Kölcsey összeköt bennünket

Kölcsey Ferenc szülőfalujában Sződemeteren, augusztus 8-án, a költő születésnapján huszonötödik alkalommal szerveznek megemlékezést. Az elmúlt időszakról Muzsnay Árpádot kérdeztük.

— Milyen elképzelés alapján és milyen céllal indultak a Kölcsey-megemlékezések?

— A Kölcsey-megemlékezések 1990-ben indultak, Kölcsey Ferenc születésének 200. évfordulóján. Én akkor úgy éreztem, és elgondolásomat a mai napig is helyesnek tartom, hogy volt olyan törekvés, hogy együtt tartsuk a megemlékezést a két ország művelődési minisztériumával és a fehérgyarmati Kölcsey Társaság táblaavatásával. Az akkori művelődési igazgatóság vezetője addig hintázott az emléktábla felavatásával kapcsolatosan, hogy a hivatalos küldöttségen kívül senki nem volt jelen a táblaavatón. Akkor úgy gondoltuk, hogy ezt az évfordulót nem lehet letudni egy egyszerű táblaavatással, mi megtartottuk a magunk Kölcsey-megemlékezését, augusztus 5-én, ettől kezdve minden év augusztus első péntek délutánján tartunk megemlékezést.

— Mennyiben járultak hozzá a Kölcsey-megemlékezések a Kölcsey-kultusz erősítéséhez?

— Én úgy érzem, hogy az akkori Kölcsey-megemlékez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ebben a térségben élő magyarság büszkén vállalja művelődési nagyjait. Adyn kívül kevés költőt népszerűsítettek 1990 előtt hivatalosan, de az 1977-es nagy Ady-megemlékezésen több volt a belügyis, mint az érdeklődő. Kölcseyvel kapcsolatban nekem olyan keserű tapasztalataim voltak, hogy amikor újságíró koromban elmentem Sződemeterre, még magyar embertől is hallottam olyat, szégyenlik, hogy Kölcsey ott született. Ennek az is lehetett a háttere, hogy a helyi vezetőség, még 1990 után is azt akarta tudatosítani az emberekben, hogy Kölcsey nem ott született, amikor egy magyarországi csoport látogatott el Sződemeterre és meg akarták nézni a szülőházat, akkor nagyon arcátlan módon elküldték őket a termelőszövetkezet disznóhizlaldájához.

— Huszonöt év távlatából, hogyan látja az ez idő alatt történteket?

— Huszonöt év távlatából visszagondolva jóleső érzés, hogy az a fajta ellenállás, ami a Ceausescu időben vezetői szerepet betöltő emberek uszításai miatt megnyilvánult Sződemeteren mára már enyhült, elfogadták azt, hogy évről évre több irodalombarát látogat a faluba és a polgármesteri hivatal társszervezővé vált a Kölcsey-megemlékezéseken. Huszonöt év alatt alkalom adódott arra, hogy Kölcsey kapcsán Kárpát-medence szinten gondolkodhassunk és cselekedhessünk. Ezek az események lehetőséget teremtettek arra, hogy a Kárpát-medence magyarságának jelentős művelődési, politikai és egyházi személyiségei ellátogassanak és elmondhassák véleményüket Kölcseyvel, nyelvünkkel és irodalmunkkal kapcsolatosan. Tőkés László, aki kezdettől fogva részt vett a rendezvényeken, magával tudta vonzani a többi felekezet jelentős képviselőit.

— Sikerült beépíteni a köztudatba Sződemeter jelentőségét?

Sződemeter Érmindszenthez hasonlóan a Kárpát-medencei magyar kultúrának egy jelentős zarándokhelye lesz, ahova minden magyar fiatalt el kell vinni és tudatosítani kell bennük, hogy legyenek büszkék arra, hogy Kölcsey ott született. Sajnos vannak olyan magyartanárok, akik nem tudják, hogy Kölcsey Sződemeteren született, és vannak olyan magyartanárok, akik nem tudják, hogy Dsida Jenőnek van Szatmárnémetiben szobra. Sok még a teendő, de semmi sem lehetetlen.

Elek György