Kirándulás a Dregán-tó völgyében
Autentikus vidéki környezet, lustán nyújtózkodó hegyhátak és legendáktól híres tó — röviden így lehetne összefoglalni mindazt a természeti csodát, ami a Dregán völgyében várja a természet szerelmeseit.
A Dregán-völgy (Valea Drăganului) Kolozs megyében található, 65 km-re Kolozsvártól és 80 km-re Nagyváradtól. Egyedi domborzatvilág metszéspontja, ahol a Vigyázó-hegység (Munţii Vlădeasa) a Meszes-hegységgel (Munţii Meseş) találkozik, és völgyét átszeli a Dregán folyó. Több irányból is könnyen megközelíthető. Mi Szatmárnémetiből indultunk Nagyvárad felé, áthaladva a Királyhágó szerpentines vonulatán. Csucsa településen át jutottunk el a nagysebesi letérőhöz, ahol először találkozunk a Dregán völgyét mutató irányjelző táblával. A lassan beszűkülő út mesebeli környezetben kígyózik, majd Viságmezőn (Lunca Vişagului) egyre több pisztrángos, kemping és panzió hívta fel magára a figyelmet. A település végében állt egy látványos móc parasztházikó is mohás tetőzettel — ám a viharoknak köszönhetően mára csak a romjai maradtak. A hegyeket átszelő patakon, a Dregán-patak völgyének egyik szűk szakaszán hatalmas duzzasztógátat építettek, így jött létre a Dregán-völgyi víztározó.
A patkó alakú, kétszeresen is ívelt gát a völgy legimpozánsabb látványossága.
A Romániában található 66 gát közül ez a 7. legnagyobb, nyílásra viszont az előkelő első helyet foglalja el. 1987-ben fejezték be a gát építését, mivel a talaj nagyon sziklás volt, ami eléggé megnehezítette a munkálatokat. A gát felett 200 méterrel egy miniatűr várost emeltek a gátépítők és családjaik számára, akiket a munka végeztével sajnos el is bocsátottak. Az építkezés közben két nagy betonkolosszust emeltek a nehézgépek és csillesor állványzatához, innen öntötték be a betont a völgybe. Ezek a talapzatok most is állnak, és kilátóként szolgálnak a kirándulók számára. A gát 120 méter magas és 424 méter hosszú. Öt nyílással, két alsó ürítéssel van felszerelve, valamint tetején a vízgyűjtő irányába kiugró teraszokról lehet megcsodálni a környéket. Állandó megfigyelés alatt tartják biztonsági okok miatt, míg sötétedéskor csodálatos fényárban úszik a háromsoros megvilágításnak köszönhetően. A tó megfelelő időjárási körülmények mellett 292 hektáron terül el, és 292 millió köbméter víz tárolására képes. A teljes vízmennyiség nagy részét a Dregán-folyó biztosítja, másik része szabadesésben, föld alatti járatokon jut ide a Székelyjó hét és a Dregán két befogott mellékfolyójából, valamint a Jád felső folyásától. Az alagutak hossza kb. 26 km. A gyűjtő vize táplálja a Körösök Elektromos Üzemének legnagyobb föld alatti vízierőművét. Vizét ezenkívül öntözésre is használják. Fontos megemlíteni azt is, hogy átadása óta a völgyben megszűnt az árvízveszély. A tó két karja 4, illetve 12 km hosszú. Festői szépségű táj, mely érzelmi kettősségét szemérmesen rejti. Mert miközben tündöklő, sokszor rezzenéstelen vízfelszínnel csalogatja a látogatókat, odalenn állandó nyomást gyakorol a gát beton- és kőlapjaira. Azt mesélik, hogy nem messze a duzzasztógáttól, a víz alatt Keresztpatak (Pârâul Crucii) kunyhójának falai vannak rejtve. E helyen találkoztak volna a második világháború menekültjeivel a bécsi szerződés után. Tiszta időben a víztükör ezüstösen fénylik, a nap előszeretettel fürdőzik benne, míg a környező fák tükörképe teljesen átszínezi a tó felszínét. A csipkézett partszakaszok fantasztikus látványt nyújtanak, akár a gátról tekintünk szét, akár a kifolyó melletti partszakaszról nézünk vissza. A gát előtt felfelé vezető erdészút fenyvesek között kanyarogva, a régi általános iskola romjai mellett elhaladva az egyik betontömb mögött egészen az Art panzióig halad. Innen nyílik a legszebb panoráma a vízgyűjtőre és a környék hegycsúcsaira. Az utat követve Jádremetére érkezünk, megcsodálhatjuk a közbeeső vízeséseket, és egész Biharfüredig túrázhatunk.
Az alsó úton haladva, a tó partját követve találtunk rá a MOX fesztivál sátorhelyére. Minden évben többnapos zenei fesztivált rendeznek itt, a táj békés és barátságos hangulatát megőrizve.
A gáton gépjárművel megállni tilos. Áthaladva rajta viszont, szintén a tó kanyargós partját követve a másik betontömbig érkeztünk, ahol szintén páratlan kilátás nyílik a gátra, majd egészen a Cserepes Erdészházig autózhatunk, ahonnan több túraútvonal is indul a közeli csúcsok meghódítására. Sajnálatos módon a 2017-es szeptemberi vihar itt is látványos károkat okozott. A part és a domboldalak fáit mintha egy óriási fésűvel tarolta volna le vagy törte volna ketté, a maradványok még mindig eltakarítás alatt állnak.
A tó vize nagyon sok állatfajnak ad otthont. Találhatunk nagy borsókagylót, álkérészek és kérészek több fajtáját, küszt, márnát, ingolákat és pisztrángokat.
A mohaszőnyeggel beborított partszakaszokon pöttyös gőtével, foltos szalamandrával, sárgahasú unkával és barna varanggyal is találkozhatunk, míg óvatosságra intenek a környéken cikázó vízisiklók és viperák.
A tóban fürdőzni tilos, főleg a gát és a kifolyók környékén. Nagyon mély és rettentően hideg a víz. Ez a vidék is bővelkedik a nemzedékről nemzedékre szálló legendákban. Ilyen legendának köszönhető a tó népi elnevezése is: a sárkányok itatójának nevezik. A legenda szerint a környék összes patakja, csermelye ebben a völgyben gyűlik össze, és a szirtről szirtre repkedő sárkányok ebben a tóban oltják szomjukat.
Többször is ellátogattunk már a völgybe felfedezni élővilágát, csúcsait, vagy csak átsétálni a gáton. Igaz, hogy sárkányokat nem láttunk, de utánozhatatlanul szép emlékképekkel gazdagodtunk. Örök pillanat marad, midőn egy zápor után kettős szivárvány ölelte át a völgyet, illetve az is, mikor a csipkézett víztükörben nézhettük a dombok mögé eltűnő naplementét.
Szöveg: Habarics Ilona
Fotók: Habarics Zsolt
