Kétnyelvűséget a kereskedelemben!

Sok szatmári kereskedő még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább a nyitvatartást magyarul is kiírja, nem hogy az áruk megnevezését — a kereskedelembeli kétnyelvűséget célzó, A pénzemért magyarul szlogenű kampányt kívánja Szatmárra is kiterjeszteni az EMNT.

„A kereskedelem kétnyelvűsítését célzó kampány keretében nem csak az elvi meggyőződésekről van szó, hanem a gyakorlatról: rávenni — vagy ha jobban tetszik: rákényszeríteni — a cégeket, vállalkozásokat, hogy használják a magyar nyelvet is ott, ahol ezt igénylő vásárlói réteg van. Ez a kereskedő érdeke is, hiszen mindenki szívesebben lép olyan üzletbe, ahol anyanyelvén is olvashatja a termékmegnevezést, információkat, kedvezményes akciókról szóló felhívást. Persze itt, Szatmáron a magyar feliratok hiányát elvileg lehet a hanyagságra vagy lustaságra fogni, de sok kereskedő még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább a nyitvatartást anyanyelvünkön is kiírja” — fogalmazott tegnapi sajtótájékoztatóján Csókási-Budaházi Attila, az EMNT irodavezetője. Mint kifejtette, a rendszerváltás után eljött a szabadság, a szabad nyelvhasználat lehetősége, mellyel a bátrabbak éltek is, de korántsem annyit, amennyit kellett volna. És ebben az új és szabadnak mondott világban különböző okokból (szándékos obstrukció, figyelmetlenség, félelem, öncenzúra, passzív mentalitás…) még most is komoly akadályokba ütközik a magyar feliratozás. „Jelen kampányunkban a kereskedelem kétnyelvűsítésével kívánunk foglalkozni. Emellett kíván kardoskodni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szatmári szervezete a CEMO-val egy közös stratégia keretében, és a márciusban indult székelyföldi kampányt kívánjuk régiónkra kiterjeszteni. Szlogenünk: 'A pénzemért magyarul', a Facebookon a 'Kétnyelvűséget a kereskedelemben' című oldalon lehet minderről tájékozódni. Akciónkra feljogosít az EMNT alapszabálya, mely szerint az EMNT alapvető célja az, hogy 'hozzájáruljon az erdélyi magyar nemzeti közösség törekvéseinek megvalósításához, jogainak és érdekeinek védelméhez, a civil szféra, a demokrácia, a jogállamiság (…) megszilárdulásához, a régiók gazdasági, szociális, kulturális és intézményi fejlődéséhez, valamint a többi célkitűzésünk, úgymint az egyénekkel és közösségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetések felszámolása. Szervezetünk a nyelvi jogainkért kíván kardoskodni, azért, hogy a magyarok lakta területeken a két- vagy többnyelvűség érvényesüljön, sőt, megvalósuljon'” — mondta. Mint magyarázta, a problémának létezik egy hármas megközelítése: érzelmi, gazdasági és jogi — előbbi inkább ránk, kisebbségbe szorult, de mégsem kisebbségi magyarokra tartozik, mert a hatalom retorikájától függetlenül államalapító nemzetnek tekintjük az erdélyi, partiumi, bánsági magyar közösséget. „Miért fontos a szabad nyelvhasználat? — kérdeznék sokan, hiszen tudunk románul, és megértjük úgy is. A válasz súlyos: azért, mert a helyzetünket, létünket, identitásunkat érinti, ami az anyanyelvünk állapotától függ. Anyanyelvünk pedig akkor van jó állapotban, ha él és használjuk, és nemcsak a magánéletben, hanem a mindenkori társadalmi érintkezés szintjén, jelen esetben a kereskedelemben is. A szatmári részeken nyelvünk elsivárosodását és konyhanyelvi szintre való leépülését érzékeljük, mert nem használjuk, nem merjük használni, amikor kell. Szeretnénk a kétnyelvűség hiányosságait az érintett cégeknek jelezni, és gazdasági, valamint jogi érvekkel rávenni őket, hogy alkalmazzák ezt az elvet. Rá kell bírni őket, hogy a saját érdekeiket is tartsák szem előtt, ha már erre nem figyeltek, tudván, hogy az anyanyelvén megszólított személynek jólesik a figyelmesség, és a pénztárcáját is hamarabb megnyitja. Ezt tudták a régi — főleg zsidó — kereskedők, és éltek is vele bátran, mikor már az ajtóban köszöntötték két- vagy három nyelven a betérőt. De nem kell messze menni: ahogy átlépünk a magyar határon, sokfelé román feliratozással is ellátott cégtáblákat látunk, pedig őshonos román lakosság a Magyarországnak maradt szatmári részen nem létezik. De láthatjuk ezt a távolabbi üdülőhelyeken (Horvátország, Görögország), ahol a vállalkozó tisztában van a saját érdekeivel. Nemzetközi jogi kodifikáció nincs a nyelvhasználatra, de vannak ENSZ- és EBESZ-ajánlások, hivatkozunk többek között a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának 13., a gazdasági és társadalmi életre vonatkozó cikkelyére. A charta 2008 óta van Romániában is hatályban. Az alkotmányban szereplő, egyenlő bánásmódra való kitételre is hivatkozási alap. A cégek marketingköltségeinek hozamából nekünk is jár, hiszen ugyanazzal a pénzzel fizetünk, ellenkező esetben diszkriminációról lenne szó. A gazdasági, marketing rész a jogi vetülettel is találkozik. A magyar fogyasztók alulinformáltak a kereskedelemben, fogyasztói jogaik sérülnek, nem azt az információt kapják és nem ugyanabban a formában, ugyanazzal az intenzitással, amivel a többség, amiből konkrét gazdasági hátrányuk származik” — mondta, hozzátéve: a kereskedelmi kétnyelvűségi kampány biztatóan indult, a legelsőként megszólított Penny Market üzletlánc váratlanul jól és gyorsan reagált, kiegészítve sok — kizárólagosan románul megjelenő — feliratot. „A projektünkben az általunk vállalt feladatmennyiség nagy, s nem helyettesíti a hagyományos jogvédelmet, amire továbbra is szükség van, viszont a mi technikánk kevésbé költséges” — summázta Csókási-Budaházi, arra biztatva mindenkit: „Terjesszék, népszerűsítsék, alkalmazzák! Mindenki a maga területén, akár a 'saját portája előtt is seperve'!”