Kiskapus igazságügyi reform

„Az a törvény, amely ellentétben áll az erkölcs alapelveivel, amely ezeknek az alapelveknek a megsértését követeli, igazolatlan és igazolhatatlan marad. Ilyen helyzetben csak a törvény elleni cselekvés lehet »jogos«, mert az erkölcsiség akkor nemcsak a törvény be nem tartását követeli meg, hanem az ellene való küzdelmet is” — olvassuk Tordai Zádor író, filozófus hagyatékában.

Vajon hogyan értelmezik ezt a mai törvényhozók? De azt sem ártana megvizsgálni, milyen széles körű jogismerettel rendelkeznek honatyáink vagy legalább azok, akik befolyást gyakorolnak a többségre, amikor dönteni kell az igazságügyi rendszerről. Az igazságügyi reformra nagy szükség van Romániában, el is húzódik ez a folyamat, de nem azért, hogy átgondolt döntés szülessen, hanem mert a honatyák nagyobb része tisztában van azzal, hogy a törvénytervezet, amelynek szövegéhez foggal és körömmel ragaszkodnak, rossz, mégis kitartanak mellette, mert maguk alatt vágnák a fát, ha nem ezt tennék. Nem véletlen tehát, hogy Románia lakossága nem bízik a politikusokban, akiket valójában a választók bíztak meg érdekeik képviseletével. Nem véletlen, hogy ma már nincs tekintélye a politikának, de mindaddig, amíg valaki nem talál ki jobbat, mint a demokrácia, demokratikus módszerekkel kell tenni valamit, hogy ne csak az irányított többségnek, hanem a józan gondolkodású, de a politikától megcsömörlött kisebbségnek is legyen igaza. Az igazságügyi reform végrehajtásának elhúzódása azért is érthetetlen, mert mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék olyan módosításokra törekszik, amelyek révén „tévedéseik”, „félrelépéseik”, „túlkapásaik” vagy akár „bűncselekményeik” esetén, a törvény által szavatolt kiskapukon könnyen szabadulnának a büntetések alól.

Mire épül az a jogrendszer, amelyből hiányoznak az erkölcsi alapelvek? Bárhonnan kiindulva, bármilyen megközelítésből tárgyaljuk a dolgokat, oda jutunk, hogy minden jóért és rosszért a társadalom a felelős, mert a honatyák erkölcsi alapelvei a választópolgárok erkölcsi alapelveivel azonosak, mivel minden honatya egy közösség felhatalmazásával jut be a parlamentbe. Nehéz lenne felmérni, hogy ha sikerül módosítani az igazságügyi törvényt, milyen arányban találnak majd kiskapukat a felelősségvállalás alól a magas beosztásban lévő személyek és az egyszerű emberek. Amennyiben ez a törvény többnyire a honatyák és a köztisztségviselők számára lesz előnyös, az egyszerű emberek számára nem, ez népakaratnak is tekinthető…