Kellemes beszélgetés volt a Sikeres nők iskolája

Mi, ti (n)ők — három tanító-nevelő, pontosabban két gyakorló pedagógus: Szejke Ottilia és Varga Mónika, valamint egy színművésznő, Rappert-Vencz Stella mesélt sikereikről, az azok hátterébe meghúzódó titkokról, útraindítóikról s az eddig megtett útjukról.

Újabb sikeres és kellemes beszélgetés a Sikeres nők iskolájában — az előzőektől eltérő helyszínen ugyan, de a Mi, ti (n)ők előadássorozat mostani meghívottai is a nagy és pici sikerekről, az azok hátterébe meghúzódó titkokról, eddig megtett útjukról és terveikről meséltek, saját tapasztalataikkal bővítve azon fogalmak és kritériumok sorát, melyek szükségesek ahhoz, hogy valaki sikeres legyen. A sikeres és boldog nők elsődleges titka a szenvedély, mert amit szívből, hittel és szeretettel csinálunk, abban sikeresek leszünk, szakmától függetlenül — de a sikerek és eredmények hátterében kitartás és iszonyatosan sok munka van, mert a nélkül nem lehet. De ugyanilyen fontos — mutatott rá kötetlen üdvözlő szavaiban Poszet Kinga, a Szatmárnémeti RMDSZ Nőszervezet elnöke — a bátorság (szembenézve félelmeinkkel és legyőzve azokat), az akarat és álmaink megvalósításának vágya. Ám mindezek (és sok-sok egyéb) mellett mindenképp szükség van arra a szikrát pattintó, bennünk lángot gyújtó valakire, akinek köszönhetően, akinek támogatásával elindultunk egykor azon az úton, amely mai sikereinkhez vezet, arra a meghatározó „pillanatra”, amely erre az útra terelt. Szejke Ottilia óvodai és elemi oktatásért felelős szaktanfelügyelő, Varga Mónika tanár, tánctanár és jótékonysági alapítványi elnök és Rappert Vencz Stella színművész életéből nem hiányzott ez a szikrapattintó személy és az a bizonyos pillanat. Ottilia életében a szilágypéri tanító bácsi volt az a személy, aki a maga szerető szigorával megnyitotta előtte a világot és a tanító bácsi iránti tisztelet, szeretet, rá való felnézés érett azon döntéssé: ha felnő, tanító lesz s úgy szeretné nevelni a gyermekeket, ahogy őt a tanító bácsi; Stella életében is egy pedagógus, méghozzá informatikatanár volt a szikrapattintó, aki Brassóban, a Grimasz nevű színjátszó csoportot vezetve szerettette meg a színházat és a színjátszást, s adta meg a végső lökést ahhoz, hogy színművésznő legyen s ne jogász vagy fogorvos, hiszen mindkét hivatás gondolatával kacérkodott egy ideig; Mónika első és mindvégig legfőbb támogatója, irányadója, élete biztos pontja pedig a hat nyelven beszélő, minden iránt érdeklődő nagymamája volt, aki 100 éves koráig állt mellette, biztatta, támogatta. S hogy mennyi segítséget kap a három sikeres hölgy ma „otthonról”, azaz családjuktól? Nagyon sokat: „Ha boncolgatni kezdjük, mi az én sikerem titka, akkor gyorsan kiderül: abban nagyon nagy mértékben benne van a férjem, Lóri keze is. Szinte harminc éve ismerjük egymást, alkotunk egy harmonikus kerek egészet. S amikor a társad részészéről jön a támogatás, akkor könnyebben, gördülékenyebben történik minden — nem tudom másként elképzelni az életemet, az utamat, mint ebben a harmóniában” — summázta Szejke Ottilia, s hasonlóan fogalmazott Varga Mónika is, hozzátéve ugyanakkor azt is: férje nem csak legnagyobb támogatója, de legnagyobb kritikusa is — ami persze nem mindig esik jól vagy érinti kellemesen, viszont örökpörgő lényének szüksége van egy ilyen nem is fékezőre, de higgadt átgondolásra késztetőre. „Férjemet, társamat is a színház világából merítettem, aki igyekszik mindenben támogatni, amikor élet- és nem csak színpadtársak vagyunk. Mondhatom úgy is: rendeztem magunknak egy darabot, az első fejezet jól sikerült, a forgatókönyv pedig folyamatosan íródik tovább minden nappal” — mondta Rappert Vencz Stella.

Szabó Kinga Mária