Kezelhetetlen probléma a koldulás visszaszorítása?

A járőrök igazoltatják, majd hazaküldik a kéregetőket Szatmárnémeti utcáiról. De ez a rendszer akkor tudna hatékonyan működni, ha a lakosság leszokna arról, hogy a koldusuknak pénzt adjon.

A Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal keretében működő Helyi Rendőrség járőrei rendszeresen igazoltatnak koldusokat. Erről az önkormányzat honlapján havonta lehet olvasni adatokat az alakulat tevékenységi beszámolójában. S a lakosság is rendszeresen tanúja lehet az ilyenfajta utcai ügyintézésnek. A felvételünkön látható kéregetőket rendszeresen lehet látni a szatmárnémeti utcákon, amint markukat tartják a járókelők felé. Van, aki pénzt ad nekik, van, aki kapálni küldi őket. Ez utóbbi „tanács” aztán mélységesen felháborítja a pénzt kunyerálókat, tehát hangos pocskondiázásba fognak.

Visszatérnek

Az igazoltatást végző helyi rendőrség munkatársai elismerték, hogy „nem tudnak mit kezdeni a koldusokkal”. A kötelességüket teljesítik, azaz igazoltatják a kéregetőket, lejegyzik adataikat, közlik velük, hogy a koldulás bűncselekménynek számít, majd visszaküldik őket arra a településre, ahonnan származnak. Ha van náluk pénz, azt elkobozzák, s a Szatmárnémeti Helyi Adóhivatalnál leadják. Mindez a helyzeten mit sem változtat: néhány óra múlva újból alamizsnáért tartják a markukat a koldulást hivatásszerűen űzők. A Szatmárnémeti Helyi Rendőrség munkatársai a koldulás jelenségével kapcsolatban azt tanácsolják — amit egyébként számtalanszor megírtunk már lapunk hasábjain —: senki ne adjon pénzt a koldusoknak! Köztudottan nem élelemre költik a pénzt, hanem cigarettára, alkoholra, a szipósok pedig „bronz”-ra. Tehát nem szabad érzelmi csapdába esni: a koldusoknak pénzt adni nem segítséget jelent, hanem egy jelenség életben tartását, amiből több rossz származik, mint jó, hiszen ezeket az embereket is megtartja ebben az élethelyzetben. Ugyanis ha nem kapnának pénzt, a koldulással is előbb-utóbb felhagynának.

Karikás Enikő