Könyvbemutató és előadás arról, ami van és ami lehetne

Néhol továbbgondolásra vagy vitára késztető, de mindenképpen érdekes és gondolatgazdag előadást hallhattak hét végén az EMNT székházában a Vetési Zoltán könyvbemutatóján megjelentek

A Magyar kincsek, egyetemes értékek címet viselő kötet a szerző hétéves munkájának eredménye, és olyan kérdésekre igyekszik hiteles választ találni, milyen értékekkel rendelkezik a magyarság, mit adott az emberiségnek eddig, és van-e méltó válasza a jelen gondjaira, illetve a jövő kihívásaira. A temesvári Kohézió Egyesület kiadványaként 2012-ben megjelent könyv kemény őszinteséggel tárja fel a jelen egyéneket és közösséget egyaránt sújtó, néha megoldhatatlannak tűnő problémáit, és keres rájuk a múlt hagyományaiban gyökerező, de a jövő számára is érvényes választ.

Ehhez először is ki kell mondani, kíméletlenül néven nevezni mindazt, ami van. Utána hozzálátni az okok feltárásához. Vetési Zoltán szerint a mai magyarság legnagyobb problémája az önismeret hiányából fakadó értékrendvesztés. Mind könyvében, mind előadásában fő feladatának tekinti előbányászni a magyarság (és/vagy az emberiség) múltjából mindazt, ami a jelenről is szól, illetve a jövő számára megoldás lehet.

Melyek lehettek, voltak az emberiség első szavai, az ún. „ősszavak”? A Sorbonne 3000 nyelv szavait őrző adattárában talál erre választ. Tovább haladni Szabó T. Attila egy tanulmánya segít. És eljut odáig, hogy a magyar nyelvben ezeknek az ősszavaknak 60%-a ma is megtalálható. Több, mint bármelyik más nyelvben.

Önismeret és bizalom

Innen már csak egy lépés a nyelvben megmaradt közösségi önismeret szavakból épített útján a hagyományos erkölcsi értékek, a magyar közösségek szerves működésrendje, fel-, illetve leépülésének törvényszerűségei és sajátos gondjaik. Egyáltalán: mitől szerves a szerves? Kézenfekvő példa a fa gyökereinek, törzsének és koronájának egymást fenntartó viszonya. S amint az oda-vissza segítés általános elv a világegyetem működésében, ugyanúgy felismerhető a magyar Szent Korona jogrendjében vagy a természetes vagy természetellenes társadalmi folyamatokban egyaránt. Önmagát adja a kérdés: hogyan maradhat meg egy kultúra több évezreden át? S a válasz is: ha utat mutat felelős és működőképes közösségek kialakulásának folyamatában. A jelen bajainak számottevő része pedig oda vezethető vissza, hogy az életképes társadalmi rendszerek alapját képező természetes hierarchia felborult. A közösség már tulajdonságaik alapján kiválasztani sem képes vezetőit. Gyakorlatilag ismeretlen emberekre szavazunk, sem vízszintes, sem függőleges irányban nem működik az ellenőrzés lehetősége. Ezért nem megy el szavazni a lakosság kétharmada, hiszen tudják, hogy a jelenlegi játékszabályok mellett sem valódi választásra, sem később a számonkérésre nem lesz számukra mód, holott egy közösség hosszú távú megmaradását csupán a kölcsönös belső bizalom megléte biztosíthatja.

És Vetési boncolja tovább a bizalom alapjául szolgáló szavakat. Önismeret. Értékrend. Jó és rossz. Igazság–kegyelem–törvény harmonikus viszonyulása, ami hierarchia és testvériség is egyben. Ahol minden a maga helyén működik, mindenki addig jut szerephez, amíg képességeit a legeredményesebben tudja kamatoztatni a köz javára. Demokrácia és zsarnokság. Mindaz, ami van — és ami kellene, sőt talán lehetne…

Utópia? Még ha az is: a valóságra épül. És igazság-téglái egy különb jövő építésére használhatóak.

Báthory Éva