Kölcseys diák nyerte a Gellért-verseny fődíját

Szombaton a Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében rendezték meg a XXVI. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét. A résztvevők megkoszorúzták Gellért Sándor síremlékét a vasút melletti református temetőben.

Tizenkilenc szavaló vett részt az elmúlt hétvégén megrendezett XXVI. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjén, melynek szervezője az Árpád Egyesület és a LiterArt Egyesület volt, támogató az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Szatmár Megyei Tanács. A verseny a zsűrivel való találkozással, a fellépési sorrend kisorsolásával és az alapszabályzat ismertetésével vette kezdetét.

Gál Gyöngyi, a LiterArt Egyesület elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy azok jöttek el erre a seregszemlére, akik szeretnek verset olvasni, verset mondani, verset hallgatni, de vannak olyanok is, akik szeretnek verset írni. Ma azt állítják, hogy a színészet és az előadó-művészet eltávolodott egymástól. Az előadóművész is színész, neki is játszania kell, azzal a különbséggel, hogy neki nem a szöveg cselekményét kell életre keltenie, hanem a költőt az alkotás küzdelmében. A költészet lényege, hogy az érzelmeinkre hasson, ezért vágyunk újra és újra arra, hogy találkozhassunk a költészettel. A Gellért Sándor nevével fémjelzett vers- és prózamondó verseny ráirányítja figyelmünket arra, hogy az anyaország határain túl, ahol magyarok élnek a Kárpát-medencében, azonos nyelven érzünk, gondolkodunk, vágyakozunk.

A versek meghallgatása után Thoroczkay Sándor történelemtanár ismertette a Szatmárnémeti Református Gimnázium rövid történetét, és bemutatta az iskola tanári szobáját. Akik tehették, elmentek a vasút melletti református temetőbe, hogy megkoszorúzzák Gellért Sándor síremlékét és megemlékezzenek róla. Itt Dobos Csaba, a mikolai Gellért Sándor Általános Iskola igazgatója emlékezett a költőre. Kiemelte: „Gellért Sándor síremlékénél állva mindig meghatódunk, hiszen gyakran érezzük azt, hogy az utókor méltatlanul bánik azzal a hagyatékkal, amit a mikolai költő egy olyan korszakban hozott létre, amikor nem igazán kedveztek a feltételek a versírásnak. Több évtizedes emléket kell fölelevenítenem ahhoz, hogy magamnak is számot adhassak Gellért Sándor költészetének rám gyakorolt hatásáról. (…) Szatmárnémetiben az 1989-es változások után felismerték, hogy Gellért Sándor hagyatékát nem szabad hagyni a feledésbe merülni. Mikolában emlékünnepséget szerveztek, majd beindult az évekig nagy sikernek örvendő Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny. A továbbiakban is mindent megteszünk azért, hogy költészete ismertté váljon. Mikola község önkormányzata felvállalja, hogy anyagilag is hozzájárul a verseny megszervezéséhez, és ehhez a helyet is biztosítja” — tett ígéretet Dobos.

Elek György, mielőtt felolvasta az 1990-es évek elején írt Csillagőrző című, Gellért Sándorhoz írt versét, elmondta, hogy amikor ez a vers született, még sokan azt remélték, hogy ami addig háttérbe volt szorítva, előtérbe kerülhet. Nehéz lenne eldönteni, hogy rajtunk vagy másokon múlt-e az, hogy nem így történt, de még mindig nem késő a helyi értékek megismerésének és megismertetésének az elkezdése. A temetőben Gellért Sándor-verset olvasott fel a költő lánya, Gellért Ágnes, valamint Asztalos Gábor és Csernák Ferenc Lajos.

A verseny eredményhirdetése délután volt. Kovács Éva színművész értékelésében elmondta, hogy a szavalók versválasztása nem volt változatos. Szerinte másfajta hangulatú verseket kellene választani ahhoz, hogy a szavaló meg tudja mutatni sokszínű énjét. Kiemelte azt is, hogy szép beszéd nélkül nincs versmondás, rámutatott arra, hogy nagyon oda kell figyelni a hangzók hosszúságára, a zeneiségére, a hangsúlyokra, a ritmusra, ezek mind hozzátartoznak ahhoz, hogy a hallgató értékként és élményként fogja fel a hallottakat, látottakat. A versmondók feladata az, hogy érzéseket adjanak át. A Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny remélhetőleg még sokáig fog élni, és visszanyeri azt a rangját, amelyikkel indult a kezdetekkor.

Eredmények

1. hely: Urbán Fanni (Kölcsey Ferenc Főgimnázium), 2. hely: Balogh Ádám (Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum), 3. hely: Scheitli Krisztina (Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum). Több különdíjat is felajánlottak, voltak, akik több díjban is részesültek, közéjük tartozott az Érszakácsiból érkezett, nyolcvanadik évéhez közeledő Miskolczi Olga, aki saját és édesapja verseit mondta el a zsűri és a közönség tetszésére.

Az esemény végén Veres-Kupán Enikő, a verseny társszervezője köszönte meg valamennyi résztvevő hozzáállását.