Konferencia az erdélyi kastélyokról

Az erdélyi kastélyok állapota és szerepe sokszor, sok helyen felmerülő kérdés. Az elmúlt két évtizedben ezek restaurálására adott esetekben már fenntartható megoldások születtek, más esetekben a forgalomba tétel, szerepkör meghatározása most is zajlik.

A PONT Csoport 2016. január 15-én Kolozsváron a Sapientia EMTE aulájában második alkalommal szervezte meg a Meeting Kastély Erdélyben konferenciát. A szakmai tanácskozás célja az erdélyi kastélyok jövőjére vonatkozó fenntartható megoldások megtalálása. A konferencia szervezői szerint az erdélyi kastélyok kérdését, a fenntartható megoldások megtalálását ágazatokon átnyúló formában érdemes megközelíteni. Hálózatba kívánják szervezni azokat, akik a legjobban értenek az épített örökség megőrzéséhez, függetlenül attól, hogy egyéni szakértők, vállalkozók, civil tömörülések vagy állami, államközi közigazgatások képviselői.

A konferencián köszöntőbeszédet mondott Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Hegedüs Csilla kulturális államtitkár (2013–2014), az RMDSZ kulturális ügyvezető alelnöke, valamint Farkas András, a PONT Csoport társalapítója. Szerintük az erdélyi kastélyok helyzete történelmi-kulturális, gazdasági, turisztikai, társadalmi kérdés, az ágazatokon átnyúló megközelítés pedig elő tudja segíteni, hogy az igen változatos problémakört jelentő kastélyok jövőjére fenntartható megoldások szülessenek, és jelentős források legyenek mozgósítva. A PONT Csoport egy PR-t és kommunikációt, kapcsolatokat, menedzsmentet érintő keretet, ennek mozgatását, kommunikációs tudást és ennek képbe helyezését biztosíthatja egy olyan koalíció, mozgalom megteremtéséhez, amelyet egy egész közösség a magáénak érezhet.

Szakterületi megközelítések

Ilyés Szabolcs közgazdász a RegioConsult részéről a kastélyok és műemlékek restaurálásának forrásbevonási lehetőségeiről számolt be. „A Regionális Operatív Programból a kiemelt, A kategóriába sorolt műemlékek felújítására, állagmegőrzési munkálatainak finanszírozására a 2014–2020-as pályázati ciklusban 300 millió eurót irányoztak elő Romániának, ami 100–120 projektre elég, ha pedig visszaosztjuk megyékre, 3–4, esetleg 5 műemlék számára teremthet támogatási lehetőséget, a hozzáférés viszont nehézkesnek bizonyulhat. A B kategóriás épületeknek tavaly történelmi esélyük volt, mivel a mezőgazdasági és vidékfejlesztési alap (FEADR) 200 millió eurós keretéből igényelhettek felújítási támogatást, de kevés ilyen pályázat lett leadva, legyen az templom vagy kastély. Ezt újra kiírják, előnye, hogy nem kell annyit várni, legalább 500–600 projekt nyerhet, átfutási ideje rövidebb, rövidebb idő alatt lehet eredményeket látni. Az új kormány azonban szeretné újratárgyalni a mezőgazdasági és régiófejlesztési stratégiát Brüsszellel, talán a Regionális Operatív Program is újratárgyalásra kerül, emiatt csak 2017-re várható a közbeszerzés” — fejtette ki a közgazdász.

Dr. Veress Emőd, a Sapientia EMTE jogi karának egyetemi docense a kastélyok hasznosításának jogi alapkérdéseit érintette. A restitúció kérdésköre mellett a már visszaszolgáltatott kastélyok kapcsán is egy sor jogi kérdés merül fel, hiszen a kastélyok egy adott gazdasági környezetben fenntarthatóak voltak, most, XXI. századi kérdésként, innovációra van szükség. Mindegyik kastélyra egyedi megoldások szükségesek. A jogi megoldásokat meg kell előzze az innováció, a gazdasági modell kiszolgálására kell a jogi eszközöket felhasználni. Felelősség van bőven, az egyensúly a joggyakorlatban pedig nem valósul meg. A műemlék-szabályozásban a kastélyok állagmegőrzési munkálatait közpénzből meg lehet oldani, jelzáloggal terhelhető az ingatlan, amennyiben viszont 10 éven belül eladja a tulajdonos, levonható az állagmegőrzésre fordított állami összeg az eladási árból. Ez a jogszabály egy külföldi modellt próbált átvenni, ennek realitása viszont nincs. A finanszírozás megszerzése mégis a tulajdonosok felelőssége, pályázati források jelenthetik a kiutat. A 2016. január 1-jén hatályba lépett 227/2015-ös új adótörvénykönyv értelmében helyi szinten, helyi tanácsi határozatban dönthetnek 17 kategória, többek között a műemlékek, múzeumok, emlékházak stb. épületadóinak részleges és teljes elengedése mellett. Az elvárás az lenne, hogy az adómentesség értékének megfelelő összegű állagmegőrzési munkálatokat végezzen a tulajdonos. Egy közgyűjtemény múzeummá alakíthatóságának problémája; bérleti úton történő rövid és hosszú távú együttműködés; a kastély tulajdonjogának megtartása mellett adminisztrációs joggal rendelkező, pályázni kívánó befektetők hosszú távú bevonásának kérdése; egy befektető számára átruházott haszonélvezeti jog; építési jogosultság; elővásárlási jog; az értékesítési jog korlátozása; a műemlék bérbeadását illető szerződések mind-mind fontos jogi kérdések, amelyekre egyelőre sok esetben pontatlan szabályozás jellemző.

Dr. Makay Dorottya tartószerkezet-tervező mérnök, műemlékvédelmi szakember szerint még mindig energiát és áldozatot megkövetelő harc, hogy munkájukat szakszerűen végezhessék. Vegyes állapotú épületekre különböző stratégiák szükségesek. Ugyanakkor fontos az új megoldásokra is odafigyelni, pl. Angliában bizonyos romok esetében növénnyel védve végeznek állagmegőrzési munkálatokat. A tulajdonosnak meghatározó szerepe van, fontos, hogy a beruházó minél több szakembert vonjon be. Egy műemlék felújításához egy interdiszciplináris, legalább 14 szakágat magába foglaló csapatra van szükség. Nem elég a tervezés a kastély helyreállításához, az állagmegőrzési kutatások, a kivitelezési fázisok ugyanolyan lényegesek. Az erdélyi kastélyok revitalizációjának stratégiájához, az amerikai nemzeti regionális kastély- és várleltározási program mintájára, szükség lenne egy nemzeti adatbázis létrehozására, egy jól kidolgozott kastély-helyreállítási programra, a finanszírozási lehetőségek bővítésére, a hatályban levő jogszabályok összehangolására, műszaki szabványok hiányainak kiegészítésére, valamint külön kategóriákként kellene kezelni a középkori várakat, a kastélyokat, valamint a kúriákat.

Dr. Weisz Attila, a Művészeti és Design Egyetem adjunktusa, művészettörténész a kastélymegmentési stratégiák kapcsán kiemelte, hogy a politikum fő döntéshozóként és nem végrehajtó szervként a leghatékonyabb szereplője lehetne az erdélyi kastélyok revitalizációjának. Erdélyben 134 kastélyt tartanak számon, más történelmi régiókban kb. 10-et, viszont ez terminológiai probléma is, mivel a román nyelvhasználatban sok „conac” is felveszi a versenyt művészi reprezentativitásban. Ugyanakkor fontos feladat a helyi politikai mentalitás megváltoztatása, helyi erők mozgósítása, a PUG-ok (általános urbanisztikai tervek) átnézése, ellenőrzése, műemlékes szakemberek bevonása ezek készítésébe, és azok helyi szintű törvényi erőre való emelése. Nagyon sok tekintetben a kontrollt csak a civil szféra jelentheti.

Kastélyok fenntarthatósága a gyakorlatban, a bonchidai Bánffy-kastély

„Történelem, emlék, élmény? Mindig egy kicsit másképp néztünk az épített örökségre. Elsőként szerveztünk Erdélyben kastélynapot vagy elektronikus fesztivált, a tulajdonosoktól 50 évre koncesszionált Bánffy-kastélyban. Mindig is fontos volt számunkra az interkulturális közeg, ugyanakkor a megfelelő szakemberek megtalálása, legyen az építész, műépítész, jogász, művészettörténész, kommunikációs szakember, pályázatíró, gazdasági szakember, tájépítész és még sorolhatnám. Ugyanakkor lényeges a kereskedelmi és kulturális funkció megtalálása is. Eddig a kastélyra fordított teljes összeg 2 millió euró, melyből felújításra a román államtól 2002-ben kaptunk utoljára. Fontos, hogy minden kulturális programban, nyári táborban legyen egy kis felújítás is. Most ott tartunk, hogy meg van mentve a kastély, de még nagyon sok a munka. Ellentétben a hivatalos romániai stratégiával úgy gondoltuk, hogy a romok kellős közepén is érdemes programokat szervezni” — fejtette ki Hegedüs Csilla.

Az olaszteleki Daniel-kastély

Rácz Lilla és férje 2007 karácsonyán döntött amellett, hogy szeretnék feladni a bukaresti világukat. Egy új kihívást kerestek, valamit, amivel elmondása szerint: „tudunk tenni az otthoni közösségért és fel tudjuk használni a korporatista tapasztalatainkat. 2009-ben vásároltuk meg, 2011-ben kezdődtek az építkezési munkálatok, 2014-től működik kastélyszállóként. Az alábbi, az itt megszállt vendégek által megírt bejegyzések egyértelműen tanúsítják, hogy miben is különbözik egy bármilyen más, hasonló szolgáltatásokat nyújtó hoteltől: „mesebeli élmény”, „időutazás”, „úgy éreztem magam, mint egy nemes a saját udvarán”, „mint királyok és hercegek a kastélyban”. A Daniel család pedig azt értékelte, hogy a gazdasági rendeltetésben a családi történet is ki van emelve. Médiaszakemberként is meglepődtem, hogy mennyire imádja a kastélyszállót a média, a „the wow”-effektusról szól egy kastélyélmény, itt minden zugnak története van. Hiszen ha ma megvásárolunk egy élményt, az bizonyos használati tárgyakkal ellentétben, az idő során felértékelődik. Kifogyhatatlan élmény- és sztoriforrás a kastély, élmény az alvás a falfestmények mellett, az étkezés és a borok fogyasztása, a régi zene hallgatása alatt a fakádban való fürdőzés, a helyi kovácsműhelyben megnézni, hogyan készül a kastély kapuja. Ezt a történetet, élményt tudjuk a látogatóinknak nyújtani” — mutatta be az olaszteleki Daniel-kastély főként gazdasági funkciójának megtalálását Rácz Lilla.

A nagykárolyi Károlyi-kastély

A Károlyi-kastély felújítása, kereskedelmi és főként kulturális funkciójának betöltése sikertörténetként került beharangozásra már a konferencia nyitórészében is, melyet bemutatójában ugyanúgy vallott Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere is: „Elsők voltunk, akik egy közel 5 milliós pályázatot sikeresen megnyertünk és lebonyolítottunk, azt kell mondanom, hogy jó helyzetben vagyunk. 2006-ban, a Regionális Operatív Program keretében nyertük ezt az összeget, ebből 800 000 euró az erdődi vár felújítására lett felhasználva. Mivel hátrányban vagyunk a megyeszékhellyel szemben, ezért csak nagyon jó tervekkel nyerhetünk, 12 pályázatíró dolgozik a hivatalban, eddig 17 millió eurót nyertünk pályázati úton. Jóleső érzés, hogy valamit rendbe tettünk, nagyon sokan megnézik és 90%-ban dicsérik. Az elején nagyon sok kritikát kaptunk, hogy az újjáépítés miatt szétvertünk dolgokat, de az évek során rendbe tettük az utakat, az istállót, a parkot. A legfontosabb dolog, azért sikerült ez nekünk, mert a Nagykároly központjában több hektáros területen fekvő kastélyt és melléképületeit minden áron fel akartuk újítani. Együtt működtetjük a városi múzeummal, állandó és időszakos kiállítások, komolyzenei koncertek, színdarabok, egyéb kulturális rendezvények kapnak itt helyet. A megye leglátogatottabb turisztikai célpontja, a felújítástól számított közel 3 év alatt, 2015-ig több mint 140 000 látogatót vettünk nyilvántartásba.”

A konferencia alapgondolata a kastélyok funkcióval való ellátása volt, hiszen csak így válhatnak értékes részévé jelenünknek. A kastélyok szerte Erdélyben életterekként szolgáltak, családok lakhelyei voltak, szerelmek és házasságok születtek bennük, emberek tették azzá, aminek az árnyékával ma találkozunk. Ezeket az épületeket és környezetüket akkor lehet igazából jelenünk részévé tenni, ha használjuk őket. Legyen az külföldről hazatelepült nemes, aki az egykori családi birtokot szeretné ismét felvirágoztatni családja és a közösség számára, legyen az egy vállalkozó, aki értékes és érdekes élményekkel szeretné megajándékozni az odalátogatót, helyi vagy megyei önkormányzat, mely odafigyel a szűkebb és tágabb környezete kulturális értékeire, helyi és megyei civil szervezetek vagy egy széles támogató közösség, amely akár önkéntességi alapon is lépni kíván. A múlt egy töredéke ezáltal ismét része lehet mindennapjainknak.

 Matusinka Beáta