Kiskolcsiak a hortobágyi Daru-ünnepen

A Kiskolcsi Református Egyházközség egy csoportja részt vett az október 20—21-én megrendezett hortobágyi Daru-ünnepen, amelyen megismerkedhettek a környék állat- és növényvilágával, a hortobágyi halászlével és palacsintával.

Szombaton reggel nagy izgalommal szálltak autóbuszra a Kiskolcsi Református Egyházközség gyülekezetének tagjai, Győrbíró Sándor lelkipásztorral, azzal a céllal, hogy részt vegyenek az idei hortobágyi Daru-ünnepen, többek között a darvak őszi vonulásának a megnézése végett. A csoportban idősebbek és fiatalok egyaránt voltak, olyanok is, akik már több alkalommal vettek részt hasonló kirándulásokon.

Ritka élmény

A kirándulók kisvasútra szállva nyolc kilométer távolságon, körülbelül egy fél órát haladva járták be a vidéket, miközben idegenvezető mutatta be a környék állat- és növényvilágát. Ez a mesterségesen kialakított rezervátum nem mindennapi élményt nyújt az ide látogatóknak, hiszen ezekkel a ritka fajokkal filmeken is alig-alig lehet találkozni. Miután a csoport megérkezett a hortobágyi halastóhoz, újabb látnivalók következtek. Egy óra állt a rendelkezésükre, hogy megismerkedjenek a környékkel. A ritkaságszámba menő fehér bivalyt villanypásztor őrizte. A halastavat nádas vette körül, a nádasból pedig palló vezetett a halastó közepéig, séta közben számtalan vízinövényt és állatot lehetett megfigyelni a jobbra és balra nyíló kilátókon. Visszatérve a partra, a csoport tagjai felmásztak a kilátóra, ahonnan a Hortobágy nagy részét beláthatták.

Látnivalók

Hortobágy központjában egy ökumenikus templom található, amelynek a tornyán lévő csillagból kinő egy kereszt. Az ugyancsak egyedi templomot a koncentrációs táborok áldozatainak emlékére építették. A közelében van a Hortobágyi Pásztormúzeum, ahol szintén nagyon sok érdekességgel találkoztak a kiskolcsiak. Azok a szerszámok, eszközök, amelyeket valaha naponta használtak az ott élők, mára múzeumi tárgyakká váltak, az idegenvezetőknek kell megmagyarázniuk, hogy egykor mi volt a szerepük a mindennapi életben, hiszen a kiállított tárgyak között sok olyan darab található, amelyeket már a legidősebb korosztály sem ismer, főként azok, akik nem ezen a vidéken éltek. Késő délután a csoport betért a Hortobágyi Csárdába, ahol megkóstolták a helyi ételspecialitásokat, így a hortobágyi halászlevet, amit a hortobágyi tóból kifogott halakból készítenek sajátos recept szerint. Ugyancsak népszerű volt a hortobágyi palacsinta is, melynek bár több receptje is megtalálható a szakácskönyvekben, szaklapokban, de senki sem tudja úgy elkészíteni ezt a palacsintakülönlegességet, mint a hortobágyi szakácsok. Este a csoport hazaindult, de még szakítottak annyi időt, hogy megálljanak Debrecen főterén, hogy azok, akik még nem jártak a cívisvárosban, megnézzék a Nagytemplomot, a kollégiumot és más érdekességeket.

 Elek György