz, különböző eseményekhez kötődő hagyományokat feleleveníteni és megismertetni a mai fiatalsággal. A katonabállal szerettük volna apáink, nagyapáink életének egyik fontos mozzanatát, a katonának vagy bakának való besorozást és az ehhez kötődő szokásokat bemutatni (a búcsúztatótól kezdve a régi katonaládáig, mert sikerült egy olyat is beszerezni), s ezzel kedves időseinknek is egyfajta emléket is állítani” — magyarázta az egyesületet vezető Krisztián Erika.

A rendezvény lovas szekeres felvonulással kezdődött, búcsúzó- és bakanótákat énekelve járták végig a falu utcáit, felelevenítve az egykori sorköteles fiatalok elköszönését, majd az Ember Géza-kúriában folytatódott, ahol házigazdaként Krisztián Erika üdvözölte a bálozókat, köszönetet mondva a Bethlen Gábor Alapnak a támogatásért, amely nélkül eseményeik és egész évi programjaik nem jöhettek volna létre, Pusztadaróc Község Polgármesteri Hivatalának, amely szintén minden rendezvényük mellé teljes mellszélességgel odaállt, a néptáncoktatóknak s nem utolsósorban a szülőknek és a gyermekeknek nem torpanó segítségükért és odaadó munkájukért. Ezt követően Gyönyörű Zsigmond vőfély és ceremóniamester köszöntötte az egybegyűlteket — aki az est folyamán bakarigmusokkal is vidámította a hangulatot —, kiemelve, milyen fontos is a népdal a magyar ember életében, mennyire fontos a fennmaradása és továbbadása a fiatalabb generációk számára. Az üdvözlő szavakat követően előbb a Pünkösdirózsák Néptáncegyüttes kis és nagy csoportja járta a szatmári, felcsíki és széki táncokat, majd a Sárándi Férfikórus fakadt katonadalokra, a szülők keze munkáját dicsérő, babgulyásos és töltött káposztás vacsorát követően pedig hajnalig tartott a mulatság.

Szabó Kinga Mária