Két hét múlva lesz ízletes a dinnye Piskolton
Tavaly ilyenkor már ízletes és zamatos volt a piskolti dinnye, idén azonban még két hetet kell erre várni. Mindazonáltal megéri — ígérik a termelők. Ugyanis úgy tűnik, hogy a jégverés ellenére kiváló lesz, mind minőségi, mind mennyiségi szempontból a termés.
Azonban figyelem: Szatmárnémetiben, vagy máshol nem kapható az igazi piskolti dinnye — kizárólag helyben. Persze ezt sokan tudják is. Újfalusi Cătălin termelő elmondása szerint van egy szatmárnémeti házaspár, amely párnaponta eljön hozzájuk a megyeközpontból. Az a kérésük, hogy a szemük előtt csavarintsák le a dinnyét a tövéről. Meg is teszik örömest. Így teljesül a régi módi, azaz a vevő és az eladó is jól jár.
Amúgy semmi sem olyan már, mint régen volt. Kovács Endre alpolgármester arra emlékszik, hogy egykoron 50–60, vagy akár 70–80 hektárnyi volt Piskolton a dinnyeföld, ezzel szemben ma már 20 hektár alatti. Elment az emberek kedve — fogalmaz. Nem rejti véka alá azt sem, hogy az értékesítési nehézségek miatt alakult így. Az út mentén, azaz a Bánságot Máramarossal összekötő főút mentén lehet és érdemes árulni, a nagybani kereskedőkkel viszont nem célszerű üzletelni. Mint mondja, jönnek a déliek, mégpedig túlságosan alacsony, igazi dömping árakkal. A minőség pedig azzal nem veheti fel a versenyt... Jól tehát csak az a dinnyetermelő jár, aki az út mentén el tudja adni a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, Afrika déli részéről származó növényfajt, illetve annak termését. Sokan édes íze miatt gyümölcsnek tartják a görögdinnyét, ellenben termesztéstechnikailag zöldségnek számít.
Piskolton még a hagyományos termelés dívik. Ezzel magyarázható, hogy sokkal ízesebb az itteni dinnye, van színe. Szakszóval élve: „nem fújják fel”. A helyettes elöljáró elmondása szerint minimális szinten használnak permetezőszereket, nem végeznek kényszerérlelést, de az itteni laza szerkezetű talaj is közrejátszik... Amúgy az alpolgármester is termelő volt, de három-négy éve már nem foglalkozik ezzel, nincs ideje. Ugyanis ez túlságosan időigényes foglalkozás.
A jó, a piskolti dinnyének nem kell cégér
Egy hektáron termel görög- és sárgadinnyét Újfalusi Cătălin. Abból a szempontból, hogy jó legyen a termés, egyforma a két faj, nincs eltérés köztük — nagyon sokat kell velük foglalkozni. Idén a jégvihar okozott sok kárt. Hogy sok eső volt idén, az nem rossz, de nem is különösképpen jó. Alá vannak ugyanis „csatornázva” az ültetvények, a növény annyi vízhez jut hozzá, amennyire szüksége van.
Gyerekkora óta, de tizenöt éve komolyabban foglalkozik dinnyetermesztéssel a piskolti fiatalember. Aki másokkal ellentétben nem beleszületett, nem a szüleitől, nagyszüleitől leste el a mesterség fogásait, hanem beleszeretett. „Voltak szép évek, és voltak olyanok, amelyek a bukás évei voltak” — fogalmaz. Az idei mégiscsak jónak ígérkezik. A jégvihar alkalmával nagyon megijedtek. Olyan hirtelen jött az a hétfői esőzés, hogy védekezni sem lehetett ellene. A sebek gyógyítása volt nehéz. Különféle szerekkel, kezelésekkel lehet ezt megtenni, elősegíteni.
A legtöbb dinnyéje neki is itt, az út mentén „megy el”. A vevők megállnak, megnézik, kiválasztják a számukra megfelelőt. Nem érdemes máshova utaztatni a dinnyét. Nem éri meg, mint hozzáteszi, az a kliens, amelyik vásárolt egyszer egy igazán jó piskolti dinnyét, az visszajön. Vannak szatmári vásárlói, ők párnaponta elutaznak hozzá, és a szemük előtt leszakított, igazán friss dinnyéből visznek párat. Megéri nekik.
A nagyobb boltokban kapható dinnyék talán görögországiak. Ezt követően „érnek be” (sok esetben elő is segítik ezt az érést!) a dél-olténiai Dăbuleni településről származó dinnyék, utána jön el az itteniek sora. Két héten belül az ő családja is kiköltözik — valaki mindig ügyel a drága termésre, illetve árulja azt. A korábbi évekkel ellentétben idén nem házikót építenek sásból, nádból, hanem egy hajdani lakókocsit alakítanak át.
A vevők egy része céltudatos. Az sem ritka, hogy sétál a termények között, és maga választja ki a legszebbnek tűnőt. Trükkök azonban a közhiedelemmel ellentétben nincsenek, illetve túl sok van belőlük, laikusok számára követhetetlenül sok. Valóban érdemes kopogtatni, és azt is célszerű megnézni, hogy elszáradt-e már a növény szára (ha igen, akkor bizony nem friss). De az ízlelést semmi sem pótolja — tudjuk meg. A gyökerén lévő dinnye esetében meg kell nézni, hogy a fő szárat övező kis bajuszkák milyen állapotúak. Ha kezdenek elszáradni, akkor megérett a termés. Akkor igazán ízletes.
Az alpolgármester siet hangoztatni, hogy évről évre fel-feltűnik a szatmári piacokon a piskoltinak nevezett dinnye. Viszont az íze alapján nem idevalósi az a termény. Hogy a nagykereskedők honnan szerzik, ennek más kell legyen a megmondója, de a helyiek közül senki sem viszi fel a megyeközpontba a dinnyéjét. Az igazi csak itt helyben, Piskolton kapható — nyomatékosítja.
Megyeri Tamás Róbert
