Költőként járt Szatmárnémetiben Markó Béla
Csütörtökön a szatmárnémeti római katolikus püspöki palota dísztermében mutatták be Markó Béla: Passiójáték (szonettkoszorú), Előnézet (száz szonett) és Rekviem egy macskáért (esszé, publicisztika) című köteteit. Az est dedikálással ért véget.
Erdei D. István képviselő köszöntötte a nagyszámú érdeklődőt, elmondta, hogy Markó Béla első alkalommal jár Szatmárnémetiben mint költő. Schönberger Jenő megyéspüspök arról beszélt, hogy nagy hatással volt rá Markó Béla egyik versének az a hasonlata, miszerint Jézus olyan Istennek, mint a vak embernek a fehér bot. Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ megyei szervezetének az elnöke kiemelte: Markó Béla példaértékű abban a tekintetben, hogy — a korszellemmel ellentétben — nem próbált „egyszerre több fronton is” az első lenni. Az utóbbi években tudatosan a kultúra kap többet belőle. Erdei D. István röviden ismertette Markó életútját, majd Markó Béla vallott önmagáról. Kissé zavarba jött, amikor elnök úrnak szólították, hiszen mint irodalmár volt jelen. Mégsem érezte mindezt visszásnak. Szerinte nem szabad szétválasztani a politikát a kultúrától. Természetesnek nevezte a politika, a kultúra és az egyház együttlétét.
Végh Balázs Béla irodalomtörténész, egyetemi oktató az Előnézet és a Passiójáték című köteteket ismertette, méltatta. Elmondta, hogy többféle Markó-kép él az emberek tudatában (szerkesztő, politikus, költő). Műveltségélményre van szükség Markó Béla lírájához, olyan receptorokra, amelyek érzékelni tudják a szabadságot és a játékot. A költő Jézus kálváriáját járja végig a Passiójáték című szonettkoszorújában. Megkapó gondolat az, hogy bár cipeli a keresztet, tisztában van azzal, hogy nem tehet csodát. A tizenöt szonettet 2013-ban, advent idején írta két hét alatt, az első tizennégy a stációkat, a tizenötödik a feltámadást ábrázolja. Az Előnézet című kötet száz szonettet tartalmaz, ezek a szonettek híres festők műveit tükrözik szöveg formájában. A szonett, mint műfaji forma, kötöttsége miatt összetartó példája is lehet a világnak
Jánk Károly költő kérdéseket tett fel Markó Bélának. A kérdésekre válaszolva Markó elmondta, hogy tíz-tizenkét év hallgatás után nem volt könnyű bebizonyítani, hogy a politikus tulajdonképpen költő. Amikor nem publikált, úgy érezte, ha megtalálja az önkifejezés valamilyen módját, nem lesz az a benyomása, hogy valami kimarad. Amikor a politikában már nem tudta magát kifejezni, visszatért az irodalomhoz. Az élet és a valóság egy egész, amiben minden benne van. Fiatalként a szabadvers, a formabontás híve volt. Mindenki megpróbálja saját képére átgyúrni a világot, de ez keveseknek sikerül. Markó Béla szerint az élet nagy feladata: ebben a zárt közegben is szabadnak maradni, megőrizni és kiteljesíteni önmagunkat. Az 1980-as években jött rá, hogy a kötött forma életünk mintája lehet. Mint ahogy szonettíráskor a költőnek be kell illeszkednie a tizennégy sorba, úgy az embereknek is be kell illeszkedniük a világba. A nagy kérdés az, hogy ki tudjuk-e magunkat fejezni a zárt körben? Egy-kétezer éve már mindent tudtak a világról, kérdés, hogy lehet-e még hozzátenni valamit a meglévő tudáshoz vagy máshol kell keresni az igazságot? Markó verseire a természetközelség jellemző. Mint ahogy a természet folyton megújul, úgy újul meg az emberiség is. Az emberek helyét új emberek váltják fel, így az emberi élet nem ér véget. Ember és ember között nem ott áll a választóvonal, hogy hívő vagy hitetlen, hanem, hogy keresi-e a folytatást vagy sem? Keresi-e az élet meghosszabbítását vagy nem? Fiatalként hitt a fejlődésben. Ma már úgy véli, hogy nem fejlődés van, hanem irányok, de lényegesek az előzmények. Alkotó emberként elengedhetetlennek tartja a magányt. Az ötlettől a megvalósításig tartó folyamat kizárólag magányos cselekedet lehet. Mint magánember kerüli az egyedüllétet.
Kereskényi Sándor irodalomtörténész, a hajdani egyetemi társ elmondása szerint a tudatosság jellemző a leginkább Markó Bélára. Korábban is nevezte már hosszútávfutónak, mégpedig olyannak, aki be tudja osztani az erejét, képes megérkezni. A Rekviem egy macskáért című, publicisztikákat és esszéket tartalmazó könyv kapcsán kiemelte, hogy a macska a nehezen idomítható természet, a neotradicionista székely metaforája. Egy nagyon fontos világszemléleti gondolat van benne: az egység. Őszinte aggodalom a romániai magyarság utánpótlásáért. Foglalkozik az útvesztés, a számvetés problémáival. Markó írásaira az a jellemző, hogy az ösztön és a humánum egyensúlyát igyekszik megtalálni.
Az est folyamán Rappert-Vencz Gábor és Nagy Csongor olvasott fel Markó Béla verseiből, végül a költő dedikálta köteteit.
Elek György
