Két program a reformáció évében

A Szatmárhegyi Református Egyházközség október 31-hez kötődő műsorral és kiállítással, valamint az V. Krüzselyi Erzsébet Egyházmegyei Versmondó Versennyel tiszteleg a reformáció 500. éve előtt. A rendezvényekről Kovács József lelkipásztort kérdeztük.

— A szatmárhegyiek hogyan ünnepelték a reformáció kerek évfordulóját?

— A Szatmárhegyi Református Egyházközség két programmal készült a hitújítás 500. évfordulójára. Az egyik október 31-hez köthető, amikor a gyülekezet gyermekei műsort mutattak be (felkészítők: Hankovszki Éva vallástanárnő és Félegyházi Árpád kántor). A lelkészi hivatal kiállításra hívta a híveket. Azokat a családi kincseket adta közre, melyeket előzetesen bekért, hogy mindannyian gyönyörködhessünk szüleink, nagyszüleink bibliáiban, ima- és énekeskönyveiben, templomos relikviáiban. Mindez kiegészült a régi, már nem használt kegytárgyakkal, de közszemlére kerültek bibliavariánsok (idegen nyelvű vagy régi, gyermek- és ifjúsági stb. bibliák), bibliai jeleneteket ábrázoló csomózott szőnyegek (készítette Fülöp Lídia). Ezek feladata a hitvalló múltról szóló tanúságtétel lett. A budapesti testvérgyülekezet száz darab, új fordítású Szentírásból álló ajándékát, melybe „házilag” készített könyvjelző lett becsempészve, a kiállítás keretében osztottuk szét. A kiállítást kiegészítette egy szeretetvendégség. A résztvevőket teával, kaláccsal, ajándékba kapott pogácsával vártuk beszélgetésre. A másik program szombaton, november 11-én esedékes. Immár ötödik alkalommal kerül megszervezésre az egyházmegyei szintű Krüzselyi Erzsébet-szavalóverseny. A reformáció 500. évfordulója alkalmából a költőnő verseivel valljuk meg hitünket. Ugyanakkor felidézzük az ő emlékét, a szülőföld iránti szeretetét, nemzetéhez való ragaszkodását.

— Mi a különlegessége ezeknek az alkalmaknak?

— Míg a tavalyi seregszemle különlegessége az volt, hogy a költőnőt ábrázoló szobrot állítottunk fel, az idei érdekessége, hogy — a fél évezredes reformációra való kitekintés mellett — a másik testvérgyülekezetünk, a magyarországi Bodgroghalom is képviselteti magát a szavalóversenyen. A jövőt illetően is megvan a tervünk, hiszen egy szerkesztett köteten dolgozom, amely első ízben ad közre válogatást a költőnő összes — kiadott és kiadatlan — verséből.

— Van, aki vitatja a költőnő irodalmi munkáinak nyelvezetét.

— Úgy gondolom, a költőnő kora rendkívüli helyzetében mindenképpen helytállt, az utókor feladata pedig megtalálni a helyét az erdélyi, illetve az egyetemes magyar irodalomban. Egyházi berkekben ma is töretlenül népszerű, ezért méltó egy úgynevezett zárókötetet is megjelentetni. Ez is igazolni fogja a korabeli kritikusokat, akik megértették a költőnő kétszeresen zárt világát (gyermekkorában elvesztette hallását, később teljes látását, kiforgatták vagyonából, kísértette a beteljesületlen szerelem stb.), és nagy jövőt jósoltak a különleges, borongós/depresszív hangulatú verseknek/stílusnak. Amikor a költőnő az első köteteivel jelentkezett, Berde Mária feltette a kérdést: „Hozzánk, az irodalom szolgáihoz még közelebb áll a kérdés: hogyan jutott műveltségéhez, ízléséhez, írói készségéhez? Mely veleszületett, el nem nyomorodható lelki adottságok fejthették ki benne az alkotás mesterségbeli tudását, oldhatták meg számára azokat a kérdéseket, melyekkel a művészlélek vívódik?” A választ meg is találja a jubileumi tanulmányában. Krüzselyi Erzsébet „Örök csenden ködön át” vezető vándorútján, távol a könnyebb lehetőségeket nyújtó irodalmi központoktól, a háború utáni Erdélyben majdnem száműzetést jelentő máramarosi magányának hetedhétországában élt: „Emberútból kiesett óceáni szigetecskén.” És fel tudta magát küzdeni odáig, hogy komolyan számontartott költői rangra emelkedett.

— Ezt igazolja Reményik Sándor kijelentése is, amikor a költőnő egyik kötetét méltatta.

— Igen. Reményik, a Trianon után megszülető erdélyi magyar irodalom egyik „bábája” így írt Krüzselyi Erzsébetről: „Észre sem vettük, hogy itt maradt közöttünk, ide szakadt hozzánk, s velünk élte át a nagy kataklizmát, velünk jött át ebbe a rettentő és szomorú új világba, melyből egyedül az irodalom, művészet, lelki műveltség fénye ragyog ki vigasztaló sugárral.” Szeretném még két mondat erejéig idézni a nagy költő méltatását: „Van-e neki helye közöttünk, a jelen sokszavú, hangos énekesei közt, neki, aki olyan mélyen gyökerezik a múltban, s aki elzárva a külvilágtól, a zúgó élettől, csak belső hangok titokzatos rezdüléseit hallja?” S a válasz: „Krüzselyi Erzsébet félénk és szerény kérdésére azzal felelünk, hogy erős és igaz hittel valljuk 'erdélyi írónak', társunknak, magunk közül valónak.” Így nyert felvételt a költőnő az Erdélyi Magyar Költők Társaságába.

— Kik lesznek a verseny ítészei?

— Az idei szavalóverseny zsűrije: dr. Visky Sándor Béla elnök, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Rendszeres Teológiai Tanszék előadótanára, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Szak tanára, egyetemi adjunktusa, Nichita Sulyok Júlia, az Aurel Pop Zene- és Képzőművészeti Líceum aligazgatója, tanítónő, Tóth Imola magyar szakos tanárnő (Marosvásárhely), Marián Éva könyvtárosnő (Szatmárhegy), Tarsoly Eszter lelkipásztor (Bodroghalom).

— A széles körű támogatottság jelzi a szavalóverseny népszerűségét.

— Tisztelettel köszönöm meg azon kollégák és vallástanárok munkáját, akik rengeteg elfoglaltságuk mellett ezt a lehetőséget is felhasználják, hogy gyülekezetük gyermekeit az istenszeretetben való nevelés mellett az irodalom, a hazafiasság, az önkéntes munka értékeinek felfedezéséhez is vezessék. A szavalóverseny támogatói: az Emberi Erőforrások Minisztériumának Reformációi Emlékbizottsága, a Communitas Alapítvány, a Szatmárhegyi Református Egyházközség Krüzselyi Erzsébet Nőszövetsége és a Szatmári Református Egyházmegye.

Elek György