Kérdőjelek

Az elnökválasztás második fordulóját megelőző kampány utolsó napjait éljük: vannak, akik odafigyelnek arra, hogy mit tesznek a jelöltek, vannak, akik közömbösek. A normális az lenne, ha odafigyelnénk, ha érdekelne bennünket az, hogy ki lesz az elnöke annak az országnak, amelyikben élünk, hiszen az államelnök a maga alkotmányos eszközeivel vagy annak ilyen-olyan módon történő — kiskapukat felhasználó — megkerülésével a mi életünket is befolyásolja. Nagyon lényeges, hogy ki az ország államfője, mert nemcsak döntéseivel, hanem jelenlétével is hozzájárul az ország arculatának a meghatározásához, az országról kialakuló kép megformálásához. Hogy az országnak több mint a fele mégis közömbös az elnökválasztás iránt, azon érdemes elgondolkodni. Nem először kerültünk abba a helyzetbe, hogy két rossz közül kell választani, ezért gondolják úgy sokan ma is: egyik vagy másik, teljesen mindegy. Sajnos ez nem egy romániai jelenség. Az Amerikai Egyesült Államokban is két szenilis idős jelölt közül választottak. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen jelöltek sorakoztak fel az EP-választásokon, és kik kaptak fontos EU-s tisztségeket. Mondhatnánk azt is, hogy a közömbösség valahol érthető, de az sem lehet, hogy a választás jogát átadjuk azoknak, akik a maguk módján szintén közömbösek, de befolyásolhatók, mozgathatók, el lehet velük hitetni bármit, mert ők hisznek a pártvezérekben, hiszik azt, hogy azok, akik magasabb pozícióba kerültek, teszik a dolgukat azért, hogy méltóképpen képviseljék azokat, akik szavazataikkal pozícióba juttatták őket. A rendszerben mindig az a hiba, mindig akkor jelennek meg a kérdések, amikor azok, akiket magas beosztásba juttatunk, néha vagy gyakran úgy viselkednek, mintha mi már nem is lennénk, vagy ha mégis, akkor mindenben egyet kellene hogy értsünk az ő döntéseikkel, mert ők tudják jobban, ők nem véletlenül vannak ott. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ezeknek a választott tisztségviselőknek valahol igazuk van, hiszen mi juttatjuk őket tisztségekhez, és nem igazán van példa arra, hogy elszámoltassuk őket. Vasárnap két olyan személy közül kell választani, aki közül egyik sem nevezhető alkalmasnak az államelnöki tisztség betöltésére. És máris itt a kérdés: akkor hogyan lettek ők jelöltek? Minden szabályosan történt, nagy szavakkal élve azt is elmondhatjuk, hogy a többség akarata érvényesült. Csak azokat lehet bírálni, akik nem mennek el szavazni, hiszen valóban ők képezik a többséget, de van joguk nem elmenni, rábízni a döntés jogát azokra, akik elmennek. Végül hadd idézzem Széchenyit: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba…”

Elek György