Kiállítással zárul a bobáldi alkotótábor

Egy hétig a föld szinte minden kontinenséről érkezett képzőművészek laktak és alkottak az immár 14. alkalommal megrendezett nemzetközi alkotótáborban, a Nagykároly mellett fekvő régészeti lelőhelyen. A táborban született alkotásaiknak egy részéből péntek délután 16 órától nyílik kiállítás a Szatmár Megyei Múzeum nagy szárnyában található termekben.

A bobáldi táborban 29 képzőművész vett részt, Romániából, Magyarországról, Moldovából, Lengyelországból, Ausztriából, Törökországból, Albániából, az Egyesült Államokból, Kanadából, Kínából, Japánból, Dél-Koreából, sőt Mongóliából és Nepálból is. Túlnyomó részük festő-, vagy szobrászművész, viszont fotó-, videó- és installációművészek is alkottak a helyszínen – tudtuk meg Dorothea Fleiss festőművésztől, a tábor főszervezőjétől, aki hozzátette, hogy a mai tárlat egy részét a művészek a Szatmár Megyei Múzeumnak adományozzák. A főszervező ugyanitt kiemelte, hogy a résztvevők saját országukban szereztek anyagi támogatást útjukra, elszállásolásukat és ellátásukat a megyei múzeum biztosította.

A nagykárolyi származású, jelenleg Stuttgartban élő Dorothea Fleiss mindig is szívügyének tartotta a tehetséges képzőművészek támogatását. Ennek érdekében alapította meg az East-West Artists Egyesületet, majd 1998 nyarán megszervezte az első nagykárolyi nemzetközi alkotótábort, amelyre évente egy alkalommal azóta is megszakítás nélkül sor kerül. Amint azt az egyesület neve is kihangsúlyozza a festőművész egy fiktív hidat épített, amely az alkotótáborban csúcsosodik. „A tábor egy kiváló lehetőség arra, hogy a föld több szegletéből érkezett képzőművészek tapasztalatot cseréljenek egymás között, úgy a munkát illetően, mint gondolkodásmódban” – vélekedett a főszervező.

Ottjártunkkor két képzőművésszel beszélgettünk el. Az aradi születésű, Chicagóban élő Lia Deznan legszívesebben „triptych” fényképeket készít, a táborban viszont a tájfotózásra helyezte a hangsúlyt. A Japánból érkezett Teruyuki Tanaka viszont egy meglehetősen érdekes alkotással rukkolt elő. Csontmaradványokat fűzött több elszáradt napraforgó tányérjaira, amelyek száraiktól fogva lesznek kiállítva. „A csontmaradványokat sokféleképpen is értelmezhetjük, jelképezhetik az emberiség gyökereit, a táplálékot, a háborúkat, a napraforgó szára a levélkinövések nyomán pedig az élet különböző szakaszaira célozhat” – magyarázta a képzőművész.

ifj. Deák Endre