Kiáltó szó — advent idején

A Kós Károly–megemlékezés színvonalában magasan kiemelkedett a megszokott ünnepségek közül. Hencz József zeneszerző–karnagy és a Bartók Béla egyesület munkáját értékelte a közönség.

Kétnapos ünnepi rendezvényen emlékeztek meg Kós Károly születésének 130. évfordulójáról Szatmárnémetiben. Pénteken az Erdélyi Nemzeti Tanács szatmárnémeti székházában, szombaton a Szatmár–Németi református templomban emlékeztek az építészre, az íróra, a grafikusra, a könyvtervezőre, a szerkesztőre, a könyvkiadóra, a politikusra, a 20. századi Erdély politika- és művelődéstörténetének formálójára, emblematikus alakjára. Sipos Miklós, a Szatmár–Németi Református Egyházközség lelkipásztora imájában arra kérte az Úristent, hogy váljanak valóra Kós Károly álmai. Bara István építészmérnök felvázolta Kós Károly életének azokat a meghatározó pontjait, amikor a történelem változásaival döntenie kellett a biztos egzisztencia és a teljes létbizonytalanság között. Kós a Kiáltó szó című írásában olyan alapot akart adni, mely, az önazonosság–tudat feladása nélkül segíti a beilleszkedést a megváltozott feltételek között. Bara István kiemelte, hogy megrázó erejű írása nem egyszerűen kiáltott, hanem harsogott. Beleharsogta abba a tehetetlen, dermedt ájulásba a követendő utat, a jövő, a megmaradás két lehetséges feltételét, ami nem volt más, mint a munka és az autonómia.

Kós Károly útján

Ezt az utat követte a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület, amikor Hencz József zeneszerző–karnagy irányításával a pénteki és a szombati műsorát összeállította. Már maga a péntek este megnyílt kiállítás bevezette a látogatót a Kós Károly által megálmodott világba. A rajzokon, grafikákon és fényképeken bemutatott épületekben megláthattuk mindazt, amit köveivel be akart mutatni; kihallhatjuk írásaiból mindazt, akit szavaival el akart mondani; a bemutatott műsorok pedig lehetőséget adtak arra, hogy befogadhassuk lelkünkbe mindazt, amit halhatatlan szellemisége megörökített. Mert mit tanulhatunk ma Kós Károlytól? „Én megtanultam megelégedni azzal — írta az egyik vallomásában —, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok–sok segítségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitni a látásra, a fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.”

Ünnepi műsor

A Hencz József által összeállított műsorban arányosan kapott helyet a vers, a próza és a zene. László Zita színművésznő a tőle megszokott átérzéssel és az átadás művészi erejével szólaltatta meg Kós Károlyt és azokat a költőket, akik Kós Károlyról írtak verseket. Áprily Lajos (Tetőn), Kányádi Sándor (Kós Károly arcképe alá) és Tompa László (Őszi üdvözlet) című verseinek előadása után a kortárs Bágyi Bencze Jakab erre az alkalomra írt (A házat és hazát építő emlékezete) verse következett. Hencz József Apokrif zsoltár és parafrázis — egy Budai Nagy Antal jelenetre írt kórusművének zenei részét a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület világi kórusa, a zenei résszel párhuzamos prózai részt — amelyet a zeneszerző Kós Károly és Jánosházi György írásaiból válogatott — László Zita színművésznő adta elő. Ugyancsak ősbemutatóként adták elő Hencz József Kiáltó szó című dramatikus kantátáját, ami szintén elkápráztatta a közönséget. A Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület, Hencz Józseffel, Hencz Márkkal és László Zitával bebizonyította, hogy lehet színvonalas és eredeti megemlékezést szervezni, ami tanulságos is.

Elek György