Kék mellényesek tüntetése: „Nem adjuk fel!”
Utoljára módositva: 2019-03-22 10:12:07

Az elmúlt évek legnagyobb szakszervezeti megmozdulásának üzenete az Electrolux vezetősége mellett a privát szférának s különösen a multinacionális cégeknek szólt, amelyek előszeretettel tekintik egyfajta teljesen kihasználható jobbágynak a hazai munkásokat.

Tegnap kora délelőttre hirdették meg az elmúlt évek legnagyobb szakszervezeti megmozdulását Szatmárnémetiben, de már jóval a hivatalos „start” előtt hatalmas tömeg gyülekezett az Electrolux gyár bejárata előtt, a cégvezetés egy nappal korábbi, közleményben kifejtett és szépen csomagolt állásfoglalása nem sok tiltakozót térített el a demonstrálástól. Sőt, inkább csak olaj volt a tűzre, mert nagyon sokan sérelmezték, hogy a vezetőség a sajtón keresztül „állt szóba” velük, annyira sem méltatva őket, hogy legalább a szakszervezeti vezetőkhöz juttassa el a közleményt; a tartalmával kapcsolatban pedig igencsak vastagon meg volt a véleményük, félrevezetőnek és porhintésnek tartva azt. Mint arról korábban már beszámoltunk, a cégvezetés szerint Romániában is ugyanazon elveket alkalmazzák, mint bármelyik más országban, ahol az Electrolux jelen van, folyamatos megfigyelés alatt tartva a helyi munkaerőpiacon alkalmazott béreket, és kijelentik: a dolgozók fizetését tekintve ők az egyik legjobb keresetcsomagot biztosító cég Szatmárnémetiben, és javaslatuk által egy, a termelési részlegen dolgozó munkás átlagfizetése 70%-kal lenne nagyobb, mint az országos minimálbér (ebbe a százalékarányba beleszámolják az étkezési jegyeket, a jelenléti bónuszt, vakációs utalványt és a magánegészségügyi biztosítást is). „Ebből is látszik, mennyire tisztelnek bennünket, a mindennapi munkánkat… Hát a sajtónak kell elküldeni egy közleményt ahelyett, hogy idejöttek volna, és elmondták volna a szemünkbe?! Szerintem nem is érdekli őket. Vagy inkább attól féltek, hogy kikacagjuk őket. Hát mihez kezdjek én a magánegészségügyi biztosítással, amikor hónap végén már azt kell számoljam, miből főzök vagy teszek ebédet az asztalra a család elé?!” — fakadt ki az egyik munkásnő, a mellette álló férfi pedig az oly sokat emlegetett jelenléti bónusszal kapcsolatban úgy fogalmazott: „Nem mondom, több mint 100 lej, és nagyon jól is jön, de ha csak egyetlen napot hiányzol, nem kapod meg, hiába dolgoztál a többin. És akkor sem kapod meg, ha véletlenül megbetegedsz, és kiír az orvos, mintha te döntenél arról, hogy akarsz-e beteg lenni.”

 

Az ITM-nek ellenőriznie kell(ene)

 

Az egyre nagyobb számban gyülekezők zöme kék mellényt húzott vagy kék felsőt, kabátot, de a tömegben feltűntek más színfoltok is (például a zilahi Metalurgica Szakszervezet piros mellényesei), és nagy létszámban képviseltette magát a Cartel Alfa Szakszervezet máramarosi és kolozsi részlege is. Az egybegyűlteket a szindikátus országos elnöke, Bogdan Iuliu Hossu köszöntötte, elmondva, hogy levélben értesítette Svédország bukaresti nagykövetét arról, mennyire elfogadhatatlan és abnormális a mód, ahogy a cég és annak vezetősége Romániában viselkedik. Hossu ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy a megyei munkavédelmi felügyelőségnek a sztrájk időszakában naponta több ellenőrzést is kell(ene) végeznie, nehogy alkalmazások/munkahelyi besorolási változtatások történjenek. A törvény ugyanis kimondja: sztrájk esetén a vállalatnak szigorúan tilos új alkalmazottakat felvennie, vagy a meglévők munkahelyi besorolásán változtatnia a termelés folytatása érdekében. A sztrájkolók elmondása szerint egyetlen ilyen ellenőrzés sem történt ezekben a hetekben, viszont tudnak olyan kollégákról, akiknek hirtelen megváltozott a munkakörük, tevékenységük, és így a termelés, ha döcögve is, de folytatódik. (Nem ez lenne az első alkalom, amikor a Dietmar Blömer igazgató által irányított gyárvezetés nem teljesen törvényesen jár el: 2012-ben, a szintén többhetes általános sztrájkkor a megmozdulásban részt nem vevőket is hazaküldték csökkentett fizetéssel, és három napra teljesen bezárták a gyárat — túl szigorúan akkor sem vonta felelősségre őket senki). Egyébként mind a szakszervezeti vezetők, mind a demonstrálók maximálisan elégedetlenek a munkavédelmi felügyelőség hozzáállásával; az intézmény a törvények által megköveteltek miatt tessék-lássék bevállalta ugyan a közvetítői szerepet, de messze nem igyekezett valóban közvetíteni a cégvezetés és a tüntetők között, és egy mindkét fél számára elfogadható megoldás, egyezség felé terelni a tárgyalásokat. Ráadásul most a sztrájkolók némiképp ki is vannak szolgáltatva a munkavédelmi felügyelőségnek, hiszen az előző hónapra nem kapták meg az étkezési utalványokat (a cégvezetés önkényes döntése nyomán), ami miatt tömegesen tettek panaszt az ITM-nél, de kérdéses, hogy az intézmény mikorra fogja feldolgozni az összes beadványt, és lépni az ügyben.

„Nem adjuk fel!”

 

A tüntetők előbb a gyár kettes kapujánál álltak meg (ahová a vezetőségi irodák ablakai nyílnak), ahol kereplőkkel, sípokkal megerősítve skandálták: „Szégyelljétek magatokat!”, „Mondjon le!” (szerk. megj.: Dietmar Blömer igazgató) és „Nem adjuk fel!”, majd a fegyelmezett, de folyamatosan skandáló menet végigvonult a Sugárúton, a régi központon, egészen az új központi térig. Itt a szakszervezeti vezetők felolvasták azt a memorandumot, amelyet Darius Filip kormánymegbízottnak készültek benyújtani, és amelyben arra kérik: gyakoroljon nyomást a munkavédelmi felügyelőségre az ebédjegyek elmaradásával kapcsolatos kérvények mielőbbi feldolgozása, valamint a felek közötti közvetítésben és egyeztetésben való aktív részvétel érdekében, illetve arra kérték, hogy mielőbb hívja össze a szociális perbeszéd bizottság ülését, amelyen legyen jelen a cégvezetés is. Ezt követően köszönetet mondtak mindazoknak, akik csatlakoztak hozzájuk, és részt vettek a megmozduláson, majd a kormánymegbízott irodájába mentek, ahol átadták a memorandumot. A nem sajtónyilvános megbeszélés eredményeként Filip prefektus bejelentette, hogy a napokban személyesen is tárgyalást kezdeményez az Electrolux szatmárnémeti vezetőségével annak érdekében, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a szakszervezeti vezetőkkel (a március 4-i sztrájkkezdés óta ugyanis csak két „békéltető tárgyalás” történt, az egyiken az ITM, a másikon a prefektusi hivatal játszotta közvetítői szerepet, de maguk az érintettek nem folytattak konkrét tárgyalásokat). Addig azonban a sztrájk tovább folytatódik — egyrészt saját órabéremelésük érdekében, másrészt pedig, mint ahogy Sorin Faur szakszervezeti vezető fogalmazott: „Üzenetünk nem csak az Electrolux vezetőségének szól, hanem az egész privát szférának, s különösen a multinacionális cégeknek, amelyek előszeretettel tekintik egyfajta teljesen kihasználható jobbágynak a romániai munkásokat.”

 

 

Szabó Kinga Mária

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
APRÓHIRDETÉS
SZATMÁRI NAP
MoziSzinházBuliEgyéb
KÉPGALÉRIÁK
NAVIGÁTOR


KÖRKÉRDÉS
NINCS POLL
SEBESSÉGMÉRÉS
  • Sajnos ma még nem kaptunk információt a radarokról a megyében!
  • Az összes megtekintése
    Radarok Szatmár megyében
    (2019. április 22.)


    KONYHA
    Hozzávalók a tésztához: 30 dkg liszt, 6 dkg kakaópor, 2 csipet só, 13 dkg vaj (+ a formákhoz), 10 ...