Könyvtár, könyv és bölcsesség

A könyvtár, akárcsak a könyvek, közelebb hozza egymáshoz az embereket, és segít annak a titoknak a megfejtésében is, hogy mit is jelent a bölcsesség, no meg ki is számít igazán bölcsnek.

Változatos és éjszakába nyúló programokkal várta az érdeklődőket a „könyvek háza”, azaz a Szatmár Megyei Könyvtár, amelynek falai kilencedik alkalommal adtak otthont a Könyvtárak Éjszakája rendezvénynek — azzal a messze nem titkolt céllal, hogy minél többen látogassák és legyenek tagjai az intézménynek, hiszen mint többször is elhangzott: olvasni jó, talán a legjobb dolog a világon, a könyvek azonban nem az „olcsó mulatság” kategóriájába tartoznak, de miért fizetnénk borsos összegeket egy-egy könyvért, ha ki is kölcsönözhetjük azokat.

„A könyvtárak, akárcsak a könyvek, közelebb hozzák egymáshoz az embereket, közösséget teremtenek, ezért most nem csak azt mondom, Isten hozta önöket a könyvtárban, hanem azt is, hogy lépjenek be máskor is!” — fogalmazott a Könyvtárak Éjszakája megnyitóján az intézmény aligazgatója, Paula Horotan a könyvtár olvasótermében, amely a rendezvény idejére egyfajta kiállítóteremmé is vált. A Szatmárnémeti – egy évszázadnyi történelem 100 felvételen elnevezésű fotókiállítás felvételei mozaikszerűen villantották fel a város történelmét és lakóinak életét, kezdve a '70-es árvíz jól ismert sajtófotóitól a már sokkal ritkábban látott, Szatmárnémeti 1944. szeptemberi bombázását követően készült fotókon, az egykori augusztus 23-i felvonulásokat, a Decebal híd építését, a '30-as, '40-es évekbeli városképet megörökítő felvételeken át a Princz Testvérek malomgépreklámjáig. E felvételek s a könyvek alkotta díszletek között kezdődött kora este a Bölcsesség titka című előadás, amelynek során a tudás és a bölcsesség megszerzésének útját járták körbe az előadók, szakmájuk (vagy ha jobban tetszik, életformájuk) szemszögéből megközelítve: Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője a pedagógus, a nyelvész, a filozófia irányából, Bálint Kati pszichológus-meseterapeuta lelki irányból, Kegyes Dávid pedig a kihívásokat vállaló, tudásszomjas diákként —

Cserey Csaba (Csabcsi) dobművész relaxáló dallamainak kíséretében. Nem kis dolog egy olyan témát boncolgatni, mint a bölcsesség — summázta Bálint Kati, hiszen az ember úgy született, hogy vágyik a tudásra, és napjainkban sokkal több lehetősége van a megszerzésére, sokkal több lehetősége van arra, hogy válaszokat kapjon a kérdéseire, csak ismerje a kódokat, a jeleket, az olvasás tudományát. „A régmúlt korokban nem mindenki ismerte ezt a tudományt, de a bölcsességet akkor is nagyon sokan keresték, a legtöbbször úgy, hogy bölcs embereket faggattak” — mondta, majd képzeletbeli sétára vitte hallgatóit az ókori Athén piacterére, melynek lüktető nyüzsgésében ott ül egy bölcs, akinek pedig kérdése van, odamegy hozzá, és megkérdezi arról, ami őt nagyon foglalkoztatja. De a bölcs soha nem felel azonnal, hanem visszakérdez: logosszal vagy mítosszal válaszoljon-e a kérdésre? „Mi ma este logosszal és mítosszal is körbejárjuk a bölcsességet” — tette hozzá.

„Nem tudok másról beszélni, mint ami vagyok, azaz tanárként mit tudok a bölcsességről, hogyan élem meg a mindennapokban — a bölcsesség érték, elégedettség, életmód, életvitel, és ott rejlik mélyen bennünk. Ma sokan, nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, mindent tudnak, pedig valójában csak sztereotípiákban gondolkodnak, ráadásul ugyancsak sokan keverik össze a bölcselkedést a bölcsességgel. A mindent tudó ember nem bölcs, hanem veszélyes. Aki alázattal elismeri, hogy nem tud mindent, és fáradhatatlanul kutatja a tudást, abból lehet bölcs” — fogalmazott Pataki Enikő, Szókratészt idézve: „Egyvalamit tudok biztosan, azt, hogy nem tudok semmit.” Mint mondta, pedagógusként akkor bölcs, ha rá tudja venni a diákokat, hogy kutassák a bölcsességet, keressék a tudást; ha rá tudja vezetni őket arra: az olvasás, a tanulás az a lehetőség, amellyel tovább lehet lépni az úton. „Sztereotípia a minősítés, hogy 'ezek a mai fiatalok semmit nem tudnak'. Szerencsére nem így van, s hogy mennyire nem, annak ékes bizonyítéka Kegyes Dávid, aki talán leginkább beleillik a könyvtári környezetbe” — mutatta be a Kölcsey Ferenc Főgimnázium tizenkettedik osztályos diákját, aki Berlinben, a Lesefüchse International német olvasóverseny nemzetközi szakaszán ért el második helyezést. A reál beállítottságú, szinte valamennyi kémia-, biológiaversenyt megnyert Dávid jól példázta a tudás megszerzésének útját, hiszen mint bevallotta, az első német nyelvű könyv elolvasása nagy kihívás volt, és két hónapig tartott, „de megérte”, a második könyvet már egy hónap alatt olvasta el, ma már pedig alig két napot vesz igénybe számára egy-egy könyv elolvasása. Mint mondta, a Berlinben, németek és nem németek társaságában töltött versenyhét nem csak különleges élmény volt, de sok mindenre rá is világított: „A bölcsesség nem feltétlenül a racionalitáson múlik — akkor vagyok a legbölcsebb, ha azt mondom: soha nem leszek bölcs” — summázta. A beszélgetést lezáró, Bűvös lakat című, nagyon tanulságos indiai meseelőadás előtt Bálint Kati arra mutatott rá: Dávid kulcsszavakat mondott ki. „Tett érte, hitt benne — a mítosz, a mese is ugyanezt a titkot nyitja meg, szimbólumok szintjén.”

Az előadást követően a könyvtár épületének ablakaiban száz mécsest gyújtottak meg valamennyi Szatmáron élt és alkotó költő emlékére.

 Szabó Kinga Mária