Kevesebb pénzből minőségibb ételek

A beutalt, beteg ember mielőbbi felépüléséhez nagy mértékben hozzájárul a jó minőségű, változatos, tápláló étel is — hozzáértéssel és odafigyeléssel pedig a diétás ételt is lehet finoman és ízletesen készíteni. Jó ötlet volt újraindítani a kórházi konyhát.

Talán furcsának tűnhet, hogy bő egy évvel a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház saját konyhájának beindítását követően hívtak össze sajtótájékoztatót a témában, de mint az intézményt vezető Adrian Marc pontosította: előbb látni akarták, hogyan is működik a házon belüli rendszer, s melyek azok az esetleges fennakadások, amelyeket ki kell küszöbölni annak érdekében, hogy a beutalt betegek friss, tápláló, ízletes és meleg ételt kapjanak. „Amikor 2016-ban átvettem a megyei tanács vezetését, az egyik legnagyobb gond a kórházban az étkeztetés volt — akkor már több mint egy évtizede, 2005-től (élve a korabeli törvények adta lehetőséggel) cateringcég biztosította a beutaltak étkeztetését itt, az új kórházban, a régi és a fertőzőkórházban, valamint a tasnádi intézményben, s a főtt ételek mind minőségi, mind tartalmi szempontból mondjam úgy 'egy lére mentek', ráadásul mire a beteghez értek, nagyon sokszor már dermedt-hideg volt a leves, a második fogás. Arról már nem is beszélve, hogy a cateringes rendszer anyagi szempontból is komoly összeggel terhelte meg a kórház költségvetését, így konkrétan megfogalmazódott, hogy beindítsuk, pontosabban újraindítsuk a kórház saját konyháját. Nem vagyok szakember, de mély meggyőződésem, hogy egy beutalt, beteg ember mielőbbi felépüléséhez az orvosok, ápolók felkészültsége, a gyógyszeres kezelés, a kórtermi körülmények mellett nagy mértékben hozzájárul a jó minőségű, változatos, tápláló étel is. Hozzáértéssel és odafigyeléssel, törődéssel pedig a diétás ételt is lehet finoman és ízletesen készíteni” — mondta Pataki Csaba tanácselnök, hiszen a kórház a megyei tanács fennhatósága alá tartozik.

Nem volt egyszerű

A konyha beindítása nem volt sem egyszerű, sem döccenőmentes feladat, a megfelelő hely, felszereltség, alapanyagok és hozzáértő személyzet gondján túl reális és irreális buktatókkal kellett szembesülniük, míg hat hónapnyi előkészület után végül tavaly július 1-jén elkezdhette működését. „Izgatottak is voltunk, félelmeink is voltak, hiszen 13 év rendszerét, amiben már robotszerűen automatikussá vált minden, nem lehet eltörölni. A konyhát két nap alatt kellett kiüríteni, fertőtleníteni, rendbe tenni, beszerelni és üzemeltetni az új eszközöket — ráadásul a cateringcég az utolsó pillanatig nem akart hozzáférést adni a hűtőszobához, mi meg ott álltunk a nyári forróságban a vajjal, tejtermékekkel, felvágottakkal, 1,5 tonna fagyasztott hússal, 3000 friss tojással, 1 tonna hűtést igénylő zöldséggel, amiket bérelt hűtőkocsikban tároltunk, amíg elhelyezhettük őket a hűtőszobában. Aztán beindult a gépezet, újításként bevezettük, hogy a délután beutalt páciens is kapjon már vacsorát, valamint a délelőtt kiutaltak számára is legyen biztosítva még az ebéd; a korábbi, helyben felszeletelt kenyéradagok helyett előre csomagolt 300 grammos kenyereket rendeltünk — egyébként azóta egyre több reggeli-élelmiszer (lapsajt, vaj, méz, lekvár, felvágott) már 'személyre szóló' adagcsomagolásban érkezik a beszállítóktól a higiéniai követelményeknek eleget téve” — magyarázta a kórházmenedzser. S bár a felsorolást hallva azt gondolhatnánk, mindezen újítások jelentősen emelték a költségeket is, ez nem így van, ugyanis az utolsó cateringes évben 3 778 810 lejbe került a betegek napi háromszori étkezésének biztosítása, a saját konyha üzemeltetése óta eltelt évben pedig 2 846 000 lejre csökkentek a költségek, azaz sikerült „megspórolni” 932 000 lejt (amelynek nagy részét a konyhai felszerelés fejlesztésére fordítják) úgy, hogy közben az ételek minősége jelentősen javult. Utóbbiról a sajtó képviselői is személyesen meggyőződhettek, ugyanis a mérlegvonást követően megkóstolhatták az aznapi általános menüt (zöldpaszulyleves és sertéspörkölt natúr krumplival, rizzsel, párolt zöldséggel).

„A konyhában forrón kerül az étel az egyszer használatos műanyag tárolódobozokba, amelyeket nagy méretű, úgynevezett termobox (hőtartó) dobozokba helyeznek, s azokban szállítják az osztályokra, épületekbe annak érdekében, hogy a beutaltak valóban meleg ételt kapjanak. Ugyancsak ennek érdekében sikerült csökkenteni a szállítási, valamint az étel-előkészítési időt is — a konyhán most több mint 35 fős, szakképzett 'főzőcsapat' dolgozik, naponta átlagosan 750 adag étel készül (de szükség esetén 900 adagot is tudnak készíteni), s az általános mellett 16 típusú speciális menüt állítanak elő, minden diétának biztosítva a megfelelő kalóriamennyiséget is. Rövid távú terveink között szerepel egy étkezde kialakítása az egészségügyi személyzet számára (jelenleg az ügyeleteseknek jár automatikusan az ebéd/vacsora, ugyanaz, ami a betegeknek is fel van szolgálva), ahol előállítási áron jutnak majd hozzá a meleg ebédhez, hogy ne kelljen a piacra, környékbeli áruldákbba átmenniük uzsonnát vásárolni; ez számos, nemcsak külföldi, de romániai kórházban is működik már, sikerrel” — fejtette ki Adrian Marc.

„Finom, na!”

S hogy nem csak a sajtósok számára főztek esetleg finomabban vagy másként, arról is meggyőződhettünk, engedélyt kapva a kardiológiai osztály felkeresésére, a betegekkel való beszélgetésre. „Sajnos hosszú évek óta szívproblémákkal küszködöm, többször voltam már beutalva a kórházba — régebb nem azt mondom, hogy ehetetlen, de nehezen megemészthető volt az étel, szinte mindig csak egyféleképp elkészített csirkecomb vagy -hát és vizes krumpli, rizs volt az ebéd, most azonban változatos a menü, és a sótlansága ellenére is ízletes” — fogalmaz határozottan az egyik hölgy. Jóízűen kanalazza a pörköltöt egy idősebb bácsi, s mint mondja: „A gyermekik mind kérdik, mit hozzanak be, egy kis gyümölcs meg csokoládé jól jön, de főtt étel nem kell! Mindennap elkérdik, mindennap elmondom: fölösleges, mert ebédre is, vacsorára is nagy adagokat adnak, és ízlik. Persze, hogy ízlik. Finom, na!”