Költségvetés-kiigazítás, II. felvonás

A megyei tanács a tartalékalapjában félretett 4 millió lejből próbálja biztosítani azon önkormányzatok működését, amelyek a költségvetés-kiigazítás II. felvonásában nem kaptak semmit.

Bő két hónapja mutatták be a költségvetés-kiigazítás első felvonását, amely első és felületes olvasatra valóban „jól nézett ki”, ám alaposabban a színfalak mögé pillantva gyorsan kiderült: a kormány „eldugott” 1,4 milliárd lejt, hogy majd szintén csak első pillantásra logikus és követhető osztások, szorzások, kivonások alapján szétossza az önkormányzatok között — így járulva hozzá azok működéséhez, a szociális juttatások és bérek fedezéséhez. Persze eredetileg az 1,4 milliárdot sokkal inkább a választásokra készülődve a (szociáldemokrata) párthű önkormányzatok között tervezték szétosztani, de ez most már túl szemet szúró lett volna, így csurrant-cseppent valami a más politikai színezetűeknek is. Nos, a költségvetés-kiigazítás második felvonásán is felgördült a függöny — ám nemcsak a nézők, de maguk a szereplők is értetlenül szemlélődtek. „Teljes káosz van. A Szatmár megyei önkormányzatok fele nem kapott egy petákot sem, azok között pedig, amelyek kaptak, érthetetlen és óriási különbségek vannak. Az igények és szükségek alapján elkészített megyei szintű összesítésünket eljuttattuk a szaktárcának, s a leosztások között van is tétel, ami egyezik; de van, ami köszönőviszonyban sincs az általunk készítettel. Az egész idei költségvetési év messze nem egységes, hullámvasútszerű, mondjam azt: Canossa-járás volt önkormányzataink számára, amelyek mind abban reménykedtek, hogy legalább a kiigazításnál helyrebillen valamelyest a mérleg nyelve. Sajnos messze nem így történt. A megyei tanácsnak van még 4 millió leje a tartalékalapban — nem bíztam a kormányban, főleg a tavalyi év példáját látva, s úgy döntöttünk: biztos, ami biztos, vészhelyzet esetére félreteszünk, amennyit tudunk. Hát most ilyen vészhelyzet van, és ebből a 4 millió lejből próbáljuk kiegyenlíteni az önkormányzatok működését, elsősorban azon több mint harmincét, amelyek nincsenek a listán” — magyarázta megkeresésünkre Pataki Csaba megyei tanácselnök. 

A megye fele egy petákot sem kapott

Szinte követhetetlen képlet alapján kapott pénzt a megyei önkormányzatok egy része, s összegtől függetlenül minden baninak megvolt már a helye — hiába igyekeztek addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, idén önhibájukon kívül az önkormányzatok zöménél „minden borult”.

Az idei költségvetés-kiigazítás második felvonásaként, a hétfői kormánydöntést követően a szatmári községek egy része bizonyos összegeket kapott — de hogy ki miért épp annyit, amennyit, az nehezen kibogozható.

„Ez a mostani pénzosztás a költségvetés-kiigazítás, mondjam úgy, második felvonása, melynek keretében azt az 1,4 milliárdot osztották el, amit augusztusban 'dugtak el': a kapott összegeket az önkormányzatok elsősorban működésre (bérek, szociális juttatások fedezésére — ugyanis nagyon sok településen elmaradások vannak a szociális gondozói fizetésekkel) s azon túl bármire felhasználhatják. Kormánymagyarázat szerint az elosztásnál alkalmazott képlethez figyelembe vették, melyik önkormányzatnak mennyi pénze volt szeptember 30-án, mennyibe került a működése az elmúlt három hónapban, és milyen összeg van még beütemezve az illető önkormányzat számára az áfavisszaosztásból — mindezeket összesítve kiszámoltak egy átlagos havi működési költséget, amit beszoroztak hárommal (az évből hátralévő hónapok), s ebből a megbecsült összegből kivonták azt az összeget, ami az önkormányzat számláján volt. Arról persze már megfeledkeztek, hogy a számlákon lévő pénz zöme el van költve: egyrészt a kültéri kivitelezések, beruházások nyáron zajlanak, s ősszel futnak be a számlák a kivitelező cégektől, másrészt pályázati beruházások esetén az önkormányzatnak biztosítania kell az önrészt (azaz célirányosan félre kell hogy legyen téve az a pénz), harmadrészt idén már startból nem volt egységes az egész költségvetés, hiszen év elején a szociális költségeket támogatták, aztán visszavették. Ami biztos: a nem PSD-s vezetésű megyeközpontok között óriási különbségek vannak az összeg terén, de óriási különbségek vannak Szatmár megye települései között is — mármint azok között, amelyek kaptak pénzt, ugyanis az önkormányzatok fele egy petákot sem kapott; például a nagyberuházással, sok adófizető lakossal rendelkező Aranyosmeggyes 662 000, Batiz 652 000 lejt kapott, míg Sződemeter, ahol nemhogy nagy-, de semmilyen beruházás nincs, és lakosokban sem bővelkedik, csak 118 000-et. Totális káosz van — ami főleg és megint az amúgy is mostohagyermeknek számító szociális gondozói béreket, pontosabban kifizetésüket érinti. Persze az is megtörténhet, hogy ezt a pénzt egyszer csak hirtelen ideadják… Ennek akkor lett volna értelme, ha tisztességes, átlátható rendszer alapján és időben történik, nem így, ukk-mukk-fukk, követhetetlenül összekutyulva” — summázza Pataki Csaba megyei tanácselnök.

Szatmár megye városai közül Sárközújlak 1,2 millió lejt kapott — ami bár nem a legkisebb összeg, Piricsi Arthur polgármester megfogalmazásában: bizony kevés, még sokkal többre lenne szükség. „Jobb lett volna, ha hamarabb történik meg ez a kiigazítás, és még többet kapunk, de így is örvendünk neki. Ennek az összegnek durván a feléből biztosítva vannak év végéig a szociális gondozói és helyi bérek, a fennmaradt pénzt pedig fejlesztésekre (aszfaltozás, áramhálózat erősítése stb.), valamint előtanulmányok finanszírozására, újabb nagyszabású projektek előkészítésére fordítjuk. És ha jól számolom, tudunk vásárolni a már meglévő mellé még egy aszfaltsózó gépet is, a biztonságos téli közlekedés érdekében, illetve a sót és homokot is. No meg a folyamatban lévő vagy már le is zárult fejlesztések utolsó részletkifizetéseit is ebből ejtjük meg, mint például az orvosi rendelő épülete felújításának utolsó, 80 000 lejes számláját” — sorolja.

„Önfenntartásra fordítjuk” — summázza kategorikusan az Avasújvárost vezető Majláth Gábor, hozzátéve azt is: ha az a bizonyos kő nem is esett le teljesen a szívéről, de jóval lejjebb csúszott. A község 294 000 lejt kapott, amiből, akárcsak Sárközújlakon, év végéig biztosított a szociális gondozók, valamint az önkormányzati dolgozók fizetése, amelyekkel szerencsére eddig még nem voltak elmaradásban. „Ha a tanács rábólint — és nem hiszem, hogy ne tenné —, már most meg tudnánk vásárolni a jövő évi tűzifát az iskolának és a polgármesteri hivatalnak, és a közvilágítással sem lenne gondunk az év végéig” — mondja. Nem hallgatja el azt sem: „Elkövettük azt a nagy hibát, hogy elkezdtünk aszfaltozni — s ezzel három és fél év után rá kellett döbbennünk, hogy aki nem csinál semmit, azzal nem kötözködik senki, mert nincs mit a szemére vetni. Az aszfaltozásra 410 000 lejnyi keretünk volt, ami összességében 2,2 kilométerre volt elég — az igazságosság elve mentén úgy döntöttünk, a község minden településén egy-egy 500 méteres szakaszt aszfaltozunk le, most pedig hallatszanak az elégedetlenkedések: nem elég hosszú (tudjuk, de csak ennyire futotta a keretből), túl keskeny (ha szélesebbre csináljuk, akkor csak 300–350 méter hosszúságot fedezett volna az összeg).”

A Tasnád városának juttatott 2,4 millió lej szinte minden baniját a szociális gondozók bérének kifizetésére fordítják: „Sok a gondozó ellátására szoruló személy, sok a gondozó, és sajnos kis elmaradásban vagyunk a fizetésekkel, csak a bérek 60%-át tudtuk folyósítani. A most kapott költségvetés-kiegészítésből másra nem is fog jutni, mint az elmaradások kifizetésére, illetve év végéig biztosítva lesz belőle mindenkinek a bére. Már persze ha ez a pénz valóban meg is érkezik az önkormányzat számlájára. Papíron nagyon jól néz ki, és szép az összeg, de biztos csak akkor lesz, amikor meg is érkezik” — mondja Grieb Csaba polgármester.

„Hogy mire költjük a 849 000 lejt? Működtetésre, a számlák kifizetésére, a szociális gondozók béreire, amelyekkel sajnos már egy hónapnyi elmaradásban vagyunk” — sorolja egy szuszra Bartók-Gurzău Ioan krasznabélteki polgármester. „Ami meg megmarad belőle, annak minden baniját van hová tenni: elsősorban az útjavításra, valamint az orvosi rendelő épületének felújítására. A munkálatokat nemrég kezdtük el, és nagy szerencsénk van, mert sikerült is olyan körzeti orvost találnunk, aki vállalta, hogy Krasznabéltekre is költözik. Azaz állandó, 24 órás ügyelet lesz a községben, de szükség is van rá: nagy község vagyunk, hat falu tartozik hozzánk, sok az idős lakos, ugyanakkor sok a gyermek is. És hiába van úgymond közel Szatmár, ha baj van, a távolság az távolság, akár a mentő jön ki ide, akár a beteget viszik be kocsival Szatmárra. Nagyon örvendek, hogy lesz itt lakó orvosunk, hogy megújul a rendelő és az orvosi lakás, és hogy ekkora összeget kaptunk.”

Kolcs község számára 513 000 lejt irányzott elő a kiigazítás, és mint Domokos Sándor polgármester mondja, helye van minden piculának. „Nagyon későn lett költségvetése az országnak, a községben pedig rengeteg munkálat be volt már indítva, szerződéseket is kötöttünk, számítva a 2018-as összegekre, aztán az utolsó pillanatban változott a felállás, ráadásul a szociális gondozók bérét is nekünk kellett biztosítani — ez a községben 90 embert és 400 000 lejt jelent. Aztán persze próbálták ellensúlyozni az adóvisszaosztásból, de hiába, mert kicsit kibillent az egyensúlyából a költségvetésünk. A gondozók béreit augusztusig tudtuk kifizetni — a most kapott pénzből az elmaradás és év végéig a bérek le vannak fedve. A fejlesztési részhez azonban, bármennyire ódzkodunk tőle, kénytelenek vagyunk ötéves törlesztésű banki kölcsönt felvenni — belekezdtünk a gáz bevezetésébe, s a beruházás költségeinek több mint a fele az önrészünk, ugyanis a szolgáltató csak így állt rá az üzletre. Igaz, ez egyben azt is jelenti, hogy a beruházásban résztulajdonos lesz a község önkormányzata is; emellett zajlik a polgármesteri hivatal, az óvoda, az iskola felújítása is. Tehát van helye az 513 000 lejnek. Éveken keresztül — akárcsak nagyon sok más önkormányzat — igyekeztünk addig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér, idén azonban önhibánkon kívül minden borult. Tőlünk mindig a kiszámíthatóságot kérik számon, de meggondolatlan vagy épp hozzá nem értő döntéseikkel mindent felfordítanak” — állapítja meg enyhe keserűséggel.

Szabó Kinga Mária