Kevesebb a szőlő, de jó lesz az idei bor

A hosszan tartó, forró nyár korán megérlelte a szőlőt, ennek következménye, hogy a szokottnál korábban vette kezdetét a szüret. A jég, a vihar és a szárazság miatt az átlagos terméshozamnak a felére számítanak a szőlőtermesztők, a bor minősége jó lesz.

A korán beért szőlő leszüreteléséhez kedvezett az időjárás. A szőlőtermesztők azt állítják, hogy egy szemerkélő eső nem árt annyira a szüretnek, mint a nagy forróság, hiszen a mustnak nem szabad hirtelen forrnia, mert az rossz hatással van a borra. A krasznabélteki szőlőhegyen már befejezés előtt van a szüret, ottjártunkkor több helyen találkoztunk szüretelő csoportokkal, akiknek egy része a szőlőt szedte, a másik része szállította azt a présházba, hogy ledarálják és a mustot a tartályokba tegyék.

„Egy viszontagságokkal teli év az idei a szőlőtermesztők számára: tavasszal jégverés volt, két alkalommal pusztított a vihar, majd jött a szárazság. Az idei szőlőtermés körülbelül a fele lesz a tavalyinak, de a borok minősége jó lesz — állítja Leiher Géza krasznabélteki borász. — Nem lehet általánosítani, ugyanis nem minden parcellát sújtottak egyformán a természeti csapások: egyes helyeken nagyobb károkat lehet tapasztalni, máshol aránylag jó a terméshozam. Tény az, hogy a gazdáknak nagyon rá kellett dolgozniuk, hogy mégis legyen termés. A rádolgozás alatt azt kell érteni, hogy többet kellett permetezni, lombtrágyázni”.

Ahogy haladtunk a sorok között, Leiher próbálta bizonygatni, hogy nem csak egy évre kell gondolni, amikor a szőlőt kezeljük, azt is figyelembe kell venni, hogy jövőre és azután is szükség lesz a jó termésre, ami csak akkor lesz meg, ha vigyáznak a szőlőtőkékre.

„Át kell gondolni, hogy milyen hajtások hagyunk meg — magyarázta Leiher —, és azokon hány fürt maradjon, mert ha túl sok a termés, tönkremegy a tőke és a bor minősége sem lesz jó. Sok volt az új hajtás, ezeket el kellett távolítani. A megmaradtak elkezdtek fejlődni, de jött a szárazság, ami lelassította, és nem volt idő, hogy kifejlődjenek a fürtök. Ezek ott maradnak a tőkén, majd a metszéskor fogják eltávolítani. Az idei termés nem mindenhol egyöntetű. Van, ahol jobban sikerült, van, ahol rosszabbul. Nálam körülbelül fele annak, ami az elmúlt évben volt. A minőség viszont jó.

A Hetei Pincészet szőlőhegyein is szorgosan szedik a szőlőt. Itt is nagy károkat okozott a jég, a vihar és a szárazság. Mindezt megtetőzi, hogy a biztosító nem hajlandó kárpótlást fizetni.

„Én a legjobb évben is arra törekszem, hogy hektáronként ne legyen több mint öt-hat tonna szőlő. Most átlagban három tonna lesz — panaszolta Hetei László. — Ha sok a szőlő a tőkén, nem lehet minőségi bort készíteni. A savignon blanc jól bírta a szárazságot, a chardonnay kevésbé. Én mindig azt tartottam, hogy minden normális ember bebiztosítja a szőlősét, mert nem lehet tudni előre, mit ad a természet. Most is kötöttem biztosítást. Most a biztosító próbálja megmagyarázni, hogy a jég a virágzás előtt volt, ilyen esetben nem köteles kárpótlást fizetni. Amikor kijöttek helyszínelni, azt mondták, hogy megfigyelés alatt tartják a szőlőst. A biztosítónak havonta kell utalni a részletet, amikor ki volt fizetve az utolsó részlet is, kijöttek újra és bejelentették, hogy nem fizetnek.” Mint elmondta, a szőlősgazdák egyesülete kisebb-nagyobb bajokkal működik, elég kevesen iratkoznak be, jelenleg tizenegy tagja van. Az egyesület jogásza pert indít a biztosító ellen, hogy kikövetelje a kárpótlások kifizetését.

Szüret Dobrán

A dobrai borokról évtizedekkel ezelőtt is sokat lehetett hallani, leginkább az ott nagyobb mennyiségben termő otelló szőlőből készült vörösbor volt híres, amiből már egyre kevesebb van, ugyanis a magántermőket ott is a nemes szőlők váltják fel. Az utóbbi években legnagyobb területen Kallós Ferenc telepített szőlőt a dobrai dombokon, ez a kétszázhetven hektár új telepítés megyei szinten is jóval felülmúlja az öt-tíz-tizenöt hektárosokat.

„Az értékesítés függ a minőségtől, függ a mennyiségtől is, de sokat számít a menedzselés és a marketing — fejtegette Kallós. — Eddig nem igazán volt értelme a reklámozásnak, mert nem volt annyi bor, jó bornak a négy-öt éves számít. A tél folyamán elkezdjük a palackozást, közben igyekszünk minél több borfajtát levédetni. Tavaly elvittem néhány bormintát egy szakemberhez, hogy nézze meg, mit lehet vele kezdeni a piacon. A szakember azt mondta, a minőséggel nincs semmi baj, de egymillió liter kell ahhoz, hogy piacképes és nyereséges legyek. Hiába termeszt szőlőt valaki tíz-tizenöt hektáron, azzal sohasem fog talpon maradni, tízezer liter borral nem lehet betörni a piacra. A felvásárló azt a borászt veszi komolyan, amelyik a felvásárlói igénynek megfelelően tudja szállítani a kért mennyiséget, mindig ugyanolyan minőségben. Ezért kell várni a marketing beindításával.”

Tovább haladva a szőlőben, a domb tetején meg kellett állni, mert a terepjáró sem tudott tovább haladni a sáros úton. „Egy másik nagy probléma az infrastruktúra hiánya — mutatott előre Kallós. — Egy ilyen nagy szőlőben pedig szükség van a jó utakra. Ezek elkészítése a jövő feladata. Sokan hiányolták a helyi csemegeszőlőt a megyében. Nekem van belőle tíz hektár. Ebből egy nap alatt harminc ember nem tud leszedni két tonnát. Ha felszámolom ennek a szállítását és az emberek kifizetését, már veszteséges vagyok. Jártam Olaszországban, ahol vannak felvásárlók, akik fenntartanak egy hűtőházzal rendelkező felvásárlóközpontot. Az olaszok mennyiséget és minőséget termelnek úgy, hogy már megvan a szerződésük, hogy jövőre miből, mennyit vesznek tőlük át. Egy másik dolog az, hogy én egy tőkén két kiló szőlőt tudok megtermeszteni, az olasz, akinek van locsolórendszere, egy tőkén akár tíz kilót is megtermeszt. Én húsz százalékát termesztem meg annak, amit egy hozzám hasonló olasz szőlőtermesztő megtermeszt.”

Kallós Ferenc hosszan sorolta még a problémákat, amelyekkel naponta meg kell küzdenie. Összehasonlította a romániai mezőgazdászok lehetőségeit más országokban tevékenykedő mezőgazdászok lehetőségeivel. Óriási a különbség. De ezek csak a lehetőségek, a hozzáértéssel még több probléma van.

„A baj onnan származik — fejtette ki a borász —, hogy ebben az országban olyan emberek kerülnek vezetői tisztségekbe, akik keveset értenek ahhoz, amit csinálnak. Úgy kerülnek oda, hogy nem járják be azt a ranglétrát, amelyiken megtanulhatnának néhány olyan dolgot, ami a vezetéshez elkerülhetetlen tudnivaló. Folyton mondogatjuk, hogy nem megy a mezőgazdaság. Nem is fog menni, mert nem szakemberek vezetnek.”

Ilyen nagy területen sok embert kell foglalkoztatni, ezért a sorok közt gépekkel kapálnak, ami meglátszik, hiszen nincs közte gyom. Sok szó esik arról is, hogy nem támogatják a hazai termelőket, nem vásárolják fel tőlük a nagy bevásárlóközpontok a hazai termékeket. Kallós szerint ez a gazdákon múlik. A vásárlók az olcsó termékeket keresik, nem a minőséget, a romániai gazdák pedig nem tudják olyan olcsón adni, mint nagyon sok más ország termelői.

Nem volt jégkár a túrterebesi és a halmi hegyeken, de ott sem lehet igazán jó termésről beszélni, hiszen a hosszan tartó forróság miatt a szemek összeszáradtak, a domb tetejében, ahol egész nap érte a napsütés, a csapadék pedig hiányzott, a levelek korán elszáradtak. Reizer Gergő, a Reizer Pincészet egyik tulajdonosa abban reménykedik, hogy kiváló borok készülnek az idén, mert kereslet van rá. Reizerék mustot is forgalmaznak a szatmárnémeti Hagyományos Termékek Piacán, de többfajta gyümölcsszörp is található az asztalukon.

Elek György