Kövekkel a zsebében — örömjáték

A TRANZIT FESzT egyik fontos mozzanata az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetés, amelyen az alkotók, színházi szakemberek és nézők vesznek részt, és kielemzik az előadásokat.

Marie Jones Kövekkel a zsebében című darabját Balog Attila rendezte, a kétszemélyes előadás szereplői Moldován Blanka és Józsa László. Bessenyei Gedő István dramaturg elmondta, hogy ez egy nagyon érdekes előadás, hiszen ott van a két színész, akik az elején bohócok, de már színpadi lények, itt a civil és a szerep közötti skálán két nagyon fontos testet lehet megkülönböztetni. Az egyik az a performatív test, a kiállított test, ami még sérthető. A következő stáció a színésznek az áldozati teste. Ez már egy fiktív test. Kiáll valaki, de még nem tudjuk, hogy Rómeó vagy Júlia, de ahogy viselkedik, abból tudjuk, hogy ő már nem sérti meg magát. Ekkor már nem a saját testét jeleníti meg a színpadon, hanem egy elvett testet. Ebben ott van a színész minden addigi szerepe, ő már hoz magával valamit a korábbi tapasztalataiból. Nagyon fontos, hogy a színész ezekkel a határátlépésekkel játsszon. Ezt az előadást nagyon sok színházban játsszák, nagyon sok rendezői felfogásban. A rendezők általában nagyon sok szabadságot adnak a színészeknek, így nagyon sok múlik a színészi alakításokon.

Moldován Blanka amiatt tartja különösnek ezt a szerepet, mert itt nem lehet a díszletbe, egy állandó figurába kapaszkodni. Itt szükség volt arra, hogy a szinte hasonló figurákat technikailag leválassza. A két szereplő tizenhét figurát alakít, mindig más maszkot öltve. Meg kellett találni a maszk alatt a figurák sajátosságait, sokszor a tükör előtt ülve próbáltak, hogy lássák azt, amit a közönségnek kell látnia. A maszkokkal nagyon erős érzelmeket és indulatokat lehet kifejezni. Az ilyen előadásnál, amikor a színész több szerepet játszik egymást követően, a néző számára világos kell legyen, hogy mikor melyik jellem van a színpadon, a figurák ne metsszék egymást sosem. Józsa László mindig arra figyelt, hogy megtalálja azt a kapcsolódási pontot, amikor a magáévá tudja tenni a figurát; meg kell találja, hogy benne és a szerepben mi a közös, akkor könnyebb a szerepformálás.

Arra az újságírói kérdésre, hogy csak színészi tehetség vagy akár pszichológia is kell ahhoz, hogy ugyanaz a színész több jellemet is megformáljon, maguk a színészek nem tudtak választ adni, Bessenyei viszont úgy látja, hogy a színészi teljesítményhez nagy szükség van a filozófiára is. A résztvevők hosszan vitatták azt, hogy szükség van-e maszkra, s végül arra a következtetésre jutottak, hogy a rendezői felfogástól és a színészi tapasztalattól függ, hogy igen vagy nem.