Kevés horgász és kevés hal

A Szatmár Megyei Sporthorgász Egyesület kevés bérletes tagot számlál, a horgászok viszont a kevés halra panaszkodnak.

Csekély a halállomány a Szatmár Megyei Sporthorgász Egyesület által kezelt tavakban, és gondozatlanok a vízpartok, panaszkodnak a szatmári sporthorgászok, miközben a nehéz anyagi helyzetet és a passzív partnereket emlegetve a vállukat vonogatják az egyesület vezetői.

A horgászat sem olyan, mint régen volt, reagált a panaszokra lapunk megkeresése nyomán Czumbil Tibor egyesületi elnök, hiszen ha nincs pénz, haltelepítésre sincs lehetőség. Túlzás lenne azt állítani, hogy az egyesülethez tartozó kökényesdi és adorjáni tavakban ne lennének halak, de az igaz, hogy nincsenek pikkelyesek akkora számban, mint ahogy azt a korábbi években megszokhatták a horgászok. „Bérleteseink mind régi, visszatérő ügyfelek — tette hozzá Czumbil —, a bérlet kiváltásakor mindenkivel közöltük a sajnálatos tényt: idén kevesebb hal lett telepítve a tavakba, mint a korábbi években, számítsanak arra, hogy szűkösebb a halállomány a megyében.”

Érdektelen polgármesterek

„Hatvanhat, telepített tóra érvényes bérlettel rendelkező tagunk van, sokkal kevesebb, mint pár évvel korábban, viszont a tavak bérleti díja nem változott, a telepítésre való hal ára pedig többe kerül, mint eddig — tért ki a részletekre Czumbil —, ráadásul passzívak az adminisztrálásban partner polgármesteri hivatalok is. Egy tonna, vízbe ereszthető, élő hal ára tízezer lej, a kökényesdi, huszonhat hektáros tóba pedig nagyjából öt tonnára lenne szükség ahhoz, hogy gyakori legyen a kapás. Könnyen kiszámolható, hogy mennyi pénz kellene ahhoz, hogy az optimális állományra mehessenek rá a pecások, de ha az egyesület egyedül van, mint az ujjam a helyzet kezelésében, az is könnyen kiszámolható, hogy ez mennyire lehetetlen helyzet.

A kökényesdi tó esetében nem csak a lecsökkent halállománnyal van gond, hanem az apadó vízmennyiséggel is: egyszerűen nincs vízutánpótlás, üres a tavat tápláló turci gyűjtőárok. Az adorjáni horgásztóval talán nincsenek akkora problémák, mint az annál északabbra fekvő tóval, ráadásul itt nagyjából két hónapja telepítettek hétszáz kilogramm pontyot, ami nem egy kirívóan nagy mennyiség ugyan, de a kapási esélyeken mindenképpen segít.”

Stratégiaváltás kell

A megye természetes vizein sem jobb a helyzet, a sporthorgász-egyesület itt nem telepített egyetlen példányt sem 2005 óta, amikor a ciánszennyezés nyomán érkezett felajánlásból került a Szamosba ezer dollárból vásárolt hal.

„A gondozatlan tópart problémáját is igyekszünk kezelni — magyarázta Czumbil —, ha kisebb-nagyobb késésekkel is, de horgászatra alkalmassá tettük mindkét helyet. Ha ebben talál kivetnivalót valaki, elburjánzott növényzetet talál vagy szemetet, az a halőrnél tegyen panaszt, az tud leggyorsabban intézkedni az ügyben. Az elégedetlenséget okozó horgászbérletekre nincs egyéb megoldás: nagyobb türelem, intenzívebb beetetés, hosszabb idejű vízre való kiülés az, ami meghozhatja a sikerélményt a „hal-ínséges” időkben is.”

Princz Csaba